BESSENYEY ZOLTÁN

KŐSZEGI ANDRÁS / onBRANDS
Nagyot fordult veled a világ és most nagyon sok mindent csinálsz, többet, mint korábban. Viszonylag egyszerűen meg lehetett téged határozni, mert azt mondták, hogy a Bessenyey Zoli egy autóversenyző. Pont.

BESSENYEY ZOLTÁN
Nagyon-nagyon jó helyről közelítetted meg, pont ez van. Régen, amikor megkérdeztek,   szerettem azt mondani, hogy autóversenyző. Az olyan könnyű volt, és az mindenkinek egy csoda, egy köd, hogy úristen, autóversenyző, Európa bajnok. Milyen gyorsan vezet? Az utcán soha nem szerettem gyorsan közlekedni, hiszen volt lehetőségem kiélni magamat – idézőjelben – biztonságos körülmények között.

Később kiderült, hogy ha nem én vezetek, akkor nem olyan biztonságos.

De azért akkor is csináltam nagyon sok mindent, hiszen a tévé, az újság, az autóépítő cég és az internet már akkor is jelen volt az életemben. De valóban, az autóversenyzés nagyon sok időt és energiát vitt el, hiszen azért egy Európa bajnoki széria, az nyolc verseny volt. Ezt nem úgy kell elgondolni, mint a Forma 1-et, hanem az egy hét volt. Tehát azonnal úgy indult, hogy nyolc hetet nem voltam az országban, mert valahol versenyeztem, mellé jöttek még a tréningek, felkészülések, fizikai edzések, mentális tréning, sport pszichológus és minden egyéb, amik nagyon-nagyon sok időt vittek el.

Menjünk vissza még a versenyzés elé! Autók, autóversenyek közelében voltál már akkor is, de ami nálad nagyon érdekes, hogy kései gyerek vagy, már ami a professzionális sportot illeti. Tehát, messze nem autóversenyzőként kezdted.

Abszolút. Pedig bele születtem, hiszen apukám és mostoha apám is versenyzett, édesanyám pedig a szövetségben, majd később újságíróként is az autók környékén volt, ezért én a versenypályák környékén nőttem föl.

Fertőzött voltál.

Fertőzött voltam, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ehhez a projekthez iszonyatosan sok pénz kell. Ez egyszer csak valahogy megadatott a médián keresztül, Zengő Zoltánon keresztül, aki anno az első versenyautót, idézőjelben ingyen, mint újságírónak alám rakta még a gyorsaságiban. Pontosan jól látod,

a csillagoknak együtt kellett állni ahhoz, hogy én autóversenyzővé válhassak.

2002-ben kezdődött, amikor én már 24 éves voltam. Nem úgy kezdtem, mint a mai fiatal nagy sztárok, hogy már négy évesen gokartban ülnek. Említsük csak meg Kalle Rovanperä-t, aki egy fiatal tehetség, már 14 évesen versenyzett, még 19 éves sincs, de már a rally világbajnokságon versenyez. Ő már 6 évesen nem gokartot, hanem versenyautót vezetett a hóban.

Látjuk, mondjuk a Schumacher, vagy a Rosberg gyerek saját gokart pályán születettek.

Így van.

Nevezhetjük talán hátránynak, de ettől te is messze voltál.  

Teljesen jól mondod, nyugodtan nevezhetjük hátránynak, hiszen Kelet-Európában nagyon kevesen tehetik ezt meg, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek. Vannak azért ilyenek, és vannak nagyon szerencsések, sőt, mióta számítógép és szimulátor van, azóta egyre többen. Lássuk csak Michelisz Norbit, aki iszonyat magasságokba tudott eljutni ahhoz képest, hogy egy szimulátorból kezdte. Neki is kellett a szerencse, hogy felkarolták. Kelet-európai pénzből nem nagyon tudok olyan embert mondani, aki a világ elitjébe került az autósportban. Talán Jan Kopecky, aki a Skoda támogatottja.

Kubica?

