KŐSZEGI ANDRÁS / onBRANDS
Tényleg azt tervezted kislányként, hogy Tatabányán egyszer majd eladó leszel?
TOMÁN SZABINA
Egy bolt üzletvezetője szerettem volna lenni.
Az már valóban komolyabb.
Igen, tudtam, hogy az már komolyabb.
Azóta meglehetősen hosszú volt az utad.
Teljesen más pályára tévedtem. Ahhoz képest, hogy ahonnan elindultam, tettem egy kis kerülőt, de aztán így is meglett az én saját kis „közértem”.
A modellkedés egy nagyon nehéz szakma, vélhetően sok mindenre megtanítja az embert és egy nagyon kemény kiképzést is ad az életben.
A legtöbbet saját magamról tanított. Hisz nemcsak alkalmazkodnom kellett, hanem 18 évesen fel is kellett nőnöm az adott feladatokhoz.
Más országban, más emberekkel, más stílusban,
akár más korosztállyal kellett dolgoznom, ami a megbízótól is függött. Tehát ez mindig nagyon mozgalmas és egyben izgalmas munka is volt számomra.
Miközben ott nagyon nőnek kellett lenni, de közben nagyon keménynek is. A mostani cégedben is nyilván sok keménységre van szükséged. Mire tanítottak meg Téged ezek a modellévek?
Nagyon keménynek kell lenni, mert kiszakítanak a családodból, a megszokott környezetedből és leraknak a világ másik pontján. Ez már nagyon régen történt, akkor még nem beszéltem nyelveket sem, de gyorsan fel kellett zárkóznom ezen a téren is. Tatabányáról tényleg az egyik pillanatról a másikra indultam el a nemzetközi modell szakmába, teljesen egyedül, akkor még nem voltak menedzserek, akik egyengették a modellek útját. Rómában a spanyol lépcsős divatbemutatón pedig olyan emberek között találtam magam, akikhez hirtelen fel kellett nőnöm. Nem volt más választásom.
Ebből mostanában mennyi jön elő?
Egyre több, hisz megint új vizekre eveztem. Az üzleti élet is egy kicsit ilyen, hogy kapkodom a fejem, hogy olyan üzletemberekkel találkozom és tárgyalok, vagy akár dicsérik meg a cégemet, akiktől nagyon sokat lehet tanulni és akiktől ez nagyon jólesik.
Ebben a mai zaklatott világban nem lehet megkerülni a kérdést, bár hangsúlyosan nem akarok vele foglalkozni, de egyáltalán van jelentősége a nőségednek ebben az üzleti világban? Nagy cégek, nagy márkák kampányokat szerveznek, hogy támogassák a nőket, hogy merjenek nők lenni, és merjenek vállalkozni. Tehát globális kampányok szólnak erről és miközben itt ülünk egy csodálatos TOMAN enteriőrben, én nem tudom, hogy Neked ez tényleg jelentett-e valamilyen előnyt, hátrányt, feladatot.
Okoztam meglepetéseket tárgyalásokon, akár egy üzleti vacsorán is, amikor megkérdezték, hogy ki is vagyok. Akkor mondtam, hogy én vagyok az üzlet tulajdonosa. A tulajdonosa? Ja, akkor Ön a Tomán?
Az üzleti életben még mindig kihívást jelent, hogy ne csak a külsőm alapján ítéljenek meg,
hanem aszerint is, amit eddig sikerült letennem az asztalra. Amiben biztos voltam, hogy tudom hozni azokat a terv számokat, amiket az első három évre kitűztünk, sőt túlszárnyaltunk, ami azt bizonyította, hogy piacképes az az ötlet és felépített üzleti modell, amit kigondoltam.
A modellszakma is talán olyan, mint a sport, hogy a szereplői burokban élnek, és amikor egyszer csak vége van ennek a látványosnak mondható karriernek, akkor kellene valamit kezdeni az élettel. Te készültél erre az üzletre?
