KŐSZEGI ANDRÁS
A vitorlázás egy életforma. Neked hogyan vált azzá?
KOVÁCS ANDRÁS
Nem volt vitorlázó a családban. Édesapám szörfözött és néhány versenyen indult. De nem ez volt a fő indíttatás, hanem az, hogy öt éves koromban fölvittek a Normafához síelni, így először ezt a sportot szerettem meg. Két évvel később pedig a síedzőm Majthényi Zsombi bácsi – aki egy nagyszerű ember volt – lehívott Balatonföldvárra a Spartacusba Vitorlás Egyletbe vitorlázni. Így kezdtem el hét éves koromban egy kezdő táborban megismerni ezt a sportot. Ez is nagyon megtetszett, ezért a hétvégéimet, a nyári szüneteimet és minden időmet ott töltöttem. Egyre jobban beleszerettem és belenőttem ebbe a sportba is. A két sport tökéletes kiegészítő sportja egymásnak. Mára már nem csak sport, nem csak hobbi, hanem hivatás és megélhetés is számomra. A fő fókusz abszolút a vitorlázáson van.
Érdekes, hogy ez a síelésből jött és nem a Balatonból.
Igen, tulajdonképpen a síelésből jött, mert akkora szerencsém volt, hogy Zsombi bácsi a legjobb sí- és vitorlásedző volt egy személyben és így részben a gyerekeivel (Szabolcs azóta 11 szeres világbajnok lett), részben pedig több nagyon jó sportemberrel együtt nőhettem fel. Azóta pedig én is ezt a pályát választottam, tehát nyáron vitorlás programok, a téli időszakban pedig én is síoktatással foglalkozom. Ez így nagyon bevált.
A téli-nyári váltás ezek szerint működik.
Most különösen. Az elmúlt években megfigyeltük, hogy igen éles az átállás. Általában néhány hetet vesz igénybe és máris a télből a nyárba csapunk. Tavaly október végéig, november elejéig vízen lehetett lenni, vitorláztunk. Aztán december elején már a sípályán voltunk. Tehát ezek a váltások különösen szerencsések abból a szempontból, hogy túl sok holtidő nincsen.
A Balatonon érezni valamit a klímaváltozásból, vagy ez régen is megvolt, hogy változékony?
A változékonyság megvolt, persze. A Balatonon mindig figyelni kellett nagyon, hogy mikor jön be egy zivatar, vagy egy kisebb-nagyobb vihar. De az tény, hogy egyre hosszabb a szezon, egyre tovább van meleg és jó idő, még ha az változékony is. Erre valóban oda kell figyelni.
Most már 37 éve csinálom ezt a balatoni létet, ilyenkor már az emberben kialakul, hogy a viharjelzéseken túl mire kell figyelni.
A természeti jelekből egyértelműen lehet változást következtetni, de akkor a megfelelő biztonsági intézkedéseket, elővigyázatosságot meg kell hozni. Ha megvan a megfelelő rutinod, és tiszteled a természetet, akkor kicsi az esély arra, hogy komoly bajba kerüljél.
Amikor a vitorlázásról és a Balatonról beszélünk, akkor jó esetben mindenkinek csak a pozitív élmények jutnak az eszébe. Ehhez a területhez mennyire kell valóban hivatástudat? Mert azért ez mégis csak egy szinttel magasabb, mint amikor csak azt mondjuk, van egy munkám és dolgozom.
Itt arról van szó, hogy ezt nagyon magas szinten, nagy tapasztalattal és biztonsággal kell művelni ahhoz, hogy ne történjen kellemetlen élmény, ne adj Isten baleset. Ehhez tényleg nagyon fontos, hogy minden csínját-bínját ismerje az ember, minden biztonsági előírásnak megfeleljen, azokat a lépéseket meg is tegye és a kockázatot minimálisra csökkentve végezze ezt a munkát.
Nekem ez hivatás és egy soha el nem múló szerelem.
Valóban az a küldetésem, hogy minél több emberrel megismertessem és meg is szerettessem a vitorlázást, mert valóban egyszer kell csak beleszeretni, utána már kiszeretni nem lehet belőle.