Kubica szintén nem fiatalon kezdte, lengyelként egy 40 milliós piacról úgy, hogy azért mögötte állt az ország olajtársasága. Egyet-kettőt tudunk mondani, de nem az van,  mint az északi országban, hogy minden évben van három pilóta az elitben csak a raliban.

Ez olyannak tűnik nekem, mint a popzene.  Amerika és Nyugat-Európa mellett a svédek, skandinávok időről időre kitermelnek egy világsztárt, Magyarországról meg akármennyire tehetséges a muzsikus, nem jut el a top 100-ba. Az autóversenyzés is egy kicsit ilyen?

Pontosan, és nem csak a tehetség miatt, hanem a menedzser sztori hiányzik mögülük, amitől egy amerikai hirtelen sztár tud lenni. Ne felejtsük el azt, hogy mondjuk egy amerikai mögött 300 millió ember van, mögöttünk meg 9 és fél. Őszintén szólva ez nem hangzik szépen, de nem vagyunk elég komoly piac ahhoz, hogy igazán bármiben a világ elitjébe tudjunk tartozni. Szerencsések vagyunk a sportban, mert ahhoz mondjuk az olimpiai eszme alapján az állami támogatáson kívül már csak a tehetség kell, meg a kitartás. Majdnem minden mást  menedzselni kell, pénz kell, és azt innen nagyon nehéz összeszedni.

Én a kezem-lábam összeteszem, hogy Európa bajnokságra tudtam menni. Az meg, hogy kétszer meg tudtam nyerni, szinte csoda.

Nagyon sokszor arról beszélgettünk és nagyon sok egyedül leülős órák-percek voltak, amikor azon gondolkodtam, hogy mi lehet a vége. Sokkal több mindent innen elérni nem lehet. Nekem nem nagyon lehettek olyan álmaim, hogy majd a világbajnokságon top pilótaként, nagy autóval. Ez az Európa bajnoki szint, amit addig is meg azóta is szerencsére rajtam kívül még egy páran meg tudtak lépni, ez, amiben azt gondolom, hogy mi magyarok és a kelet-európaiak jók vagyunk és kitűnünk. Olyan szinten, hogy mióta én például nem versenyzem ott, a jelenlegi rally Európa bajnokságot erősen a kelet-európaiak uralják.

Egyáltalán te hogyan ültél be versenyautóba? Újságíró voltál, miért gondoltad, hogy 24 évesen mindenféle versenyzői múlt nélkül nekifutsz ennek?

Így van, újságíró voltam, és akit már említettünk, Zengő Zolinak, hála,  volt egy Média Kupa az akkori Opel Astra Kupa bajnokságban. Ott a megjelenésért Zoli adott újságíróknak autót, szerencsére nekem is. Az ottani kezdeti sikerek azt mutatták, hogy talán van ennek értelme, talán van valami tehetségem. Valamit számított, hogy ott nőttem fel körülötte, és így egészen gyorsan alkalmazkodtam a versenyzés világához. A következő évben már jött is a vadonatúj bajnokság, a Renault Clio kupa, ahol már 40-en a 200 lóerős Renault Clio-kkal mentünk. Ez például betétfutama volt minden évben a magyar Forma 1-nek. Annak nagyon komoly ázsiója volt, és ebben a bajnokságban már tudtam harmadik, negyedik helyeken a Wéber Gábor ellen menni. Ez így szépen alakult, és

rögtön megindult bennem az érzés, hogy nekem a rally a szívem csücske.

De akkor erre volt lehetőség. A Hungaroringen már csukott szemmel is végig mentem. Akkor el kellett kezdeni azért dolgozni, hogy valamilyen üzleti konstrukció által át tudjak ülni egy rally autóba. A magyar rally bajnokság sokkal drágább és sokkal nagyobb feladat, munka, energia.

Ki lehet jelenteni, hogy a tehetség mellett a biznisz azért a meghatározóbb?

Konkrétan nagyon sok olyan versenyző van szerintem, akiket pár év választ el attól, hogy sztárpilóta legyen, de nincs meg a lehetőségük. Sajnos sokkal pénzorientáltabb ez a sport annál, mint hogy sok fiatalnak legyen olyan szerencséje, hogy úgy karolják föl, hogy bizonyítani is tudjon.