Azt mindig is tudtam, hogy nem a modellkedésből fogok nyugdíjba menni, hogy hamarabb ki szeretnék szállni. Nem azért, hogy negyvenévesen ne legyek a kifutón, egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy szerettem volna valami másban is kipróbálni magam. Nagyon hamar elkezdtem divatbemutatókat szervezni magam is. Ehhez az kellett, hogy minél többet tanuljak a divattervezőktől, amíg ott álltam napi nyolc-tíz órát, mint egy próbababa, akkor is figyeltem, tanultam. Az volt a jó, hogy dolgoztam női és férfi divattervezővel is és a komplett stábbal, akik velük dolgoztak, sminkessel, fodrásszal, látványtervezővel, tehát mindenbe egy kicsit beleláthattam. Igyekeztem mindent megtenni amit tőlem vártak, hogy sikeres legyen a bemutató, szőkén, barnán, vörösen, rövid hajjal, hosszú hajjal, két kilóval kevesebbel, két kilóval többel. Próbáltam mögé látni, megérteni, hogy ő mit akar.
Ez az alkalmazkodás az, amit a mai világban a vendégeimnél is kamatoztatok.
Vannak vendégeim, akik nem esztétikai okból, akarnak fogyni, sokkal inkább egészségügyi problémák állnak a háttérben, amikre közösen tudjuk a megfelelő megoldást megtalálni.
A precizitásról jut eszembe, hogy Náray is legendásan igényes, sokat dolgoztál vele, milyen volt a kapcsolatotok?
Szerencsére még a mai napig nagyon jó kapcsolatom van Tamással, mert azt gondolom, hogy én voltam az egyik olyan modell, akire mindig számíthatott. Kemény volt velem, de rettentő sokat tanított is, mert a keménységével, a céltudatosságával akár atomjaira bontotta a színpadot, mert ő tényleg tökéleteset akart. Ez a hozzáállás már akkor is inspirált. Amikor vele dolgoztam, akkor mindig próbáltam az ő fejével gondolkozni, hogy neki mi a legjobb, bár nem kellett, mert ő egy tudatos és precíz ember, de ebből szerencsére nagyon sok mindent elleshettem és megtanulhattam.
Nyilván az ő helyzete, élete más, de ahhoz mit szólsz, hogy elment? El kell-e menni?
Tamás nem csak intelligens, nem csak jó üzletember, hanem ő alkotó ember. Az alkotáshoz pedig tényleg szabadság kell. Egy olyan szabadság, vagy egy olyan életstílus, olyan életfelfogás, amiből tud meríteni. Tamásnak az üzleti világában nem volt olyan, amit Magyarországon ne ért volna el. Nem volt olyan dolog, amit ne mozgatott volna meg, vagy ne tudta volna kihozni abból a legjobbat. Az ő döntése, hogy külföldön folytatja, de szerintem ez nem csak üzleti megfontolás, hanem ez
életfelfogás, inspiráció és az élet szeretete.
Én boldognak látom, váltott a tervezésből a festészetbe, de hát a festményei magukért beszélnek. Csak nézd meg egy-két festményét, nézd meg, hogy mi van benne!
Téged is annak látni, mert amikor az alkotásról beszélsz, egészen kivirulsz. Alkotni nem csak vásznon lehet.
Igen, igen, Tamásról órákig tudnék beszélni.
Térjünk azért haza. Az is egyfajta alkotó folyamat, hogy az álmod, a vállalatod úgy öltsön testet, ahogy azt te tényleg szeretnéd.
Ezt a területet több oldalról kell megközelíteni. Jól mondod. A számok az alapok, azok az üzleti világban mindig adnak egy visszaigazolást, hogy jó irányba mész, vagy nem. De nem csak az számít, hanem hogy milyen kollégáid vannak, hogy milyen a vendégköröd. Az számít, hogy amikor bejössz a munkahelyedre, amit te alkottál meg és a te munkád van benne, akkor az jó érzéssel töltsön el. Van egy nagyon kedves ismerősöm, akire nagyon felnézek, és aki egy kávé mellett mondta, hogy Szabina, egyszer kézen foglak és körbevezetlek a ház körül, hogy lásd, mit alkottál. Még mindig bennem van az elégedetlenség és
folyamatosan azon gondolkodom, hogy még mit lehet finomítani, mitől lehet még jobb.