Mondjuk úgy, hogy menő lett a balatoni vitorlázás. Van ennek is egy kis misztikuma, hogy ez a jómódúak, gazdagok sportja, mint a golf, a síelés, a tenisz. Hol tart ez most, hogyan kell erre gondolnunk?
Alapvetően mindig is az elit, drágább sportok közé tartozott a vitorlázás. Technikai sportról lévén szó ez ma sincsen másképp, hiszen, viszonylag drága mulatság egy hajót venni, karban tartani, fölszerelni. Viszont ahogy érezni azt, hogy egyre jobban megy az emberek egy részének így egyre többen gondolják, hogy Magyarországon is el tudják tölteni jól a szabadságukat kiváló körülmények között. Ehhez nagyon jó lehet pl. egy hajó a Balatonon is, részben ezért egyre többen megveszik a saját hajót, amit persze utána egyébként sokan nem használnak ki. Inkább legyen meg, de utána nem biztos, hogy annyit használja, mint amennyire ő gondolt, vagy mint amennyire szeretné. Szerencsére ezért van nekünk is itt létjogosultságunk a Balatonon, hogy az embereket megfelelő módon megtanítsuk kezelni / használni a hajót, mert ha biztonságosan és jól tud vitorlázni akár kikötőben, akár a szabad vízen, akkor nyilván nagyobb kedvvel, nagyobb odaadással fogja önállóan is megpróbálni a családjával, vagy a barátaival úgy, hogy lehetőleg ne okozzon kárt, vagy balesetet. De valóban státusz szimbólummá vált.
A vitorlázókat alapvetően két csoportba lehet osztani.
Az egyik, aki gyerekkora óta versenyszerűen és sportszerűen végzi ezt a sportot. A másik csoport, aki elért egy bizonyos életszínvonalat és azt gondolja, hogy neki szüksége van egy saját hajóra és 30-40-50 éves korában csinálja meg a vizsgát és szeretne önállóan is vitorlázni. Itt a tapasztalat, a gyakorlat és a rutin mindenféleképpen kisebb, de ettől függetlenül, ha elővigyázatos és óvatos az ember, akkor tud normálisan vitorlázni.
Azért én azt gondolom, hogy ezek a típusú tevékenységek, sportok, ha nem gyerekkortól kezdjük, nincs bennünk készségszinten, akkor meglehetősen veszélyesek lehetnek, megspékelve mondjuk egy jó nagy egóval.
Igen, abszolút egyetértek. Itt az a legfontosabb, akár a motorozással, vagy autózással összehasonlítva, hogy nem akkor nehéz, meg nem akkor kell odafigyelni, amikor éppen szélcsendes időben, napsütésben, 25 fokos Balatonnál éppen kint vagyunk a vízen és ott ellubickolunk, hanem akkor, amikor valóban bejön egy viharos időjárás, vagy
bejön egy olyan extrém helyzet, amikor nagyon kell tudni, hogy hova és mihez kell nyúlni.
Tehát, az az ember tud igazán vitorlázni, aki ezekben a helyzetekben is megállja a helyét és nem okoz sem magának, sem másnak bajt.
A vitorlázás is egy olyan sport, aminek egy egészen különös szabályrendszere, kultúrája, egyfajta etikettje van. Ez így megmarad-e? Felhígultak-e, lazultak-e ezek a vitorlás kulturális szokások?
Nyilván ezeket a szabályokat ugyanúgy, mint az utakon, azért be kell tartani. Nyilván előfordulnak kirívó esetek, de ez minden területen előfordul. Ezt nem nevezném extrémek. Van a motorcsónakos réteg, az egy picikét más. Jellemzően többé-kevésbé most már elektromos hajókat használnak. Persze még így is megvannak azok, akik valahogy elintézik azt, hogy rendes benzines, vagy dízel meghajtású motorcsónakokat használhassanak Balatonon, ami pedig alapvetően továbbra is tilos. Ezzel nem nagyon lehet mit csinálni, ilyenek vannak, lesznek. Ezekkel együtt kell élni. A helyzet szerencsére nem reménytelen.