Kell azért hit is abban, hogy meg tudom csinálni. Neked is annak idején azt mondták, oké, hogy beleül a versenyautóba, de azért sok minden ebből nem lesz.

Persze. Lássuk be, hogy Magyarországon vagyunk, a pesszimizmus és az irigység hazájában. Amikor valaki valahová eljut, akkor nem feltétlenül drukkolunk neki, hanem azt várjuk, hogy hol lehet majd rajta kárörvendeni. Szerencsére ezeknek a kárörvendőknek mindig meg tudtam mutatni azt, hogy ez most megint nem jött össze, mert bármerre jártam, ott azért csak sikerült majdnem mindent megnyerni. Nyertem szlovák bajnokságot, a Magyar Bajnokságokat össze sem tudom számolni, Közép-Kelet-Európából kettőt, meg ugye nagy Európából is kettőt. Végig jártam a ranglétrát, és minden autóba, amibe beleültem, abból komoly eredményt hoztam ki.

Olvastam, valaki mondta, talán már Európa bajnok is voltál, hogy jó, jó ez a Zoli, de azért kicsit nagy még az arca.

Ez lehet, hogy így van, de azt meg látni kell, hogy egy ilyen jellegű versenysorozatban nem állhatsz úgy oda, hogy hú, ne haragudjatok, bocsánat hogy itt vagyok.

Tudni kell a saját erődet, és azt képviselni is kell.

Úgy is kell odaállni, mert különben nem vesznek komolyan, és  ha te sem veszed komolyan magadat, és akkor nem tudsz igazán gyorsan menni. Az egészséges önbizalom, ami a másik ember szemében esetleg nagyképűségnek tűnik, az igen is bennem volt és bennem van mind a mai napig. Tudod, azt szoktam mondani, hogy ha ez valakinek nem tetszik, akkor húzzon egy sorszámot, és álljon be az utálók közé.

Az autósport is már nagy részben show business.

Tökéletesen így van, és egyre jobban már nem csak az úgynevezett stadion sportágak, lásd autocross, rallycross, Forma 1, gyorsasági, tehát, ami könnyebben közvetíthető és könnyebben belátható, hanem egyre jobban show business a rally és mondjuk a Dakar is. Élő közvetítés van most már a sivatag kellős közepéről is. Ahogy fejlődik a technika, úgy válik egyre jobban show business-é. Olyan fejlesztések vannak a rally világbajnokságon is, hogy élőben te kapcsolgathatod a kamerát, hogy melyiket szeretnéd nézni a versenyző autójában, élőben a világ bármelyik pontján.

Megnyerni egy címet, az egy dolog. Az se kevés. Megszerezni, vagy megtartani, újra Európa bajnoknak lenni ebben a műfajban, az meg még nehezebb. Ezek után az üzleti kapcsolatok, a szponzorok, az ajtók kinyílása, a te személyes márkád hogyan alakult az eredményekkel?

Nagyon érdekes, fejlődött, és nagyon sokat számított neki a nemzetközi versenyzés és meglepő módon nem Magyarországon, hanem inkább külföldön. Ott sokkal jobban értékelték a teljesítményt, és azt, ahogyan mondtad is, hogy megvédeni sokkal nehezebb volt például a bajnoki címemet, mint megszerezni. Külföldön sokkal nagyobb lett a nevem, és

nagy fricska az élettől, de mióta a székben vagyok és visszatértem, azóta a Bessenyey Zoltán brand sokkal erősebb lett.

A baleset többet számított a brand építésnek, mint az EB címek, még akkor is, hogy ha ez nem egy jó történet.

Mondjuk úgy, hogy ennek a típusú ismeretség és reputáció növekedésnek súlyos volt az ára.