Ami érdekes, hogy adta volna magát, hogy az a mennyiségű tapasztalat és világlátás, megjelenjen Nálad, de nem maradtál a divatvilágban. Például, hogy ruhákat tervezzél, létrehozz egy üzletet, egy Tomán divatmárkát.
Hozzáteszem, hogy rettentően hiányzik. De képzeld el, hogy van esernyő brandünk is, egy TOMAN kapszula kollekció, de ez most még nem aktuális. Hiányzik, úgyhogy ha Tamás bármikor bemutatót szervez vagy tervez, akkor én biztos, hogy ott leszek. Mert az a közeg, az anyagok, a megformálás, a színpadra lépés, ez az egész hiányzik. De más élethelyzetemből adódóan ezt a céget építettem. Tizenhárom évvel ezelőtt megszületett az első kislányom, és ott volt egy olyan élethelyzetem, amit meg kellett oldani. Harminc kilót híztam a terhesség alatt, és akkor elkezdtem a saját életemet úgy formálni, hogy az ne csak a fogyásban legyen jó, hanem a táplálkozásban is. Oda kellett figyelni arra, hogy mikor, milyen ételt rakok az asztalra, hogy finom és egészséges is legyen. Tudjam, hogy mi van benne, mikor mit kell enni, ezért akkor
nagyon kemény munkába és tanulásba kezdtem.
Akkor az nem csak a fogyásról szólt, hanem önmagad, újradefiniálásáról, megtalálásáról. Felületes nézelődőként azt gondolom, hogy a hölgyek talán azért keresik, hogyan tudnak beleférni kettővel mindig kettővel kisebb ruhába, mert egy csomó más problémát is hordoznak magukban. Jelzem, a férfiak zakóméretével is ugyanez lehet a helyzet.
Ugyanez. Nemtől függetlenül probléma, mert nagyon el tudja rontani az élethelyzetedet akár pár kiló is. Furán hangzik, de nagyon sok férfivendégünk van, aki mondja, hogy sokkal könnyebben sportol, kevesebbet alszik, viszont kipihentebb. És ez nem csak a kilóknak tudható be, hanem a tudatos, egészséges életmódnak. A fogyás az rettentő vonzó. A diéta szót, ha beírod a Google-ba, 0,46 másodperc alatt, több mint egymilliárd találat jön föl. Gondolom nem csak nők, hanem férfiak is keresik, és nem biztos, hogy csak fogyókúráról beszélünk.
Oké, de azt mondom, hogy a diéta és hogy hány kiló vagyok, ez csak a felszíne egy történetnek.
Igen, ez egy teljesen felszínes dolog. Amikor ide beül valaki a konzultációra és egy órát beszélgetünk, akkor kiderülnek akár az egészségügyi, akár a lelki problémák. Nem minősítem a tudatlansággal a vendégeimet, hanem a tudatlanság az az, hogy a polcon olyan sok elérhető dolog van, olyan sok információt kapunk, hogy elveszünk benne. Mi pedig ebben próbáljuk az arany középútra terelni a vendégeinket.
A saját sztoridból indult a vállalatod, de először te is csak forgalmaztál. Mikor jött el a pillanat, amikor úgy érezted, hogy én azért ennél tudnék jobbat, és tudnám jobban csinálni?
Az elő három hónap után már tudtam, hogy hogyan csinálnám. Akkor próbáltam velük együttműködni, de süket fülekre találtam. Sajnos meg is szűnt az a cég, de volt egy jó alapja, amiből tanultam fehérjediétáról, fogyókúráról és az emberekről.