Mikor gondoltad úgy, hogy ez a szerelmed, ez a szenvedélyed, ez a hivatásod és erre alapozod az üzleti létedet? Mert ugyan vitorlázást adsz, de a szolgáltatás gyakorlatilag az élmény.
Minél több szép és meghatározó dolgot élünk át akár egyedül, vagy a családdal, a barátokkal, annál „gazdagabbak” leszünk és az valóban sokáig bennünk marad és azt senki nem veszi el tőlünk. Abszolút azt gondolom, hogy
az élményeket kell gyűjteni és nem a tárgyakat.
Nagyon fontosnak gondolom, hogy az emberek akár rajtunk keresztül is minél több ilyet meg tudjanak élni. Először én ezt gimnazistaként kezdtem el, amikor egy barátomnak a nagy hajójával a Vectorral vittem turistákat és mutattam meg a Balaton szépségeit. Aztán ez egy elég hullámzó dolog volt, mire kialakult, hogy csak ebből éljek meg. Az elmúlt öt év, az már abszolút csak erről szól, a teljes üzleti életem ezzel kapcsolatos, ebbe az irányba mutat, de folyamatosan alakult az életemben ez az egész. A Karolina nevű Bavaria 32-es hajónk, minden igényt és kényelmet kielégít, amire a vendégeinknek szüksége lehet.
Vannak családi, baráti, tehát turista lehetőségek, de ma nagy divat a cégeknél a csapatépítés. Miért ennyire népszerű az, hogy a cégek vitorlázni viszik a kollégáikat?
Ez tény, hogy az utóbbi években ismét egyre nagyobb teret kap a cégek életében, hogy ezt fontosnak tartsák. A vitorlázás alapvetően egy nagyon komoly csapatsport mindamellett, hogy nagyon jól is tudja magát érezni az ember a hajón. A legtöbb ilyen nagy hajó, amivel ezeket a csapatépítő programokat is csináljuk, 6-8-10 személyesek, vagy adott esetben még nagyobbak. Ezeken a hajókon lévőket legénységnek, vagy mannschaftnak nevezünk a szaknyelvben, az a feladata, hogy végre hajtsa azokat az utasításokat, amiket a kormányos, vagy a kapitány kiad. Na most, itt általában mindenki kap feladatot. Nyilván, ha versenyhajóról van szó, akkor ez nem is kérdés. Egyértelmű, hogy mindenkinek megvan a saját szerepköre. A csapatépítő programoknál is igyekszünk úgy megcsinálni, hogy mindenki magáénak érezhesse és kipróbálhassa magát azon a területen a hajóban, ami számára jó, ezáltal segítve a többieket is. Hozzáteszi a saját maga munkáját, vagy feladatát ahhoz, hogy az egész kerek egész legyen, mert egy kormányos önállóan nem tud elvinni egy ilyen hajót, nem tud minden manővert jól megcsinálni, csak akkor, hogy ha van megfelelő segítsége.
Mennyire eresztik el magukat ilyenkor a kollégák?
Ez változó. Sokan azt gondolják, hogy ilyenkor fontosabb az, hogy igyanak két-három fröccsöt, vagy sört. Van, aki meg komoly érdeklődést mutat, hogy kipróbálja a kormányzást, éppen egy vitorla beállítást, vagy akár a kikötési manőver művelet hogyan történik. Nyilván ez egy lazább környezet. Aki hajlamos arra, hogy most itt leeresszen, kikapcsoljon és igyon, az meg fogja tenni. Ezt a hajó kapitánya mindig felügyeli. Tehát ha szükséges, akkor olyan intézkedéseket hoz, ami a biztonságot abszolút az előtérbe helyezi.
Ezeken a csapatépítőkön tematikus munka azért folyik?
A főnökök nem akarnak itt főnökök lenni. A főnökséget inkább rábízzák a kapitányra. De tény, hogy ilyenkor elfogy egy pár sör meg bor és jól érzik magukat. Ez vele jár, amikor kisebb szél van és kevésbé dől a hajó. Amikor tényleg komolyabb időjárási körülmény van, akkor erre nincs lehetőség.
