KŐSZEGI ANDRÁS / onBRANDS
A gazdaság és a vállalkozások egyik legtrendibb kifejezése az Ipar 4.0 és ezzel kapcsolatban a következő nagyon fontos kifejezés a forradalom. Ezzel a forradalom szóval azért érdemes időnként csínján bánni. Ezt hogyan látod?
FÁBIÁN ZOLTÁN
Igen, csínján kell vele bánni. Szerintem Magyarországon jó helyzetben vagyunk, mert az egész társadalom és a működésmód azért itt nem forradalmi, hanem jellemzően követjük azt, amit megjárnak nyugaton, de most már azt is kell nézni, amit keleten. Tehát azokat a trendeket, amiket látunk, hogy hogyan fejlődnek Nyugat-Európában, Amerikában és egyre inkább Kínában, azokat mi 3-5 évvel követjük. Ilyenek voltak például a felhő technológia, a vállalatirányítási rendszerek bevezetése, az online kommunikáció, vagy a mérhető Google alapú hirdetések. Több multinál is dolgoztam ilyen területeken és láttam, hogy a magyar vállalkozások lassabban, megfontoltabban reagálnak ezekre a változásokra. Nem azért mert elalszanak, hanem mert a forradalom szempontjából azt is jelenti Magyarországon, hogy ez egy nagyon nehéz piac. A túlélés sokkal nehezebb egy vállalkozásnak, mert nem engedheti meg magának, hogy csak úgy próbálkozzon. Biztosra kell menni, mert jellemzően kisvállalkozásoknál, ha valamire időt, energiát, pénzt szánnak, akkor annak tényleg meg kell térülnie. Itt nincs annyi lehetőség a kísérletezésre és ezért a vállalkozók sokszor nem „égethetik meg” magukat. Emiatt
nagyon alaposan döntenek, nagyon lassan mérlegelnek, senki nem akar legelöl menni,
„vinni a zászlót” a forradalomba, hanem inkább megnézik, más hogy csinálta, és próbálnak tanulni mástól. Ezért is van például az Ipar 4.0-ban a mintagyár projekt, tehát hogy mutassuk meg azt, aki már megcsinálta.
Magyarországon nagyon sok multinacionális cég van. Ők nyilván ezeket a technológiákat ismerik, lásd autóipart, mint egy klasszikus leader ipari szegmenst. A hazai vállalkozások viszont arra szocializálódtak, hogy beszállító vállalatok legyünk. Ez részben jó, de közben nagy kitettséget is jelent, azzal együtt, hogy a lassúságuk mellett az immateriális javak fejlesztésével is keveset foglalkoznak, mint például a márkaépítés. Mi lehet ennek az oka?
Tizenöt éve foglalkozom KKV-kkal, azt már megtanultam, hogy nem egyformák. A multik inkább egyformák. A KKV-k nagyon szerteágazó közegben és piacon játszanak. Más a tulajdonosi elvárás, más a cégkultúra. Azt látom, hogy például az olyan KKV vezetők, akik multiból jöttek, mint középvezetők és elindítottak egy vállalkozást az elmúlt néhány évben, azok egyértelműen hozzák ezt a kultúrát, ők már foglalkoznak a személyes és a céges márkájukkal. Igen, a másik véglet pedig aki harminc, negyven éve a GMK korszakból, a privatizációból jött, és jelenleg azzal foglalkozik, hogy jön-e új generáció, átadja-e családon belül a stafétát, vagy el tudja-e adni a céget. Nagyon sok céggel beszélünk, ahol a tulajdonosok látják, hogy jön a digitalizáció, nem hülyék, tudják, hogy
ez az új hullám el fogja söpörni a cégEKEt, hogyha nem csinálnak semmit.
Többfajta megoldás van. Akinek még van 10-15 éve a munkában, az házon belül fölveszi a fiatal mérnököket, és akkor már a fiatalokra épít, ezek a vállalkozók ezt még meg akarják csinálni. Az már igazi szerencse, ha a családból is be tud még valakit vonzani. A másik pedig, hogy tudja és készül arra, hogy eladja a cégét. És akkor jönnek azok a fiatalok, akik összeállnak, hitelből és egyéb forrásokból megveszik ezeket a cégeket. Találkozom ilyen KKV-kkal itthon is. Nincs sok belőlük, kicsik, 20-50 fő közöttiek, tehát nem közepes cégek. Azt látom, hogy a tíz fő alattiaknál is nagyon sok az a cég, ahol már nagyon modern a gondolkodás, építik az imidzset, IT szektorból jönnek, vagy nagyon IT közeli megoldásokat hoznak. Nem ebből van a sok, de nagyon jó példát mutatnak a többieknek, hogy hogyan érdemes működni. Ami fontos, hogy őket már mind az ökoszisztéma, mind a többi terület megtanította arra, hogy ne csak a magyar piacban gondolkodjanak, hanem környező országokban, vagy egyértelműen a világpiacban.
