Egy ideje újra és újra visszatérek ahhoz a kérdéshez, ami csendben, de következetesen kezdett el alakítani bennem valamit: mi az a nyelv, amin a tudatosság szólal meg a stíluson keresztül?
Nem lehet rá egyszerű választ adni, mert
ez a nyelv nem a divatkövetés logikájában működik, nem a friss trendekről, nem a látványos mintákról és nem a hangos stílusnyilatkozatokról szól,
hanem valami egészen másról, valamiről, ami mélyebb rétegekben rezonál, és amit nem lehet utánozni, mert
csak belülről lehet élni.
Azt vettem észre, hogy amióta figyelek erre a kérdésre, azóta változott meg bennem az öltözködés ritmusa is: már nem az motivál, hogy mi illik hozzám a külvilág szerint, hanem az, hogy mi tükrözi vissza pontosan azt az állapotot, amiben éppen vagyok.
Egy szín, ami nem harsány, mégis megszólít.
Egy anyag, amitől megnyugszik a testem. Egy szabásvonal, ami nem kiemel, hanem visszavezet magamba.
Ezek nem pusztán stíluselemek, hanem jelek, és ez a nyelv nem kiabál, nem akarja magát láttatni, mégis jelen van, és ha egyszer meghallod,
nem tudod többé elfelejteni.
Nem akar beilleszkedni, nem keres reakciót, inkább finoman megkérdez: itt vagy? jelen vagy? össze vagy hangolva önmagaddal?
Talán éppen ezért annyira erős, mert nem kívül hat, hanem belül mozdít. Ez a kérdés most már nemcsak bennem él, hanem átszövi minden öltözésem, minden választásom, és szép lassan formálja át azt is, ahogyan a stílusról gondolkodom.
A tudatosság nem dísz, nem címke, nem plusz réteg, hanem egy belső pozíció, ami kifejez, mielőtt még bármit mondanék.
Ahogy egyre mélyebbre engedtem magamban ezt a kérdést, egyértelművé vált, hogy számomra a stílus már régóta nem pusztán vizuális választás, nem dekoráció, és főleg nem önkifejezési kényszer, hanem
egy belső érzékelési forma,
amelyen keresztül nem azt mutatom meg, hogy mit gondolok magamról, hanem azt, hogy mennyire tudok jelen lenni abban, aki vagyok.
A tudatosság itt nem elv vagy szabály, hanem hangoltság, erkölcsi értelemben vett érzékenység: nem parancsol, nem irányít, nem harsog, hanem finoman ráhangol arra, hogy mit képvisel egy választás, milyen mozdulattal lépek bele a térbe, mit hívok elő magamból, vagy épp mit vagyok hajlandó elengedni. Amikor tudatosan öltözöm, nem azt nézem, hogy „előnyös-e”, hanem hogy „valódi-e”. Nem attól érzem jól magam benne, hogy tetszik másoknak, hanem attól, hogy visszacsatolást ad: igen, ma ez vagyok, ebben tudok kapcsolódni magamhoz és a világhoz is. Ez a stílus nem próbál tökéletes lenni, inkább pontos: annyira pontos, amennyire az önazonosság tud lenni egy adott pillanatban. Egy finom szövet, egy megtartó szabás, egy természetes fénytől élő szín – ezek nem véletlenek, hanem belső döntések, amik talán kívülről alig láthatók, de belülről nagyon is érezhetők.
A tudatos stílus nem a világ kedvéért történik, hanem azért, hogy méltó kapcsolatot ápolhassak magammal.
Ezért ez a nyelv nem díszít, hanem megtisztít.
Nem vonz, hanem rezonál.
Nem mutat, hanem jelen van.
A Tina Fashion számomra ma már nem divatoldal a szó klasszikus értelmében, hanem egy érzékelési tér, ahol a stílus nem vizuális kijelentés, hanem belső frekvencia, és minden öltözködési döntés egyfajta válasz arra, hogy
hogyan vagyok jelen önmagamban.
Nem ruhákat gyűjtök inspirációként, hanem állapotokat figyelek meg, és már rég nem az a kérdés számomra, hogy mi áll jól, hanem az, hogy
miben tudok igazán lélegezni, miben tudom megőrizni az önazonosságom mozdulatlan magját a világ zajában.
Ez a szemlélet nem pusztán esztétikai irányváltás, hanem egy etikai minőségváltás is: a ruha, amit viselek, nem azért van rajtam, hogy elfedjen vagy kifejezzen, hanem hogy összhangba hozzon azzal a belső térrel, ahol valójában élek. Ebben a térben a megjelenés már nem díszlet, hanem mozdulat, nem látvány, hanem rezgés, nem forma, hanem visszhang – egyfajta tükröződése annak, amit nem szavakkal mondok ki, hanem jelenléttel.
A tudatosság stílusos nyelve számomra fenséges,
mert nem kérkedik, misztikus, mert nem magyaráz, és érték, mert nem múlik el a trendekkel, nem cserélődik évszakok szerint, hanem időtlenül emlékeztet arra, amit talán már régóta tudunk magunkról, csak még nem volt nyelvünk rá. Most, hogy ezen a nyelven megszólalok, nem öltözködöm, hanem megjelenek. Kapcsolódom, és hagyom, hogy az összhang beszéljen helyettem.
( A szerző: Kristína Sárkányová, Innovation-Driven Brand & Digital Marketing Strategist – Fashion Influencer – Ambassador for the Blind & Visually Impaired Community )