Amikor extrém a Balaton?
Amikor extrém a Balaton, akkor nincs lehetőség arra, hogy nagyon italozzanak, mert akkor inkább kapaszkodnak meg teszik a dolgukat és élvezik ahogy dől és rohan a hajó.
Ezeken a hajókon rengetegféle ember megfordul. Nem elég a vitorlás szakmát, hivatást bírni, hanem gyakorlatilag ez egy nagyon komoly ember ápolási feladat. Egy kicsit pszichológusnak is kell lenni?
Ez nagyon komoly feladat. Igen. Az tény, hogy
itt nagyon kell az emberek lelkivilágát ismerni,
az adott helyzetet átlátni, érezni és így hatni rájuk, hogy ne legyen bántó, ne legyen sértő, de azért nyilván tudják azt, hogy hol vannak a határok, hogy ha esetleg elkezdik azt feszegetni. Valóban, sokszor ez egy pszichológusi munka.
Itt a családi programoktól, legénybúcsútól a romantikus, szerelmes találkozón át a vezérigazgatói bizniszig, minden van és ez mind különböző hangulat, szituáció, ego.
Így van. Nyilván a legénybúcsú talán a legkritikusabb, de megfelelő tapasztalattal és határozottsággal lehet kezelni. De tény, hogy nagyon kell figyelni, a felelősség óriási.
A másik vége lehet a nagyon komoly, nagyon befolyásos cégvezetők, akik valóban extrát várnak el.
Extrát várnak el, igen. Meg is kapják tőlünk. Nekünk tényleg a magas hozzáadott érték és a korrekt partnerség a legfontosabb a szolgáltatásnál. De ezek az emberek azért konszolidáltak. Az nagyon ritka, hogy egy komoly beosztásban lévő ember itt nagyon elengedje magát.
Élményt adsz, szolgáltatsz, és ez a valós életben történik meg, miközben mindenki a digitális világban kattintgat egész nap és egész évben. Te hogyan éled meg ezt a nagyon erős digitális világot és közben ezt a nagyon szoros természetközeliséget, ezt a kettősséget?
Mindig a természetet részesítettem előnyben és valóban az időmnek a nagy részét kint is töltöm a természetben. Nekem abszolút az a prioritás. De tény az, hogy akár céges, akár magánvendég eljusson a hajóra, a nem a véletlen műve. Megfelelő marketing csatornákon, online és offline módon is abszolút
folyamatosan csinálni kell,
és ehhez is megfelelő tudás és ismeret kell. Szerencsére ez egy rendkívül látványos dolog, tehát akár fényképen, akár videón nagyon jól mutat és nagyon jól lehet kommunikálni, és én ezt szeretem. Benne vagyok mind a két oldalon.
Mondhatnánk a Balatonhoz stílszerűen, hogy lubickolsz ebben?
Igen, otthon vagyok az online világban is, ez ugyanúgy hozzá tartozik. Érdekes, mert említettük ezeket a komoly pozícióban, státuszban lévő embereket, igazgatókat, akik megfordulnak a hajókon. Legtöbbször nézik az én munkámat és mondják azt, hogy hiába ők ilyen sikeresek meg ekkora céget vezetnek, de hogy engem mennyire irigyelnek. Ott azért mindig el szoktam mondani, hogy azt az egyet ne felejtse el, hogy ahhoz, hogy ő most itt üljön, ahhoz rengeteg olyan munka hozzájárult, amit ő nem lát.
Valóban az én munkámnak ez a legszebb része, amikor a vendéggel együtt ülök a hajón
és beszélgetek és jól érezzük magunkat és élvezzük a tájat, a Balatont, a hajózást, vagy adott esetben éppen a fürdést. Ez egy ilyen dolog és ezt nagyon jól egyensúlyban lehet tartani, egyébként nagyon lehet élvezni a háttérmunka részét is, csak azt sokan elfelejtik, mert az nem látszik.
