Az élelmiszerek és egyéb kereskedelmi termékek azonnali kiszállítását ígérő gyorskereskedelem 2020-ban vált iránymutató trenddé, azonban napjainkra már elérte fejlődésének határait. Peter Menky, a DODO okoslogisztikai vállalat globális kereskedelmi igazgatója szerint a kizárólag ultragyors kiszállítási modellre alapozó vállalatok mára veszteségesen, üzletileg nem fenntartható módon működnek. A fenntartható városi logisztika szakértője jelentős európai szereplők példáján keresztül mutatja be, milyen út vezetett idáig.
A pandémia alatt a befektetők dollármilliókkal támogatták az akkoriban legígéretesebbnek tartott kereskedelmi szektort, az ultragyors kiszállítást vagy más néven gyorskereskedelmet. Az újonnan formálódó ágazat szereplői hamar kiugróan magas piaci értéket képviseltek, hiszen mind az üzletemberek, mind a vásárlók számára vonzó volt egy olyan világ lehetősége, ahol gyakorlatilag bármilyen megrendelést perceken belül kézhez kaphatnak. Azonban ahogy ez gyakran előfordul, a csábító elképzeléseknek hamar gátat szabtak a gazdasági realitások.
A Gorillas és a Getir felfutása és hanyatlása
A világjárvány következtében a nemzetközi piacon számos ágazat bedőlt, jónéhány pedig váratlanul berobbant. A körülmények termékeny közeget biztosítottak az azonnali házhoz szállítási szolgáltatások lendületes növekedéséhez, azonban a járványt követő gazdasági tényezők már kevésbé voltak kedvezőek. Jó példa erre a Gorillas nevű szolgáltató, amely a legtöbb piacról kivonulni kényszerült, a fizetésképtelenségtől pedig a török Getir nevű cég mentette meg. A sors fintora, hogy a Gorillas felvásárlása után a Getir hamar hasonló sorsra jutott: a vállalat alapítását követően lenyűgöző, 2,3 milliárd dollárnyi befektetést gyűjtöttek össze, azonban most mégis kivonulnak Európából, mindössze egy évvel azután, hogy 1,2 millió dollárt költöttek a német versenytárs, a Gorillas felvásárlására.
A 10-30 percen belüli ultragyors kiszállítás vonzó lehetősége kezdetben ugyan figyelemre méltó volt, a jelenlegi piaci folyamatok azonban azt támasztják alá, hogy a gyorskereskedelem törékeny alapokon nyugszik. A sebességet előtérbe helyező modell egyszerűen figyelmen kívül hagyja a gazdasági fenntarthatóságot, és alábecsüli a kiszolgálóközpontok (dark store-ok) hálózatának kiépítésével, valamint a platformok és futárok szervezésével járó kihívásokat.
Az „egy rendelés, egy út” modell csődje
A Getirhez hasonló gyorskereskedelmi szereplők problémái az egész modell alapvető hiányosságaira világítanak rá. Kezd egyértelművé válni, hogy egy olyan megoldás nem lehet sikeres, amellyel egy futár egy útvonalon gyakran csak egy-két terméket tartalmazó csomagot szállít ki. A szolgáltatás költségének egyetlen megrendelésből kell megtérülnie, így pedig az üzleti modell nem hatékony és nem fenntartható. A gyorskereskedelem ugyan kielégíti a fogyasztók gyorsaság iránti azonnali igényét, végeredményben azonban hosszú távon anyagilag nem működőképes.
A DODO globális kereskedelmi igazgatója szerint az okoslogisztikai vállalat szintén foglalkozik az áruk gyors és precíz aznapi kiszállításával, azonban ez mindig összhangban áll a fenntarthatósági és hatékonysági alapelvekkel. A vállalat fenntarthatósági stratégiája több különböző tényezőből áll, ezek egyike a tőkebefektetés modellje, amely szerint a logisztikai vállalat saját költséges raktár, és átrakodó-állomások infrastruktúrájának fenntartása helyett az ügyfelek átvételi pontjairól végzi a kiszállításokat. A DODO-nál ilyen átvételi helyek például a raktárak, üzletek, bemutatótermek és az ügyfelek kisebb ellátópontjai. Egy másik tényező a precíz tervezés és az útvonaloptimalizálás, amelynek köszönhetően a kiszállítás költségei a teljes ügyfélláncon oszlanak el, maximalizálva az óránként kiszállított rendelések számát egy jól megtervezett útvonalon. Ez a megközelítés olyan szintre csökkenti a szállítás költségeit, amely elfogadható a vásárlóknak, miközben fenntartja a gazdaságilag funkcionális működést.
Sokcsatornás megközelítés és az időablakos kiszállítás
Ennek megvalósításához a modern technológia, a precíz tervezés és kellő számú megrendelés mellett olyan időablakos megközelítésre van szükség, amely során a vásárlók kiválaszthatják a kiszállítás pontos idősávját. Így a megrendelések az ügyfelek preferenciáját, valamint a futárok és a kereskedők kapacitását is figyelembe véve arányosan oszlanak el egy nap alatt.
A gyorskereskedelem és más, nem csupán élelmiszerekre kiterjedő szállítási modellek egységnyi gazdaságosságára vonatkozó adatokat és tanulmányokat vizsgálva mára már nyilvánvaló, hogy kizárólag az ultragyors kiszállítás modelljére támaszkodva nem lehet nyereséges és fenntartható egy vállalkozás. Az európai piaci előrejelzések szerint gazdaságilag a sokcsatornás üzleti modell kiépítése a legfenntarthatóbb, amellyel nem csupán a gyorsaságra, de a kiszállítási módra és a pontosságra vonatkozó fogyasztói igényeket is teljesíteni lehet. Gazdaságilag kedvező még a válaszható időablakos kiszállítást ajánló e-kereskedelmi modell, amely az ételkiszállításon túlmutatva mára más szektorokban is egyre elterjedtebb. Peter Menky meggyőződése szerint az időablakos kiszállítás Európa-szerte minden szegmensben alapvető sztenderd lesz az elkövetkező években.
A siker kulcsa a sebesség és a precizitás
A kiszállítás jövője valóban a sebességben és a precizitásban rejlik, azonban elengedhetetlen a technológiai fejlődés, az intelligens keresletkezelés és a racionális gazdasági tervezés. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az elégedett vásárlókhoz rugalmas és pontos szállításon, nem csupán a gyorsaságon keresztül vezet az út.
( onBRANDS )