Mi van azokkal a vállalkozásokkal, akik a klasszikus iparágakból jönnek, tehát van fémmegmunkálás, famegmunkálás. Úgy értem, hogy a manualitáshoz, az anyaghoz vannak szokva, ott sokkal nehezebb az immateriális beruházásokat megérteni. Ezeknek milyen jövőt, utat látsz?
Igen, volt egy 2017-es felmérés a KKV-k között, hogy a tulajdonosok, vezetők merre szeretnék vinni a céget, mibe akarnak beruházni. Gyártócsarnok bővítés, gépsor bővítés, ez volt a válaszok 80%-a, és csak 20% szólt arról, hogy korszerű, újfajta gépek, digitális technológia és valahol a végén volt az oktatás. Tehát egyértelmű, hogy a meglevő, a multikétól jelentősen elmaradó hatékonyságú működés további bővítésében, konzerválásában gondolkodnak,
a többség még nem látja át, hogy milyen irányokban lenne érdemes fejleszteniük, nekik még kell a segítség.
Vannak nagyon jó példák, Isten háta mögötti kis falvakban, ahol tényleg csúcstechnológiával viszik a vállalkozást. A kétkezi mesterember rájött, hogy igen, kell a márkával is foglalkozni, de nem azért, mert itthon, ebben a közegben szocializálódott, hanem mert Németország és Ausztria a célpiaca. Tehát oda szállítanak nagyon sokat. Nagyon erős a németországi és ausztriai gazdasági kapcsolatuk, és rájöttek, hogyha nem költöznek ki, hanem itthon tudják jóval gazdaságosabban, de ugyanazt a minőséget előállítani, és a határidőket tudják tartani, akkor nem az ár számít, mert így is olcsóbbak lesznek, mint a németországi versenytársak, akik meg nincsenek, mert egyre kevesebb ott is a munkaerő. Ez egy hazai lehetőség a KKV-knak, látják, hogy tudnak versenyképesek lenni. Ezek a bútoripar, a fémipar, a bedolgozó cégek. Ők is gondolkodnak abban, hogy fejlesztenék az önkiszolgáló működést, hogy egy webshopon keresztül megrendel valaki valamit, és azt egy géppel megmunkálja és szállítja a megrendelőnek. Tehát az önkiszolgáló webshopokra már vannak igények, már megjelentek a fejekben, már látszanak a kezdeményezések, hogy ezt összerakják. Ez a jó oldal, de természetesen ez nem a többség. Látszik tehát, hogy van igény, van lehetőség arra, hogy fejlődjenek, de azt is meg kell mutatni nekik, hogy ez az egyetlen lehetőség.
Korábban pont tőled hallottam egy példát, hogy Magyarországon néhány éven belül az autóipari beszállítóknak közel 30 százaléka egész egyszerűen meg fog szűnni. Ez döbbenetes.
Igen. Azért kénytelenek megszűnni, mert a vállalkozások többsége nem több lábon áll, hanem egy nagy cégnek a beszállítója. Ez kényelmes, mert 5-10 évre kötött szerződést és úgy gondolja, hogy ez örök életéig tartani fog. De az ő szakértelme meg a tudása olyan rendszerekben, vagy alkatrészekben van, ami kopnak ki. Különböző robbanómotoros technikákra, kipufogóra, benzinmotorhoz kapcsolódó bármilyen alkatrészt gyártának, amikre a villanyautók terjedésével már nem lesz szükség. Nekik már
most kell gondolkozni azon, hogy hogyan fognak megjelenni a piacon, máshol, máshogy. Igen, ezért is kell építeni a márkát,
kell építeni a megfelelő ügyfélkapcsolatokat, üzletet kell fejleszteni, és ki kell hozni azokat az újdonságokat, amivel meg tudunk felelni az új kihívásoknak. Jön az elektromos meghajtás, tehát nem lesz szükség robbanómotorra. Neki miben van kompetenciája? Vett néhány CNC esztergát finanszírozásból, vagy van 2-3 félig jó szakmunkása, akik bármikor elmehetnek, ha kétszer annyit kínálnak nekik? Tehát meg kell néznie, hogy ő mitől lesz versenyképes, fel kell építenie önmagát és a céget, hogy az a vállalkozás miért is lesz öt év múlva a piacon.
Még ha nem is a világpiacról beszélünk, de mondjuk a környező országokról. Menjünk praktikusan nyugat felé. Ausztria is viszonylag zárt világ, összezárnak a vállalkozók, gyakorlatilag szinte minden kis településen vannak ipari vállalkozások és nagyon erős helyi márkát hoznak létre. Hogyan lehet innen talajt fogni, főleg egy márka nélkül?