Mi a meghatározóbb? Az online kommunikáción van a fókusz egy ilyen tevékenységnél is?
Én használom mind a két csatornát. Illetve három csatornát, a legerősebbnek a kapcsolati tőkét értem, amikor személyes ajánlásokkal adják tovább a nevemet, a céget. Az a legerősebb és rendkívül jól működik, hogy magas hozzáadott értékkel megkapja a szolgáltatást, amiről szívesen mesél az ismeretségi, baráti körében. Az offline és az online hirdetés ezek mellett párhuzamosan zajlik. Talán most már hangsúlyosabb az online, de én továbbra sem felejtem el az offlinet.
Eseményen is találkoztunk.
Igen, a személyes kapcsolatépítések, amikor új emberekkel, akár régi barátokkal, ismerősökkel az ember találkozik. Tud egy kicsit beszélgetni, mesélni, hogy éppen milyen újdonságok vagy változások vannak. Ez is hatékony.
Itt már a hajó nem csak a hajóval versenyez, hanem gyakorlatilag mindennel, ami idő és élmény. Mekkora versenyben vagy te ezzel a szolgáltatással?
Ez valóban így van, egyre több az ilyen jellegű szolgáltatás, nagy a verseny. Itt az a kérdés, hogy milyen színvonalon kivitelezik, milyen szintű hozzáadott érték van, milyen szintű az ügyfélkapcsolat. Ebben mi jók vagyunk, ezért is jönnek vissza sokan. Nagyon-nagyon sok összetevőből áll, sok kicsi, apró részletben rejlik az ördög, hogy mitől hatékony és mitől működik jól.
Cégesen versenyezni kell, de mint vitorlázó versenyző, pezseg-e még időnként a véred, miközben terelgetni kell a vendégeket?
Igen. Az elmúlt 15 évet egy Asso 99 típusú hajóosztályban töltöttem, amit az utolsó 8 évben a BMW szponzorált. BMW Sailing Team néven vagyunk ismertek, úgy versenyeztünk, versenyzünk. Az utolsó években sajnos már csak néhány versenyen tudok részt venni a csapattal, mert jellemzően ezek a versenyek is a hétvégén vannak a Balatonon, amikor vagy rendezvény, vagy valamilyen program van. Ez rányomja a bélyegét a versenyzésemre, de mindent nem lehet egyszerre. Jó a csapat, amikor tudok és van lehetőség, akkor elindulok, akkor az nagyon jól esik mert nagyon jókat szoktunk menni.
De hiányzik?
Hiányzik, igen. Azért az egy másfajta élmény, de a csapattársak közül szerencsére még mindig én vagyok a legtöbbet vízen.
A hajód a füredi Silver kikötőben van, onnan vannak az indulások. Évtizedek óta téma, hogy mennyire pörög föl a Balaton, mennyire tud ez egy valóban nagyon komoly nemzetközi desztinációvá válni. Én most éppen egy június közepén egy keddi napon voltam és teljesen üres volt, bár már kánikulai nyár volt. Hogy látod Füredet és Balatont?
Kánikulai nyár, az volt, csak még nem indult el az iskolai szünet és amiatt még érezhető volt, hogy a hétköznapok a parton nem annyira zsúfoltak. Alapvetően ettől függetlenül fejlődik. Egyre többen vannak a Balatonon. Vendégeinknek is nagy száma, legalább a 80 százaléka magyar. Füred kiemelkedő, nem véletlenül lett áthozva Földvárról és itt kialakítva a vállalkozás központja. Ez ma a vitorlás élet központja Magyarországon. A város is talán a legdinamikusabban, a legszebben fejlődő város a Balaton parti városok között.
Én azt gondolom, hogy jó irányba halad.
Egyre több pénz kerül a Balaton fejlesztésére. Úgy néz ki, hogy ez működik, optimista vagyok nagyon
Visszatérve, ahonnan kezdtük, hogy ezt a sportot készségszinten érdemes elkezdeni, elsajátítani. Te nem a családból hoztad a vitorlás és a Balaton szeretetedet. Mindig nagyon nagy kérdés, hogy egy szülőnek az életét, a szenvedélyét, a tevékenységét, vállalkozását a gyerekek később majd akarják, nem akarják, szeretik, nem szeretik. A gyerekeid nyitottak erre?