A tanulás nagyon fontos, nem szabad megelégedni azzal, ami van,
mindig kell kutatni az újat és a jobbat.
Saját utat akarok járni, mást akarok csinálni, de akkor még márkáról nem is nagyon beszélünk?
Nem. Annyiban szerencsém volt az indulásnál, hogy valami miatt nem is a nevén nevezték a terméket, hanem mindenki Szabina-diétának nevezte, tehát rögtön velem azonosították. Látták, hogy amikor leültek velem szemben, akkor én nem csak egy terméket adtam, hanem már akkor is az embert néztem. Tudtam, hogy én mit szeretnék, mit várok el, amikor fogyókúrázom, mennyi információval kell tisztában lennem. Nem voltam rest utánamenni a megoldásnak, tanulni, felkeresni a legjobb szakembereket, velük konzultálni először a vendég problémájáról, majd utána összehozni őket. Ebből újra tanulni és ezt úgy tovább vinni, hogy a legközelebbi vendéggel már ne fussunk felesleges köröket, hanem fókuszáljunk a problémájára. A mai napig ezt csinálom.
A termék, szolgáltatás az egyik része, a másik része a kommunikáció és a márkaépítés. Nagyon sokszor mondják, hogy ez csak a nagyvállalatoknak a lehetősége, mert ez pusztán pénz kérdése. Én váltig állítom, hogy nem.
Ez kéz a kézben jár. Nagyon fontos a jó termék és szolgáltatás, de megfelelően kell tudni kommunikálni is a márkádat, hogy ne legyen túlzó, de azért hallják a hangodat. A jó kommunikációt pedig meg kell fizetni.
Kommunikációra, szakemberre persze, hogy kell költeni, de először mi van a fejedben, mi a víziód? Megfogalmazódik-e az az értékrendszer, amire aztán majd lehet építeni? Gondolkodj magadról! Az nem pénzkérdés.
Az nem. Fontos, hogy magas minőséget adj. Már a nulladik naptól igaz, hogy nem elég csak egy jó termék, hanem kell tudás, információ, és az alapoknál kell kezdeni az építkezést. Nagyon sokszor megkérdezik, hogy miért nem társulok, miért nem hozok be olyan terméket, amiben hiszek. Azért, mert nem vagyok ott az elejétől. Nagyon sok jó termék van a piacon, akár élelmiszeripari, akár kozmetikai cégekről beszélünk, de én ott szeretek lenni az alapoknál és szeretném magam látni a lépéseket, a folyamatokat. Megtanulni, beleszólni és többet adni ahhoz a termékhez, amit képviselek. A márkaépítésnél pedig először kell egy jó dolog, hogy a kezedben legyen. Teljesen mindegy, hogy mi az, de abban
százszázalékosan higgy,
és legyen benne minden kicsi részed.
Ez egy nagyon kontrollált, szenzitív piac, mert szól az ügyfelek lelkéről, másfelől pedig ez egészségügy és élelmiszerpiac is. Ez egy veszélyes terep, a hitelességet hogyan tudod biztosítani?
A mai napig olyan szakemberek vannak körülöttünk, akik tényleg tudják, hogy mi a Toman Diet, és milyen problémával küzd a kliens. Nem is adunk esélyt annak, hogy bármi olyanba bele vigyük a vendégeket, amiben mi nem vagyunk biztosak. Felkészültünk, a forgalmazóink és az eladóink is folyamatosan tréningeken vesznek részt és szakemberek is segítik a munkánkat.
A hazai vállalkozásokban a legtöbbször az alapító tulajdonos megegyezik az ügyvezetővel, és ezt nem hajlandóak elengedni. Meddig akarod, tudod ezt a minden részletre kiterjedő kontrollt gyakorolni?