Az egyik legfontosabb az a szokásos, tehát ha valaki ott nem tudja megcsinálni, mert jön egy új kórház, jön egy új iskola, és hirtelen kellene nagyobb kapacitás, akkor jöhet az, hogy „na itt van a jó minőségű, olcsó és közelben lévő, hasonló kultúrkörben mozgó beszállító”. Ami Magyarország, mert ide kevés az utazás, ugyanúgy kimegy a cégvezető, tehát ugyanazt a helyi jelenlétet tudja adni. Persze délután a vurstliban nem lesz ott, tehát azt a közeget nem tudja adni, nem fogják befogadni, így az a tapasztalatom, hogy valószínűleg soha nem ő lesz a fővállalkozó. Amikor beszélek ezekkel a vállalkozásokkal, akkor általában alvállalkozói pozícióban vannak. Jól jöhet, jó partnere lehet az ottani helyi vállalkozásnak, aki így nem kénytelen azon gondolkozni, hogy vegyen-e egy gépet, vagy lesz-e mindig ilyen projekt? Ugyanezt csinálják az autógyárak is a beszállítókkal, amikor látják, hogy mire van szükségük, akkor van egy gyors kínálati lehetőségük a hazai KKV-knál. Egyre inkább erre kell felkészülni, hogy rugalmasan kell tudni kiszolgálni ezeket a cégeket. Az informatikai piacról jól el lehet ezt tanulni, hogy valamikor én vagyok a fővállalkozó, és van, amikor az alvállalkozó, valamikor csak ennyit csinálok, valamikor annyit. Attól függ, hogy ki az ügyfél, és hogyan tudnak ebben megfelelni.
Említetted a márkát. Fontosnak találod?
A márka mindig fontos. Egyértelműek legyenek az üzenetek, hogy be lehessen azonosítani, hogy mik az értékek, hogy mi a legnagyobb specialitás. Tehát hogyha például bútorgyártás, akkor ő nem csak a fával, hanem fémmel tud dolgozni, attól függ, hogy mit szeretne a megrendelő. Tud-e portfóliót szélesíteni, akár nem önállóan, hanem úgy, hogy több magyar cég összeáll egy projektre, vagy akár hosszútávon is egy-egy szolgáltatásra.
Sokan azt tartják a fő értéknek, ami egyébként fontos, hogy kérem szépen, mi jó minőséget gyártunk. Ez nem egy kapcsolódási pont.
Lényegében ez ma már csak a belépési küszöb. Hogyha valakitől valamit egyszer megvesznek, amit ő vállalt, azt tudja hozni volumenben, tudja hozni ugyanabban a minőségen, ez nem kérdés. Labdába se rúghat azokon a piacokon és egyre kevésbé a hazai piacon se, aki nem tud magas minőséget előállítani.
Menjünk vissza a technológiához, az Ipar 4.0-hoz, már amennyiben ez csupán technológiát jelent. Valóban kimondhatjuk-e, hogy amiben ma vagyunk ez egy ipari, technológiai és kommunikációs forradalmi változás?
Igen, egyértelműen látszik, de még nem vagyunk benne, még csak az előszobában vagyunk és látjuk, hogy majd jön a forradalom.
Ez még csak a forradalom szele.
Igen, igen, még a Pilvaxban csak felszolgálták a kávét, még nem álltunk fel az asztalra, még nincsenek röplapok, tehát még nincs az a szint, hogy bármelyik vállalkozás, aki részt szeretne benne venni, az könnyen tudja, hogy mit kell tennie. Nincsenek még IoT-s, Ipar4-es szabványok, nincs meg a tömegbázis az egyes szolgáltatások felett, ami már megvan mondjuk a hétköznapi internettel.
Most ugyanaz fog történni a gépekkel meg a cégekkel, ami az emberekkel és az internettel történt.
Megjelentek már azok a technikák is, hogy mondjuk egy gép egy cégnél már ugyanúgy tud posztolni, mint mi a Facebook-ra. Ilyen például a karbantartás az eszközmenedzsment rendszerekben, hogy a gép tudatja magáról, hogy épp milyen állapotban van. Mert mondjuk a cégvezetés követni akarja egy kritikus napon, hogy mit csinál, ne csak a gépnek a szokványos folyamat szerinti karbantartója és üzemeltetője kapjon róla infót. Ha leáll a gép, a vezetőnek ne az emberektől kelljen megkérdezni, hogy hogyan állunk, mikor javítjátok meg, mi van már vele, hogy állunk a termeléssel. Jönnek be ezek a megoldások, amik teljesen átforgatják azt, hogy hogyan működünk, és ez mindig időbe telik, mire azt mondjuk, hogy ez tök jó. Az okostelefonnak mennyi idő kellett, hogy elterjedjen, – és még most se okos. Nagyon sokszor nem használjuk ki azokat az alkalmazásokat, amiket igazán lehetne. Tehát sok hullám lesz még itt.
Dobálózunk a kifejezésekkel. Az egyik az IoT (Internet of Things), a dolgok internete, sokan még megmosolyogják ezt a kifejezést, van, akinek már természetes. Hogyan alakíthatják át ezek a változások a magyarországi vállalkozásokat. Nem felététlenül kell multivá fejlődni, de az új technológiákkal a kis vállalkozókból hogyan lesz erős márka?