Igen-igen. Nem ezért csináltuk. De sajnos ezt látni kell, és ezt el kell fogadni, hogy ahogy most élek és amit most képviselek, az valószínűleg Magyarországon sokkal több emberhez jut el, mint azok az eredmények, amiket anno a versenysportból hoztam. Ezt nem csak magamon látom, hanem vannak a környezetemben olyan, szintén Európa bajnok pilóták, akár más szakágban, akikről ugyanúgy nem nagyon tudják jelenleg sem az emberek, hogy ők kicsodák, mit nyertek, hányat nyertek. A magyar autósport kommunikációja ebből a szempontból talán nem a legjobb, vagy nem érdeklődnek annyira iránta.

Mondod a széket, de hogy mindenki értse. Odaadtad a kormányt, beültél más mellé egy versenyautóba. Végül ez egy nem jó menet volt. Autóversenyzőként, emberként, amibe nagyon fiatalon belevágtál, elérted amit akartál, és aztán hirtelen pont azt vágták el úgy, hogy nem volt a kezedben a döntés. Mikor jött el a pillanat, amikor azt mondtad, hogy igen, újra bele kell állnom az élet nagy dolgaiba, és igen is nagy arcom van, és megyek vele előre?

Azonnal, amikor megnyugodott az autó a baleset után. Anatómiát végeztem, úgyhogy abban a pillanatban  képben voltam, hogy mi történt. Az, hogy ez mennyire tartós, mivel jár majd, azzal nyilván még nem. De hogy miért nem tudom szétnyitni a sisakot és a biztonsági övet magamon, azzal azért tisztában voltam. És már ott el kezdett forogni a fejemben, hogy akkor nekem most miket kell elintéznem. Volt egy másfél órám, mire kivágtak a kocsiból, így már ott is tudtam gondolkozni. Gyakorlatilag másnap műtöttek. A műtét előtti este már bent voltak nálam a közeli hozzátartozók és a közeli munkatársak, akiknek feladatokat osztottam, hogy milyen szállásokat kell lemondani, melyik nevezési díjat kell visszahúzni, mit mondjanak a lengyel csapatnak, akiktől a versenyautót béreljük, stb. A kórházban és a 11 hónapos rehabilitáció alatt is végig próbáltam intézni az ügyeimet.

BESSENYEY ZOLTÁN

Hihetetlen profi módon volt körülötted hírzárlat. Ma, ha megnézzük a celeb világot, első körben még egy ilyen sürgős helyzetben is inkább az első egy szelfi.

Igen, mert úgy szeretnének még több követőt, még nagyobb hírértéket elérni. Egy, mi nem hajtottunk erre. Kettő, egyáltalán nem tudtuk, hogy mivel állunk szemben. Én kértem ezt, hogy ne verjük nagy dobra, ne rohangáljon be mindenki, ne hívogassanak. Mielőtt beültem a kocsiba, a telefonomat odaadtam egy nagyon közeli barátomnak, az nála is volt egy fél évig. Volt egy másik számom, amin néhány ember el tudott érni. Elég jól meghozott döntés volt, hogy nem mondtunk semmit, illetve néhány egyszerű információt kiadtunk. Azon belül meg nem kellett szerintem senkinek sem tudnia, hogy ez mekkora fájdalom. Elmondtuk, hogy gerincsérülés van, hogy rehabilitáción vagyok, és ez tényleg így is történt.

Mikor jött el az a pillanat, hogy akkor ki vagyok én? Egy autóversenyző?

Mikor múlt ez el?

Egyáltalán elmúlt-e?

El. Őszintén szólva, elmúlt. Az is abban a pillanatban, amikor megállt a kocsi.

Azzal is azonnal tisztában voltam, hogy az élet meghozta a döntést helyettem,

hogy meddig kell csinálni, vagy merre menjek tovább, amin már évekkel előtte is gondolkoztam. Nyilván nem feltétlenül így kellett volna, de így hozta meg. Tehát az, hogy autóversenyző, az ott, abban a pillanatban elmúlt. Ezzel kapcsolatban sok vitám volt a barátokkal, ők továbbra is annak tartanak, hiszen az EB címeimet sosem fogják elvenni. Én pedig úgy gondolom, hogy az hívja magát autóversenyzőnek, aki aktív, be tud ülni a versenyautóba és gyorsan tud menni. Én most ezt valószínűleg nem tudom.

