Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki az elkövetkező heteket-hónapokat sorozatnézéssel, kuckózással, egész napos és éjszakás szexeléssel tölti – miközben mindenhonnan ezek a jó tanácsok ömlenek az emberre – de olyanokkal már sokkal inkább, akik
heroikus küzdelemmel próbálják meg menteni a menthetőt,
leginkább a munkahelyeiket, az egzisztenciájukat.
S akár egyedül, akár családostól szorultak a négy fal közé, az idő múlásával bizony egyre inkább fontossá válik a mentális egészségük védelme is. Előbbinek az izoláció okoz gondot, illetve akár belátja, akár nem: az „élőhöz” való kapcsolódás teljes hiánya.
Most pedig kapj a szívedhez, de leírom: a családok esetében az összezártság, az abból fakadó brutális ingeráradat és folyamatos akciózás teszi próbára az idegrendszert.
Te, aki ezt olvasod és próbálsz az otthon végzett munkát mellett a gyerekeiddel tanulni, vagy éppen két call között hajkurászod őket egyik szobából a másikba, hogy aztán éjjel kettőig nyomjad a pedált, mert a villanyszámlát a jövő hónapban is fizetned kell, pontosan tudod, miről van szó.
Permanens készenléti állapot, never ending day.
A többi smafu.
Pokoli nehéz ezt a kört megtörni, de mégis akkor teszed a legjobbat magaddal és mindenki mással is, ha folyamatosan próbálkozol vele.
Nincsenek heti célok, csak a kínálkozó lehetőségeket kell jól kihasználni, akár hajnalban, akár késő este. Az a lényeg, hogy az „ép testben ép lélek” mondás nem bullshit.
Ne add föl, a kudarc nem vereséget jelent és nem is a te alkalmatlanságodat bármire is. A kudarc csak segít újra gondolni a dolgokat. Még szomorkodni is lehet, ha nem jön össze elsőre, velem is megesik.
Mindenkinek egyedi a működése és az őt körülvevő lehetőségek és körülmények is.
De hogyan is érhetünk el apró győzelmeket?
Sokat kell őszintén beszélgetni a helyzetről, a félelmekről, a stresszről. Arról, hogy kit mi szabadít föl, kinek mi jelenti az üzemanyagot, amivel tovább megy a következő nap is. Nem csak te, hanem azok is, akikkel együtt élsz, akikért felelősséggel tartozol.
Egyedül alig több az ember a semminél.
Együtt viszont… szóval az már egy mérhető dolog, egy elbeszélhető történet.
( Lippai Roland szabadúszó újságíró, coaching szemléletű tanácsadó )