A legfontosabb és ezért is fontos a márka, hogy hogyan lehet az ügyfelet jól kiszolgálni. Ez az egésznek a lényege, mert még nagyobb verseny lesz. A globalizáció begyűrűzött a hazai kiskereskedelmi versenybe is. A kínai kereskedő szolgálja ki az apró kis áruval a felhasználót, ez ma már mindennapos. Látva a csomagküldési statisztikákat, karácsonyra sokan az ajándékot is már Kínából veszik a családnak.
Félelmetes tehát, hogy mennyire átrendeződik a piac,
hogy itt nem a termékre, hanem a kiszolgálásra meg a webshopra, a marketingkommunikációra kell figyelni, hogy hogyan lehet ezt jól üzemeltetni. Egyre több a futárcég, a startup, és egyre többen optimalizálnak erre.
A process.
A process is. Igen, mind a hét P-vel kell foglalkozni, tehát a folyamattal is. Nagyon fontos lesz az, hogy hogyan szolgálom ki az ügyfelemet, látom-e, tudom-e kezelni az ő egyedi igényeit, problémáit. Megértem-e, hogy ő mit akar csinálni. Egyáltalán az a P, a people, ami az én kiszolgálóm, és az én ügyfelem, azt értem-e, hogy mit szeretne, mit akar az ügyfelem. És itt nem a profilozásról van szó, hanem hogy megértem-e az ő igényeit. Nagyon sok cégvezető benne van abban a hibában, hogy saját magából indul ki, és azt hiszi, hogy úgy gondolkodik az ügyfele is. Persze van egy ügyfélszegmens, ahol tényleg úgy gondolkodik, de érdemes azt mindig figyelembe venni, hogy mi kell az én célcsoportomnak, az én piacomnak, vagy milyen új piacot indíthatok el, nekik mire van szükségük, az ő fejükkel kell gondolkozni. Ez a legfontosabb és ez semmibe nem kerül. Először ezt az átállást kell megtenni, hogy tudjon gondolkozni piaci alapon az ügyfelei fejével, illetve
legyen a KKV-knak egy érett marketing, üzleti gondolkodása.
Meg kell tanulni, hogy hibátlan folyamatok alapján működjenek, és utána tervezzék meg a folyamatokat a digitális technológiával. Nem a jelenlegit, hanem hogy hogyan lehet egy jó céget üres papíron megtervezni, összerakni, és csak azt csináljam meg digitálisan, azaz üljek át a lóról a gyorsvonatra.
Szóval az IoT, a dolgok internete mit hozhat egy kisvállalkozásnak?
Az első lépés, hogy ismerd meg az ügyfeled. Ismerd meg, amit szolgáltatsz, és amit mondtál, hogy áttevődik a termékről a folyamat a szolgáltatásra. Ha adsz egy terméket, egy fizikai terméket, egy telefont, egy autót, egy esernyőt, bármit, akkor gyűjtsd arról az adatokat. Az ügyfeled hogyan használja, miként használja, hol akad el benne, milyen problémája van. Nagyon sok olyan információ jön vissza, hogy a termék milyen minőségű, milyen plusz szolgáltatást tudsz adni, vagy be tudsz-e avatkozni, mielőtt hibája lesz a terméknek és ezzel segíted az ügyfeledet, hogy ne ő szembesüljön egy leállással, egy problémával, és megálljon alatta az autó, ne működjön a telefonja, tehát hogy minél inkább segíts az ügyfelednek a terméked használatában. Ennek az adatgyűjtésnek a kulcsszereplője az IoT, hogy hogyan lehet ezeket az adatokat minél olcsóbban, minél egyszerűbben megszerezni. Hogyan lehet beültetni ezeket a szenzorokat, mérőeszközöket, ami lehet bármi. Hőmérsékletet, helyszínt, különböző számlálóállásoktól kezdve ezerféle környezeti tényezőt lehet mérni.
Ez a legfontosabb, hogy mérni és begyűjteni kell az adatokat.
Utána jön az, hogy ezekből az adatokból elemzéseket kell készíteni. Itt jön a big data, hogy hogyan lehet a sok, az ügyfelem által, az én termékem, szolgáltatásom használata közben keletkező adatokból következtetéseket levonni, fejlesztési lehetőségeket megfogalmazni.
Ez az egyik legnagyobb feladat, hiszen mindenhol tengernyi adat van, bár sokan állítják, hogy nekik aztán nincsen.
