“Szebeni András fotográfus nagyon tudott élni. És most nagyon meg tudott halni.
Megszűnt a Szebeni jelenség. Maradtak a képei, a könyvei, maradtak a történetek, és maradtunk mi, a barátai.” – írta barátja Kincses Károly, a Magyar Fotográfiai Múzeum alapítója facebook oldalán.
Szebeni András fotóriporterként kezdte pályáját, számos hazai lapban voltak látható portréi és riportjai. Alapítója volt a Magyar Fotóriporterek Társaságának.
Szebeni András 1946. április 30-án született Budapesten. 1964-ben érettségizett a Madách Imre Gimnáziumban, ahol Bíró Yvette filmklubjában kezdett vonzódni a képi kifejezésmódhoz. 1964-ben a budapesti Fényképész Szövetkezet alkalmazottja volt és fotós szakmunkás-vizsgát tett.
1972-től 1990-ig a Nők Lapja, 1991 és 1994 között a Playboy fotóriportereként, majd művészeti igazgatójaként dolgozott. 1978-ban az Unesco támogatásával két hónapig Thaiföldön készített képeket a buddhizmusról és a kábítószerélvezőkről.
1979 és 1982 között a Magyarország felfedezése című könyvsorozat számára az elmeszociális intézeteket fényképezte.
A vajszínű árnyalat című kötetének fotográfiái az 1988 és 1993 közötti magyarországi és közép-európai rendszerváltást örökítették meg.
Jelentős volt fotóközéleti munkássága is: 1990-ben a Magyar Fotóriporterek Társaságának alapító tagja, 1995-ig főtitkár-helyettese volt. 1990 és 1995 között pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagjaként tevékenykedett.
Ismert asszonyokról készített aktfelvételeket, híres emberek portréit gyűjtötte össze. Ezek egyike, a feleségével, Sóvári Zsuzsa újságíróval közösen készült fotóalbum és interjúkötet, a Női Vonal.
Számos köz-és magángyűjtemény őrzi munkáit, köztük a New York-i Metropolitan Múzeum.
Munkásságát 1995-ben Balogh Rudolf-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjjal tüntették ki.
( onBRANDS )