Ez egy idő után elvész. Most már egy-két dolgot el kellett engednem, ami azért jó, mert nagyobbak vagyunk és egyre nagyobbak leszünk. Mondom is a lányoknak, főleg a konzulenseknek, hogy annyira hiányzik a munkájuk, hogy az emberekkel találkozzak szemtől szemben és lássam őket. Mert az egy szuper dolog, hogy ahonnan elindulunk, három hónappal később egy teljesen más, egy önbizalommal teli, vidám, nyitott elfogadó embert kapunk vissza. Bevallom őszintén, hogy ez az, ami nagyon hiányzik, ez
az emberi kontakt, történet, ezt a legnehezebb elengednem.
De tanulnom kell, úgyhogy ezen nem szeretném, hogy megbukjon a cég, hogy ezt a lépést, ezt a switch-et nem tudom megtenni, amit sajnos sok magyar kisvállalkozás nem tesz meg, amikor egy közép- vagy nagyvállalkozás lesz belőle. Ezért is kérek mindig segítséget olyan szakemberektől, akik ezt külső szemmel, tapasztaltan már tudják, ismerik. Folyamatosan tanulok.
A vállalatod a Te nevedet kapta. Ez nyilván segítség, hogy a Te személyes márkád támogatja a szolgáltatást és a terméket. Itt most már egy franchise-rendszerről is beszélünk. Egyrészt az is egy nagyon komoly stratégiai és érzékeny döntés, hogy saját nevedet adod-e, és hogy mennyire tudod közel vagy távol tartani magadat.
Igen, ez egy nagyon nagy kérdés volt az elején, hogy a saját nevemet, vagy valamilyen más fantázianevet találjak, de amikor elindultam, akkor is nagyon sok szakember segítségét kértem akár a név, a logó, a brand, a dizájn területéről, mert azt gondolom, hogy akivel én együtt dolgozom és jó szakembernek tartom, nálam szabad kezet kap.
Ez nagyon fontos és ritka, általában azt szokták mondani a vállalkozást elindítók, hogy én találtam ki, én akkor aztán mindenhez is értek.
Nem, sajnos nem értek mindenhez.
Tipikus a márka és a kommunikáció.
Több ügynökséggel is együttműködtem.
Ez fontos nekem, hogy nem csak a termékbe fektettél, hanem a márka és a kommunikáció részét is befektetésként kezelted, ha jól értem?
Igen, odafigyeltem arra, hogy olyan alapokat teremtsek meg, amivel azonosulni tudok, és amit akár tíz év múlva is szeretni fogok.
A kommunikációban nagyon sokféle területen mozogsz. A vlogolástól, a corporate weboldaltól a bulvársajtóig.
Igen, nagyon gyorsan változik az online világ, de a bulvár megjelenés már egyre kevesebb.
Ez önmagában is komoly művészet, hogy ezeknek az arányait hogyan tudod szabályozni, finomhangolni. Mert egy-egy bulvárhírrel oda lehet vágni az egész történetnek.
Bizony. De azt gondolom, hogy szerencsére a TOMAN-nak már nem lehet. Tehát az, hogy nem fogytam le a TOMAN-nal, és ez egy bulvár újság címlapján van, ez annyira minket nem fog megérinteni. Nem utasítom el a bulvárt sem, mert az is egy réteg, de ha ügyesen kezeled akár a bulvárt, akár a szakmai lapokat, akár az üzleti világban való kommunikációt, akkor ez a finomhangolás fontos.
Ami ebben fontos, az a tudatosság.
Tehát ha az ember nem azért beszél, vagy szólal meg, hogy beszéljen, hanem mert valóban van mondanivalója, akkor van értelme.
Az fontos, hogy a kommunikációra komoly erőforrásokat fordítasz.
Ez rettentő fontos. Magától nem fog működni, és azt mondom, hogy ebben sem vagyok szakember, ezért itt is ügynökségek segítségét kérem. De ez a munka is nagyon szoros, ezt kontrolláljuk, mert tőlem egy nagyon precíz briefet kapnak.
A saját nevedet hogyan tudod elengedni, átadni másoknak?