Mindenhol tengernyi adat és nagyon sok lehetőség van. Ez is igazi magyar kreatív szellemet igénylő feladat, nem kell hozzá sok pénz. Nagyon sok startup, nagyon sok ingyenes, olcsó, használható, felhő alapú platform van, amikre könnyű „felszállni”. Nem egy nagy beruházás elindulni, és ami nagyon fontos, hogy le lehet onnan leszállni, hogyha más irányba mennénk el, tehát kipróbálni nagyon olcsón és egyszerűen lehet. Mondjuk Ipar 4.0 példára visszatérve, hazai nagy gyárak is használják a Rapsberry Pi eszközt, és mondjuk néhány 10 ezer forint egy régi, 50 éves esztergagépet monitorozni. Lehet gyűjteni az adatokat, hogy hogyan működik az a gép. Félelmetes az, hogy ha egy leállás kerül 1 millió forintba, akkor egy pár 10 ezer forintos beruházás meg egy kis gondolkozás miért ne érné meg a hazai vállalkozónak?! Csak át kell lépni a küszöböt, hogy ugyan gondoljuk már végig, mennyi mindent hozhat nekünk egy ilyen átállás, hogy így kezdünk el gondolkozni és elindulunk ezen az úton. Ez nem arról szól, hogy megveszek valamit és onnantól kezdve ott vagyok, hanem elkezdek kísérletezni, hogy mit mérjek. Ha mondjuk akarok egy eseményt megfigyelni, azt hogyan figyeljem meg? Tipikus példa az ajtónyitás. Tegyek egy szenzort az ajtóra, hogy kinyitották, vagy amúgy is ott egy videokamera, ami figyeli a boltomat, és beállíthatok egy olyan állandó mérést, elemzést, hogy az a szoftver, ami feldolgozza a kamera képét, az számolja, hogy az ajtó nyitása hány alkalommal történik meg. Vagy azonosítsam be, hogy férfiak vagy nők, egyedül vagy csoportban látogatnak a boltomba, hol járnak a boltban, melyik termékeket nézik, mit vásárolnak végül és milyen idősávokban. Egy ilyen egyszerű webkamera képe már jóval több információt tud adni a vállalkozás működtetéséhez. Itt kell eldönteni, hogy milyen eszközbe ruházok be, hogy mit mérek. Ezeket kell végiggondolni a vállalkozóknak, mert nem vagyunk olyan fejlett, vagy annyira jól működő gazdaság, hogy legyen erre plusz pénze a vállalkozásoknak, vagy sokszor nincs meg a kockázatvállalási hajlandóság sem. Ezért fontos az, hogy legyen nekik segítség abban, hogy hogy érdemes ezen az úton elindulni és minél olcsóbb megoldásokkal tudjanak kikísérletezni és azzal is tanulni.
Robotika, automatizáció, mesterséges intelligencia, ezek is meglehetősen veszélyes kifejezések. Egyesek azt mondják, hogy mesterséges intelligencia még nincs, de ha lesz, nagyon veszélyes lesz.
Rajtunk múlik, hogyan alkalmazzuk, mint ahogy az autónkat is mire használjuk. A XVIII. század végén az első autót azért hozták létre, hogy az ökrök helyett egy ágyút cipeljen, de rossz volt a féke, és lebontotta a laktanya falát. A lényeg az, hogy
ezeket a technológiákat mind arra kell használni, hogy hogyan lehet ezzel versenyelőnyt szerezni,
és hogyan lehet a költségeket csökkenteni, de ismerni kell a hátrányaikat, a kockázataikat is. És ha begyűjtöttük az adatokat az IoT-val, akkor itt jön a második lépés, hogy azokat elemezni kell, harmadik lépésként hogyan lehet ezeket optimalizálni, és hogyan lehet utána ugyanezt automatizálni, hogy folyamatosan tanuljon ez a rendszer. Igen, speciális tanuló algoritmusok vannak, ezt nevezzük most mesterséges intelligenciának, hogy nagyon sok esetet mutatunk, megtanítjuk valamire deep learning-gel. Egy kisgyerek hét év alatt tanulja meg, hogy mit kell mondani, hogy kell viselkedni. A gép is megtanulja nagy mennyiségű adat alapján, hogy hogyan kell eljárni a sikeresség érdekében. A mesterséges intelligencia területén most újra hype korszakban vagyunk, kicsit túlmisztifikáljuk, ez most semmivel többet nem jelent, mint azok az automata robotok, amik szoftveresen már most is léteznek. Most van éppen a robbanás előtt állunk, a keresési algoritmusok, hirdetési algoritmusok már itt vannak, ezek már jól működnek, ez a specializált intelligencia már megvan, de az, hogy ez hogyan fog majd még kézzel foghatóbbá, összetettebbé válni, arra még 5-10 évet várnunk kell.
A hype szótól olyan érzésem van, mint a dotcomnál, hogy a lufi kipukkant, ezért értem is a KKV-kat, hogy félnek olyanba beruházni, ami esetleg aztán a fejünkre hullik.
Igen. Mondhatni példákat is, a vállalatirányítási rendszerrel nagyon sokan pórul jártak, mert nem megfelelően választották ki a partnert, beleugrottak az első jónak tűnő ajánlatba, nem vették azt figyelembe, hogy egy rendszer bevezetése nem abból áll, hogy megveszem, hanem hogy nagyon odafigyelek az előkészítésre, és ami még fontosabb, hogy a bevezetésre és az utógondozásra, az első hibák kijavítására, a továbbfejlesztésbe nagy energiát fektetek. Jellemzően ez szokott elmaradni, mert mindenki hype-ot érzékel, hogy ezt letudtam, kinéztem, tetszik, jó, megveszem és onnantól kezdve nem tartom karban. Nem gondolkodom azon, hogyan mérem vissza az eredeti céljaimat, azok megvalósultak, tényleg ki tudom-e használni az összes funkcióját, vagy cseréljek, változtassak rajta. Ez a gondolkodásmód nem jellemzi a KKV-t. Jellemzően aki forrást kap, vagy erőforrást kap bármire, megveszi a nagy és drága gépeket, de azoknak az üzemeltetése jellemzően 4-5-ször annyiba kerül, mint a vásárlásuk, erre már nem mindig marad forrás. A TCO, a teljes tulajdonlási költség tényezőit szem előtt tartva lehet nagyon sokat spórolni. Ezek a gondolkodásmódbeli hiányosságok jellemzőek a piacon, és a KKV-knál halmozottan hátrányos, hogy nincs meg az a felsőfokú végzettségű tapasztalattal rendelkező szakember, vagy a több éves pénzügyi kultúra, hogy érdemes egy ilyen rendszert bevezetni.
