Mire kikerülnek a gyerekek az iskolákból, hová tűnik a kreativitásuk, tettem már fel korábban is a kérdést.
A Pénz7 program keretén belül én is önkéntes órákat vállaltam általános iskolában. Váratlan fordulat, a márkákról beszéltem a fiataloknak. Láttam már életemben gyerekeket, tehát megijedve nem voltam, de előadáshoz eddig az egyetemisták voltak a legfiatalabb korcsoport.
Szóval első óra, 8.osztályosok. Mérsékelt érdeklődés, néhányan kamaszos flegmasággal igyekeztek a személyes márkájuknak teret engedni, néhány valóban kíváncsi tekintet és kérdés.
Azt kérték, ha már ott vagyok, beszéljek erről az 5. osztályosoknak is, 10-11 évesek. No, itt már voltak kétségeim, hogy nem túl fiatalok-e még ehhez. Úgyhogy tulajdonképpen lekapcsoltam a prezimet és el kezdtem velük beszélgetni.
Az első percben levettek a lábamról, lányok és fiúk, vibráló tekintetek, elképesztő mondatok, gondolatok, kérdeztek, állítottak, vitatkoztak, gondolkodtak, beszélgettek. Komolyan, izgalmasabb, mélyebb és lényegretörőbb gondolatokat fogalmaztak meg, mit általában az egyetemisták.
Így hát újra és újra fel kell tennem a kérdést:
az iskola végére hová tűnik a gyerekekből a kreativitás?
( Kőszegi András )