Most már nem csak diétázom, nem csak speciális étrenden vagyok, hanem most már én is tománozok. Segített a sok pozitív visszajelzés. Segített az, hogy ezt a diétát, ezt a know how-t, ezt az egész életmódváltást velem azonosítják. Úgyhogy jelenleg van a nevem és van a brandem.
A minap megkérdezték tőlem, hogy lehet-e egy magyar márkából világmárka. Mekkora vállalatnak szánod?
Az első napon nem ekkorában álmodtam. Ennél sokkal kisebben, de
most már sokkal nagyobbat álmodok.
Európai szinten teljesen reális dolog, hogy a Toman Diet piacvezető márka legyen.
Nyugat-Európa, Kelet-Európa?
Is-is. Először Kelet-Európa, Romániában már két éve működik a bukaresti pontunk. Közben akkor tizennyolc hónapra elmentem babázni, Szofi tizennyolc hónapos, de most szeptembertől újra elindítjuk az exportvonalat. Tárgyalunk a lengyel és az ausztriai piacról is.
Ott a Te személyedet mennyire ismerik?
Ott már csak a terméket és a brandet ismerik majd.
Ez jelent Neked ott nehézséget?
Nem, mert annyira jó a termék és a szolgáltatás. Nem ismernek, mint modellt, és ez büszkeség, hogy az én brandem nem rajtam keresztül, hanem a saját lábán kezdett el élni. És ez egy nagyon jó érzés.
Itt már nem csak egy diétáról beszélünk, elég széles a TOMAN paletta.
A fő vonalunk a Toman Diet, de van a Toman Vital és a Toman Beauty, és még nagyon sok tervünk van.
A végén mégiscsak eljutunk a ruháig, divatig. Valamibe fel kell a végén öltöztetni ezeket a drága ügyfeleket.
Igen, oda is el fogunk jutni.
Előbb-utóbb körbeér a történet, és megint a divatszektorban találod magad?
Hogyha ez így lesz, akkor Tamás segítségét mindenféleképpen igénybe fogom venni, mert az biztos, hogy akkor olyan emberrel szeretném azt is csinálni, aki a legjobb a szakmájában.
A magyar divat, az sajnos egy nagyon kényes kérdés. Mindig is az volt, és az is lesz.
Azt hittem, hogy ez a generációkkal majd változni fog, de huszonöt évvel ezelőtt is ugyanezek a problémák voltak, mint a mai nap. Hihetetlen.
A divat az olyan, amiben lehetne világmárka akár Magyarországról elindulva is.
Lehet, csak az is egy olyan szakma, amit igenis meg kell tanulni. Nem áll tőlem messze a divat, de én nem vagyok divattervező.
Élelmiszermérnök sem vagy.
Nem, de most jelenleg itt ülök, és ha gondolkozom a bővítésben, akkor inkább leszek dietetikus és táplálkozás tanácsadással foglalkozom, mint divattal. Amikor a divatról beszélek, akkor nem biztos, hogy fő iránynak gondolom. Ez csak egy mellékág olyan szakemberek segítségével, amivel a brandemet tudom támogatni.
A termék és a szolgáltatáspaletta, ha hiteles alapokon nyugszik, gyakorlatilag lehet még bármi más. Ez jó, mert akkor végül is arról beszélünk, hogy amit csinálsz, az tulajdonképpen brand biznisz.
Alapvetően igen. Nekem nagyon fontos, hogy a brand, a TOMAN, az pár év múlva olyan brand legyen, ami sok embernek jelent valamit. Most jelenleg azt mondja, hogy tudatosan életmódot válthatok, ehhez van egy segítségem, egy olyan szolgáltatás és egy nagyon jó minőségű termék, amiért érdemes odamenni.
Azt, hogy hogyan látom a jövőt, és hogy hogyan pozícionálom a TOMAN brandet, erre szeretnék fókuszálni.
És lehet, hogy ez az a switch, amit én keresek és amikor oda növünk, ahová érdemes, akkor szeretném majd ezt a gombot átkapcsolni.
( onBRANDS – Kőszegi András )
Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.