IoT, mesterséges intelligencia, big data, felhő, 5G, az egész értelmező kéziszótárt meg lehet ma tölteni ezekkel a trendi, hype-olt kifejezésekkel. Az automatizáció többek között arról szól, hogy kiváltjuk az emberi erőforrást. Egyszerű példát mondok, ha az önvezető autók bevezetésre kerülnek, sok millió kamionsofőr kerül az utcára. Ők nem fognak pénzt keresni, nem fognak költeni, tehát miközben az embereket kirakjuk az utcára, nem lesz kinek eladnunk az automata előállította terméket. Tehát ez most kiírtja az emberi erőforrást, vagy inkább támogatja majd és sokszorozza?
Szerintem kettős hatása van. Ugyanaz zajlik most az iparban, mint régebben a mezőgazdaságban, hogy a dolgozók 90 százaléka már nem abban a szegmensben dolgozik majd, hanem inkább a szolgáltatásban. A gépek üzemeltetői, karbantartói, meg az IT iránti igény fog majd növekedni. A kétkezi munkás jóval hatékonyabban, 10 ember munkáját tudja majd elvégezni, ember valószínűleg még sokáig kell. A sötétgyár vízió még nagyon messze van, hogy teljesen önműködő gyártás legyen. Erről majd az Ipar 5.0-nál beszélünk, amikor a 3D nyomtató „megnő” és abból egy óriásgyár lesz. Az emberi munka, hatékonyság és kreativitás miatt a dolgok összeérnek, tehát összekapcsolódik az IoT, a Bigdata, az internet, a különböző technológiák és az ember is érik ezzel. Egy mezőgazdaságban dolgozó teljesen más értelmi, szakmai, kulturális színvonalon volt, mint ma egy gyári munkás, és utóbbihoz képest majd az, aki a következő gazdaságban lesz „kétkezi munkás”.
Érik az emberiség, én nagyon pozitívnak látom ezt az irányt, ez sokat fog fejlődni.
A másik, hogy nagyon sok új szakma fog megszületni. Nem hiszek abban, hogy önvezető kamionok üresen fognak járni az utakon. Egyszerűen a sofőrnek azt a problémáját szüntetjük meg, hogy neki állandóan, álmosan is a kormány mögött kell lenni, ameddig a tachográf engedi. Ilyen helyzetekben sokkal biztosabban és gyorsabban tud egy gép dönteni. Ezeket a fölösleges felelősségeket, problémákat vegyük le róla, neki az egész járat felügyelete legyen a feladata, övé legyen a kapcsolattartás a helyi logisztikai bázissal. Bár lassan ott tartunk, hogy robotok fognak kipakolni és bepakolni a kamionokban, de akkor neki meg az lesz a dolga, hogy azokat a robotokat felügyelje, hogy tényleg jól működnek-e. De egy emberi jóváhagyás valószínűleg kelleni fog majd, egy ellenőrző, egy minőségellenőri pont. És ezt kire lehet rábízni? Egy jóval magasabb színvonalú munkaerőre. A kamionsofőrök munkája is fel fog értékelődni. Lehet, hogy a kamionsofőr nem kíséri végig a szállítmányt, hanem csak „révkalauzként” az országhatáron ül be a kamionba.
Azt mondjuk, hogy ennek a forradalomnak csak a szele van még itt. Már az Ipar 5.0-ról beszélsz, amikor még a 4.0 sem sodort el minket.
Meglátjuk majd, hogy hova fog ez kifutni, de nagyon hamar el fog jönni. A szele itt van, már három év múlva teljes átalakulás lesz. Nem azért, mert a kicsik akarják, hanem mert a nagyok fogják vinni majd a prímet, tehát az említett nyugati és keleti gazdaságok gőzerővel ezen pörögnek és ezek a változtatások nagyon benne vannak a mindennapi életben. Látjuk a teljesen robotizált raktárakat, bennük az önvezető járműveket.
Egyértelműen látszik, hogy óriási pénzügyi erőforrás van ebben a történetben.
Lényegében a kreativitás lesz a meghatározó, talán azt mondhatnám, az embernek a gondolkodásmódja, hiszen technológiai oldalról szinte már minden elérhető.