A Playboy eseményen te voltál a nagy visszatérő.

Így van.

Akkor, ha már visszatértél, maradjál autóversenyző.

Látod, én úgy ítélem meg, hogy az az autóversenyző, aki tényleg most meg tudja mutatni. Kubica autóversenyző volt, évekig nem ment sehol, de újra Forma 1-es autóban ül, és meg fogja mutatni, hogy kellően gyors-e.

Amennyire tudom, most fogsz visszaülni versenyautóba.

Igen. Ez első körben egy teszt időszak lesz. Megpróbálok többféle bajnokságot. Nyilván mindegyik autó kézi irányítású. Tudni kell, hogy utcán is vezetek, ami a rehabilitációmban is nagyon fontos lépés volt. Amikor azt mondták, hogy ezt elérhetem, akkor mentem mint a versenyló, akinek le van zárva a szeme. Akkor már csak az lebegett a szemem előtt, hogy beülhessek. Ehhez be kell bizonyítani, hogy működik annyira a kezed, hogy be tudod rakni és ki tudod venni a széket. Ez nem olyan, hogy Zoli eldöntötte, hogy újra vezet, hanem ez egy nagyon komoly orvosi felügyelet által vizsgált, vezényelt és ellenőrzött folyamat, hogy be tudod bizonyítani, igen is alkalmas vagy rá. Mióta kint vagyok a rehabról,  már vezettem 55.000 kilométert az elmúlt másfél évben, és ahogy mondtad megpróbálkozom vele. Amennyiben versenyképes tudok lenni, akár csak a többi sérülttel, akár esetleg ép versenyzőtársakkal szemben is, akkor lehet róla szó, de már nem életemen és véremen keresztül, már nem feltétlenül egész bajnokságokat, és

nem fogok azért feszülni, hogy az év végén dobogóra állok, vagy nem.

Inkább saját szórakoztatásomra, nyilván versenynek véve, hiszen félvállról semmit nem tudok venni. Belekóstolgatok különböző dolgokba és kipipálom, hogy igen, ezt is meg tudtam tenni, igen, ezt is meg tudtam csinálni, igen, itt is végig mentem. Ennek lesz a 2019-es év egy teszt időszaka.

Benne vagy a nemzetközi vérkeringésben, a nemzetközi szövetségben is, tisztséget vállalsz, aktívan részt veszel benne.

Ez is iszonyatosan kínosan hangzik, de ezt is a baleset és a szék hozta. 2017 végén alakult meg a Nemzetközi Automobil Szövetség, az FIA-n belül egy sérültekkel és a sérültek helyzetével foglalkozó külön bizottság, amelynek gyakorlatilag napokon belül tagja leszek. Már egy éve vendégként hivatalosan is dolgozom velük Párizsban az FIA központjában. A sérültek autósportba való visszaintegrációjától kezdve, egészen az utcai, egyforma legyen-e Európában a sérülteknek a parkolókártyája, vagy nem című kérdésig mindent megtárgyalunk. Tényleg minden sztori szóba kerül. Mint volt autóversenyzőt, olyan kerekesszékest, aki utcán autóval jár, hála a Jóistennek, nagyon fontosnak tartanak. Miután marketing oldalról, versenyzői oldalról, sőt, még verseny rendező oldalról is láttam és látom most is az autósportot, ezért erősen adnak a véleményemre, ami nagyon jól esik.

Mindenben kikérik a véleményemet, és ezek a találkozók, ezek a bizottsági ülések nagyon érdekesek, feltöltenek.

Nyilván néha szembesülök vele, hogy én lendületesebb fiú vagyok ennél, tehát tudnék gyorsabban is intézkedni, de ez még egy nagyon új dolog. Nagyon vékony jég, ahol nem egészen két éves a történet. A bizottság erős lobbi tevékenységet folytat azért, hogy minél több mindent tudjunk elérni a sérülteknek. Ahogy látjuk, ez most nagyon fontos a világnak és nyilván az FIA-nak is. Nagyon sok engedményt tesznek az irányunkban, de nagyon sok dologgal is foglalkozunk.

Ez most egy új része az életemnek.