A nagylányom Renáta, ő most 20 éves. Ő most éppen az orvosi egyetemre felvételizik. Nagyon szeret velem vitorlázni, gyerekkorában több kezdő táborban is volt, tehát a kis hajókkal megtanították vitorlázni, de annyira nem szerette meg, hogy komoly versenyző legyen. Nagyon jól érzi magát a vízen, a hajóban, szeret rajta aludni, szeret vitorlázni. A fiam, Marci, ő most volt 9 éves. Ő igazából most fogja elkezdeni azt a fajta tanulást, hogy kezdő táborban önállóan egy Optimist-en – kis gyerek hajón – megtanulja a vitorlázás alapjait, hogy egyedül irányítson egy hajót. Persze ő is nagyon lelkesen jön a nagy hajóval és szereti is irányítani meg kormányozni, élvezi, nagyon odavan érte. Most azért ő még fiatal ahhoz, hogy azt tudjam mondani, hogy erre ő komolyabban rá fog kapni, vagy nem. Nyilván szeretném!
Ezt akartam kérdezni, hogy azért te kapacitálnád?
Próbálom ebbe az irányba terelni. Nyilván teszik neki, hogy apa mit csinál, apa hogy csinálja, mennyit van a Balatonon. De azért ennél ehhez lényegesen több kell. Úgyhogy ezt mindig óvatosan pedzegetem neki, hogy azért ez nem csak szórakozás, és ahhoz, hogy ebből egy sikeres vállalkozás legyen, ahhoz nagyon sok mindent kell tanulni és csinálni is. Úgyhogy igen kapacitálom őt.
Hogy pihen az az ember, aki folyamatosan szórakozik? Miben tudsz kikapcsolódni, akihez kikapcsolódni járnak?
Tulajdonképpen jól mondod, nekem ez ugyanolyan szórakozás, mint amilyen munka is egyben. De azért én is szeretek elmenni megismerni más országokat, városokat. Utazgatni szeretek a világban, amikor éppen olyan időszak van, hogy el tudok menni, és ott pihenem ki magam a városnézéseken, a tengerparton, vagy a hegyekben. Ott gyűjtöm össze az energiát a következő szezonhoz.
Hová lehet fejlődni a Balatonon? Mi a cél, még több hajó, még nagyobb flotta, de akkor ezt a személyességét meddig lehet megtartani?
Nyilván fejlődni kell, mert hogyha nem fejlődsz, hanem stagnálsz, akkor előbb-utóbb visszafejlődsz.
Én a szolgáltatás minőségében látom a fejlődés hosszútávú lehetőségét.
Tehát a programok és az egész hajózás, vitorlázás színvonalának további emelésében. Nem feltétlen az a célom, hogy még 10 hajót hajót üzemeltessünk és működtessünk, hanem inkább az a cél, hogy azok a hajók, azok a kapitányok, azok a programok, amiket rajtunk keresztül ér el a vendég, azok tényleg elsőosztályúak legyenek és tényleg maradandó és nagy élmény legyen, így a visszatérő, prémium vendégek megszerzése, megtartása a cél.
Ez fontos, mert általában, amikor fejlődésről beszélnek az emberek, akkor mindig mennyiségi növekedésről beszélnek. Tehát a folyamatos javulásban is van nagy potenciál?
Igen, mondom ezt, úgy, hogy jelen pillanatban a minőség szempontjából sem vagyunk elhanyagolható szereplői ennek a piacnak. Most is abszolút ez a legfontosabb dolog. Hitvallásunk a magas hozzáadott érték és a korrekt partnerkapcsolat.
Hogyan kell most elköszönnünk? Van ilyen, mint a sípályán a kéz és lábtörést? Vagy jó szelet Kapitány?
Igen. Abszolút. A vitorlázók, azt szoktak kívánni egymásnak. Jó szelet!
( onBRANDS – Kőszegi András )
Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.