Ezt most leegyszerűsítem egy magyar KKV részére. Legyárt itthon valaki egy darab munkadarabot, lehet az egy fogaskerék, egy irodai kisszekrény.
Igen, bármi lehet.
Amint ez elhagyja az itteni kisüzemet, onnantól automatizáltan történik a beszállítás, a raktározás, a felhasználás, és ehhez kell nekünk valahonnan alulról csatlakozni, ki kell szolgálnunk az ő intelligens rendszerüket.
Igen, az értékláncba be kell csatlakozni. Egyre nagyobbak az igények, a KKV is vállalatirányítási rendszerrel rendelkezzen, folyamatosan lássák azt, hogy én hogyan állok a munkával, mert neki is terveznie kell a működését, és ha bármi probléma, elakadás van, ő arra azonnal tudjon reagálni. Másnak adja a munkát, vagy saját maga hogyan kezelje ezt.
Egyre gyorsabban kell reagálni, és ehhez egyre több információra lesz szükség.
Az egyik, hogy kinek szállítok be, a másik az ügyfélelvárások, ami szintén nagyon sokat változik. Oké, hogy kisszekrény, de az a kisszekrény mit tudjon, milyen újdonságok vannak benne? Az autóipar is ragaszkodik ahhoz, hogy ő adja a fedélzeti számítógépet, a navigációt, hogy legyen mp3 lejátszó, aztán lehessen csatlakoztatni okostelefont, de nagyon lassú volt az a folyamat, mert a kockázatvállalás alacsonyabb volt és sokkal inkább a megbízhatóságra mentek rá. Most meg már egy kicsit átbillenünk a fogyasztócentrikusság felé. Viszont ezt egyre nagyobb versenyben, egyre nagyobb minőségben kell hozni. Most már az nem kockázat, hogy holnap kiszolgálom az ügyfeleimnek az összes igényét, és egyre több mindent kell tudni ezeknek az eszközöknek, egyre több és jobb szolgáltatást kell adni. Ehhez segítenek ezek a technológiák.
Akkor ezt a 4.0-át valahogy meg kell tanulni a legkisebb KKV-nak is.
Ebben a rendszerben fognak majd dolgozni. Ez a vállalkozásoknak egy hálózata. Erről szól az egész Ipar 4.0, hogy nem csak önállóan dolgozom, hanem egy nagy online gazdaság része vagyok, ahol most már nem telefonon vagy faxon történik az üzletelés, hanem egyre inkább informatikai eszközökön, és egyre inkább automatizáltan. Tehát a vállalatirányítási rendszerek egymással össze lesznek kötve.
Elővehetjük a régi reklámszlogent, hogy aki kimarad az lemarad?
Igen, egyértelműen. Nagyon szűk szegmens az, akik túl tudnak élni a technológiák nélkül. A felhasználók oldaláról jön az egész, a felhasználó a lényeg, a magánszemély, ő pedig azt fogja akarni, hogy minél jobb, minél gyorsabb, minél kényelmesebb legyen, az egyedi igényeihez legyen szabva. Igen, lesz egy-két speciális terület, akik nem lesznek technológia közeliek, de
nagyon nehéz lesz megúszni, hogy akik technológiával jönnek, azokkal szemben is megmaradjon a versenyelőny.
Én azt mondom, hogy 99 százalékban aki kimarad, az le is fog maradni.
Nagyon nem akarok előre szaladni az 5.0-ával, de azért villantsuk már meg ennek a, másik tornádónak, viharnak, forradalomnak is a szelét.
Mondhatjuk azt, hogy a 3D nyomtatás az, hogy megszűnik az a gondolkodásmód. Egy fémipari példánál maradva, hogy veszünk valamit, amiből utána farigcsálunk, meg leszedünk és az anyaggal gazdálkodunk legjobb tudásunk szerint. Helyette fordított az irány, építsünk valamit, ami egy sokkal jobb gondolkodásmódot is takar, hogy valamit szeretnénk, és akkor azt úgy rakja össze, ahogy én szeretném. Minél gyorsabban, minél kevesebb energiával és fenntartható működéssel lehessen ezt biztosítani. Adja magát, hogy mindenkinek lesz otthon egy 3D nyomtatója, és a logisztika, a szállítmányozás, az egész történet két szálon fog futni. Az egyik a szoftver, hogy mi kell nekem, hogy mi az a 3D-s tárgy és digitális modellje, amit én le akarok gyártani, a másik az alapanyag, ami a nyomtatóba kell. Mondhatjuk, hogy ez lesz a vége, hogyha én bármit szeretnék, akkor azt otthon, az üzememben, a cégemnél, bárhol, ahol igénybe akarom venni, akkor ott megtörténhessen az elkészítés.
Praktikusan, ha otthon leejtem a kávéscsészét, akkor nyomtatok egy újat?
Igen, ennyi. Ránéztem a hétvégén a lányaimmal az Ikeás étkészletre. Majdnem egy kilós a tányér, megfordítom, Made in Taiwan. Szuper, ezt az egykilós tányért meg az egész étkészletet Thaiföldről utaztattuk idáig, mert biztos itthon nincs tányérgyár. De ugyanígy a pohár is a világ másik feléről jön. Félelmetes pazarlás.