Sok utazással jár, de nagyon élvezem, főleg, hogy tényleg fontos a véleményem. Nem csak ott ülök egy megbeszélésen, és szuper, hogy Zoli kiutazhatott Párizsba, hanem igenis értéke van annak, ha mondok valamit. Még akkor is, hogy ha esetleg szembe megyek a sérültek által elvárt, most aztán minden a miénk iránnyal, hiszen én sok egyéb szemszögből is vizsgálom ezeket a kérdéseket. Úgyhogy, vannak finomabb összetűzések is.

Van még mit tenni ezen a téren elfogadásban, akadálymentesítésben és még sorolhatnám. Ezzel egy új missziód lett, hogy a kerekesszékes világot támogasd, segítsed és megmutasd a világnak?

Tökéletesen jól látod, van még hova fejlődni. Kelet-Európában is nagyon sok fejlődni valónk van. Szokták kérdezni, hogy úristen, Magyarországról jöttél? Hogy tudsz ott székkel élni? Azt kell mondanom, hogy Magyarország egy egészen jól akadálymentesített ország, és ezt nagyon büszkén merem vállalni. Az elmúlt két évben, mióta újra utazom, nagyon sok rosszabb helyen voltam, és ha csak déli államokat említek, az olaszt, a spanyolt, akkor senki nem gondolná, hogy azok mind rosszabbul vannak akadálymentesítve, mint mi. Igen, azt érzem, hogy azzal a média háttérrel és azzal a népszerűséggel, ami nekem van,

kötelességem felkarolni legalább a magyar fogyatékossággal élőket.

Hiszen nem csak a kerekesszékesekről beszélgetünk, hanem itt olyan fogyatékosságok vannak, ami esetleg szemmel nem is látszik. Előadásokat tartok és minden egyebet megpróbálok úgy csinálni, hogy abból mindenki tanulhasson, aki esetleg követ engem, vagy akihez eljutnak a tőlem származó információk. Az egyik legutóbbi utazásom alatt mire kiértem külföldre, a légitársaság összetörte a kerekesszékemet. Ezt is kicsit megfuttattam a médiában és lett ennek egy komolyabb hulláma. És ezt fogom folytatni, mart akinek esetleg nincs akkora szerencséje, mint nekem, és összespórolt egy útra, és ilyen történik vele, vagy bármi, az tudja, hogy hogyan lehet ilyenkor szembe menni cégekkel, hatóságokkal. Mit lehet csinálni, mire van joga, mert a legtöbben nincsenek ezzel tisztában. Nagyon sok kommentet és privát levelet kapok, amikor sérültek egy-egy műsort megnéznek akár a tévében, akár a YouTube-on, hogy Zoli, segíts nekem, hogy ezt hogyan lehetne? Hogy lehetne átalakíttatni a kocsit? Ez olyan alapvető dolog nekem, hogy van az a három cég, én ezt már a rehabon is tudtam, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nemrég írt egy fiú, hogy ő három éve kint van és nagyon szeretne vezetni, de hova kell menni? Tehát láthatóan a tájékoztatás szintünk nem megfelelő, és ha nem is tudom ezt teljesen átvállalni, de ahogy mondtad, érzem magamban azt, hogy igenis valamilyen szinten ezt vállalnom kell. Amikor megkeresnek, akkor én nagyon barátságosan és nagyon gyorsan próbálok mindenre reflektálni, amin egyébként teljes mértékben csodálkoznak is az emberek.

Ez egy fontos része az életednek. De nyilván a másik fontos része a napi operatív munkád. Cégeket, tévé műsorokat csinálsz, YouTube csatornákat üzemeltetsz. Hogyan látod most ezt a trendet, mi felé megy a tematikus műsorgyártás?

Nagyon időszerű a kérdés, de nem hogy én, hanem senki nem tud rá válaszolni. Zuckerberg-et is kérdezhetnénk, ő sem tudja most megmondani. Amit észrevettünk az elmúlt időszakban a cégtársammal, hogy már nem tudunk öt évre tervezni. Az teljesen elmúlt.

Fél és egy évre tudunk tervezni.

Arra tudod megmondani, hogy körülbelül merre fog elmozdulni a világ, vagy körülbelül melyik az a platform, ami most éppen a legfontosabb ebben az évben. Gondoljuk csak azt végig, hogy mekkora durranás volt a Facebook, és annak az indulása 15 évvel ezelőtt volt. Azért lássuk be, hogy az nem sok. És már most nem fölfelé ível, hanem a nyugat-európai és az amerikai piac kezdi elhagyni. Nyilván nyitnak olyan piacokon, ahol meg most van a bumm. Aztán jött az Instagram. Úgyhogy, mi most így 40 meg 45 éves fejjel próbálunk 20 évesen, meg 17 évesen gondolkozni. Őszintén szólva nagyon nehéz. Napi megbeszélések vannak arról, hogy mikor, hogy és merre megyünk és mi a következő lépcsőfok. Jelen pillanatban, hogy ha kérdezed, 2019 tavaszán még a YouTube számít a legfontosabbnak, hiszen onnan egy bizonyos nézettség után már a cégtől is kapsz vissza pénzt. Most tényleg nagyon rosszul hangzik, de like-ban, kommentben és követőben mérik a népszerűséget. Hogyha csak összehasonlítom az idestova 13 éve minden héten megjelent autós műsorunk nézettségét a Hír TV-n, azzal, hogy ha a részt föltesszük a YouTube-ra, konkrétan négy óra alatt többet teljesít a YouTube-on,  mint a tévéműsorban öt ismétléssel egy hét alatt, akkor ez nagyon rosszul hangzik, de tényleg így van. Plusz azt még látnunk kell a tévénél, hogy ott azért mi egy ötven százalékos, úgynevezett dobós résszel számolunk, tehát aki nem direktben nézi azt a műsort, hanem csak be van kapcsolva a tévé, és tudjuk jól, hogy a share-t hogyan számolják. Nem tudjuk egzaktul, hogy tényleg nézték-e azt a műsort, míg a YouTube-on egy nem kozmetikázható szám van a videó alatt, amit azért néztek meg, mert meg akarták nézni, és azt akarták megnézni, téged akartak látni. A kettő nem említhető egy lapon. De ha egy lapon is említhető lenne, akkor is sajnos

sokkal erősebb most már a YouTube.

Illetve nem sajnos, de ezzel tisztában kell lenni, hogy ez így működik. Ebben a pillanatban tényleg az a legfontosabb. Ha értékesíteni szeretnék, akkor az Insta a legfontosabb. Nyilvántartjuk a tévéműsort is, de valahogy ennek a kettőnek az elegyét próbáljuk mi most nagyon erősen alkalmazni.

A tévé az tévé.

Igen, a tévé az tévé. De ez is meg fog változni, most öt éves viszonylatban azt látjuk, hogy egy hibrid lesz. Hiszen a falon lógó szép nagy lapos az fontos, meg azt szeretjük nézni. Én is szeretem nézni. Csak a mi korosztályunk is már kicsit háttérvillogásnak tartja, közben a telefon meg a pad, ha lehet mindkettő is a kezedben van. És tudom, hogy neked is így van. A nálunk fiatalabbaknál pedig már nem is nagyon villog a tévé. De, ha tetszik nekik a nagy, akkor az lesz a jövő, hogy egy hibridet fognak nézni. Nagyon kevés tévéműsort, viszont mindent ki fognak rakni oda a különböző eszközeikről.

Az internet fontossága lesz az, amire te gyártani fogsz, de majd valahol tévékészüléken fogják nézni.

Egyre több lesz a tematikus csatorna. Amikor végre tényleg átállunk a full digitális szórásra, akkor majd mérhető is lesz, hogy nem feltétlenül azokat a műsorokat nézik, amiről most azt gondoljuk, hogy néznek az emberek. A tematikus csatornák elképesztő erőt képviselnek és nagyon megosztanak. Nagyon látható lesz, hogy hol és mit néznek, hol lehet reklámokat pontosan targetálni, hogy azokat az embereket érd el, akikre szükséged van.