Svéd dizájn. Most már csak nem is svéd terméknek, hanem csak svéd dizájnnak merik nevezni.
Svéd gondolkodásmód, vagy svéd márka.
Igen, és a svéd fenntarthatósági gondolatoknak meg ellene megy.
Teljesen ellene megy, na de hogyan lehet ezeket kiküszöbölni? Tolóajtós rendszert vettem az Ikeától, kettőt, a szoba két sarkába. Mind a kettőt csak úgy lehet elhúzni, hogy a bal oldali van kívül, a jobboldali belül. A bal oldalon jól, a jobb oldalon már kicsit hülyén néz ki. Kérdezem, nem lehet megfordítani? Nem. Ez így van kitalálva. Pedig csak egy kis alkatrészt kellene adni, vagy akár kinyomtatni hozzá. Ezt most már a gyárak megcsinálják, hogyha valami kis apróságra van szükség. Azért alkalmazzák a 3D nyomtatást, hogy ne kelljen tendert kiírni, beszállítótól függeni, kinyomtatják maguk. A 3D nyomtatás ezért terjed itthon is.
Már 4D.
Ami ennek a lényege, hogy újra lehet gondolni azt, ahogy csináljuk, ahogy működünk valamiben. Az, hogyha nyomtatok valamit, egészen másképpen kell elképzelni a terméket. Más anyagokkal tudok dolgozni és nem kell arra gondolnom, hogy ezt majd ki tudom faragi, hanem testen belül egy másik testet ki tudok nyomtatni, úgy, hogy van egy kötőanyag, beteszem a mikróba és eltűnik a kötőanyag, és már nem kell összeszerelni, már nem kell megbontani, egy-egy termékről teljesen máshogy kell gondolkozni egy mérnöknek.
A sok trendi kifejezések mellett azért vannak klasszikusak is. Mégiscsak a gondolkodás, tehát az ember marad a kulcs.
Egyértelmű, igen. Ez a lényeg, ez a kulcs, az összes többi csak eszköz. Az eszközök és azok a lehetőségek, amiket hordoznak magukban, mindig változnak.
A legfontosabb a gondolkodásmód, a szemlélet, hogy hogyan gondolkodik a cégvezető.
De ami kulcsfontosságú, hogy hogyan emeli fel a munkatársait, hogyan tudja gazdagítani az ő munkájukat, hogy részt vehetnek ilyen projektekben. Merjenek kísérletezni, induljanak el az úton, próbálják meg, hogy mire jó nekik egy IoT megoldás, hogyan lehet a vállalkozásnak a honlapját, a webshopját átalakítani, hogyan lehet a vállalkozást jól pozícionálni. Melyik piacon termeljek, olcsón, nagy tömegben gyártok, vagy inkább prémium kategóriában, és akkor alakítsam át a cégemet egy sokkal erősebb márkává, mert lehet, hogy ott sokkal jövedelmezőbb. Az üzleti gondolkodás a lényeg, hogyan termeljek veszteségmentesen, hogyan csináljam a változásmenedzsmentet, hogyan alakítsam ki a cégeimnek a stratégiáját, ahhoz a mérőszámokat, hogyan bontsam le a víziómat, a stratégiát operatív, pénzügyi, marketing, üzletfejlesztési, termékfejlesztési tervre, és itt a technológia csak 10 százalék. Ezt a multik nagyban csinálják, profin, és a KKV-knak ezt kell megtanulni, hogy így gondolkozzanak, mert
a technológia önmagában semmi.
Hiába veszek egy robotot, nem fogja megcsinálni helyettem a vállalkozást. A vállalkozás embereken múlik, a vezetőkön, tulajdonoson, szakembereken, és itt nagyon fontos a hálózatosodás. Egy nagy multi meg tudja magának csinálni, mert van rá 200 ezer embere a világban, aki ezt a tudást és tapasztalatot összeadja. Egy KKV egyedül van, neki nagyon fontos a kapcsolat. Helyi kapcsolatok, szakmai kapcsolatok, tehát náluk sokkal nyitottabbnak, sokkal rugalmasabbnak kell lenni, és a nagyokhoz képest pont ez a nagy előnyük a kisvállalatoknak. Most itt van egy jó lehetőség az Ipar 4.0-val is, hogy ezek a kisvállalatok még nagyobb szeletet kihasítsanak a tortából, mert sokkal rugalmasabban tudják majd csinálni. Mert adják hozzá a nagy ICT szolgáltatók a platformokat, a technológiát, a tudást, és ezeknek a vállalkozásoknak meg oda kell figyelni, képezni magukat, jó partnereket keresni, ez itt a kulcs, hogy ebben a hálózatban ők is elinduljanak még erősebben. Én ezt látom, hogy ez a lényeg.
És ez maga a forradalom.
Igen, teljesen igazad van. Ez maga a forradalom, a gondolkodásmód, a szemléletmód forradalma.
( onBRANDS – Kőszegi András )
Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.