És akkor még itt van ez az influenszer, akinél ha egy Insta, vagy YouTube csatornán picit jobb a szám, akkor már az egy másik üzleti modell.

Elképesztő érték és nagyon-nagyon sok ember nagyon erősen él meg belőle. Ez most az elmúlt néhány év, de ki tudja, meddig fog ez tartani. Senki nem tudja, hogy ennek a bummnak most éppen melyik részénél tartunk. Ez most alapvetően az Instán és YouTube-on működik, de jelen pillanatban ennek még nem nagyon van másik platformja. De miért ne jöhetne? A nagyon fiatalok online játékokat játszanak és követnek és azt nézik, hogy a másik hogyan játszik, azoknál például a Twitch egy elképesztően komoly platform.

A platformok jönnek-mennek. Az autó ugye marad?

Az autó mindenképpen marad. Tényleg. Azt nem győzöm hangsúlyozni, hogy amikor újra elérhetővé vált a vezetés, amikor tényleg elkezdtem vezetni, az mennyit adott vissza abból az életből, amit anno éltem. Amivel egyébként soha nem szabad a jelenlegit összehasonlítani.

Kellett húzni egy határt, és onnan az új életedet építed föl.

De, hogy csak mást ne mondjak, az átalakított kocsi már akkor megvolt, amikor még bent feküdtem a rehabon. Délelőtt végig csináltam az összes edzésemet, délután pedig már bent a rehabilitációs intézet területén belül autókáztam és gyakoroltam, mert annyira fontos volt, hogy újra vezethessek. Hivatalosan ott feküdtem bent.

Az autó mindenképpen marad.

Az, hogy majd gyorsan kell vezetni, vagy az utcán kell csak vezetni, ezt majd a jövő eldönti.

Akkor ebben már bizseregsz.

Egy nagyon erős kíváncsiság van bennem, hogy tényleg mire lesz elég a kezem, mire lesz elég a karom, mire lesz elég az agyam, hogyan fogom ezt feldolgozni.

Fejben már szerintem gyorsan mész.

Ismersz. Fejben már az év végénél tartok. Nagyon szeretek előre mindent nagyon összerakni, minden aspektusból megvizsgálni, a legjobb és a legrosszabb lehetőségeket is. Már újra kezdtem a régi autósportos edzést, a Fit 4 Race-t, ami a precizitástól kezdve a reakcióidőn keresztül minden egyebet edz egy autóversenyzőn. Ezt a székből csinálom. Nagyon vicces. Nyilván minden nap járok edzeni is.

Most még jobban koncentrálok.

Csukló, kar, nyak, váll és olyan edzés módszerekre, olyan izmokra, amik majd fontosak lesznek abban, hogy akár sok száz kilométert is kibírjak egy versenyautóban. Természetesen nagyon komolyan veszem és persze forr a vérem. De most már nem úgy, mint régen, hanem nagyon ésszel, nagyon határok között forr. Régen jöhetett itt bármi, az volt a legfontosabb, hogy Zoltán nyerjen.

Akár a versenyautóval, akár az üzletben, ennyire tudatosan lehet gyorsan menni?

Jó kérdés. Azt szokták mondani, hogy egy gyerek egy Forma 1-es pilótán fél másodpercet lassít egy körön. Nem tudom, hogy egy gerincsérülés mennyit lassít egy körön. Nyilván ennyire tudatosan nem fogok tudni olyan élet-halált menni, mint régen. De nem is kell. Nem erről szól.

Első körben most legyőzöm magamat

azzal, hogy újra autóba ülök. Aztán megnézem, hogy kit tudok még legyőzni. És hogy ha kellő mennyiségű embert tudtam legyőzni, akkor lehet folytatni. Ha nem, akkor nagyon őszintén, könnyen fogom tudni elengedni, és arra fogok  koncentrálni, hogy például egy versenyző iskolában átadjam a tudást.

Így vagy úgy, de dobogón akarsz még állni.

Állni tudok most is a járókerettel, de igen, jó lenne fölállni valami dobogó tetejére.

( onBRANDS – Kőszegi András )

Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.