MALCHINER PÉTER

KŐSZEGI ANDRÁS
Emberekkel foglalkozol, akik valamilyen módon változásra, változtatásra szorulnak, de az egyik legnagyobb változó és változtató te vagy, hiszen háromszor kezdtél új történetbe.

MALCHINER PÉTER
Három külön történet, ez tény. Az első életemben embereket személyesítettem meg, magyarul színész voltam. Utána felsővezető, majd coach lettem. Ehhez kétszer kellett föladni egy múltat, de három szakmában, karrierben végződött. Egyébként sok az átfedés bennük.

Van a coachra valami jobb szavad? Mert inkább személyiség fejlesztő vagy, amit lehet, hogy a coach kifejezés takar, de gonosz módon azt szoktam mondani, hogy ma minden kirúgott HR-es és felsővezető az coach. Tehát ezt is különböző szinteken lehet űzni. A kifejezés ugyan ma divatos, de nem biztos, hogy jó.

A divat engem kevéssé érdekel. A divaton mindig azt értjük, hogy éppen most kurrens akármi, ami pár év múlva lehet, hogy már nem lesz.

Most egy olyan világban élünk, amelyben hihetetlenül elbizonytalanodtunk és nagyon rászorul az ember, hogy mintákat, segítséget kapjon.

Hirtelen rengeteg emberben megjelent az a vágy, hogy adjon, fölismerte magában a segítőképességet, hogy mások hallgatnak rá. Az kérdés, hogy valóban megvan-e valakiben a lényeg, vagy pedig csak a divat jegyében azt mondja, hogy ő most ezzel foglalkozik, mert jobb ötlete nincsen, de ez szerintem ne zavarjon senkit. Tehát vannak jó edzők, meg vannak nagyon rossz edzők a világon. Lehetsz a Real Madrid edzője, vagy valamelyik másik futballcsapaté, nem ezen múlik, az edző ettől még edző. Itt a dolog inkább azon múlik, hogy az, aki ezt csinálja és aki magát ennek nevezi, az milyen etikával, milyen alázattal, milyen tudással áll ehhez hozzá, és aztán a piac eldönti, hogy ki az, aki tényleg az.

Az emberekben lévő bizonytalanságról beszélsz. Ez mitől van?

Mondjál nekem egy dolgot, ami nem változott az elmúlt tíz évben. Az időjárástól kezdve a legszemélyesebb kapcsolatokon keresztül érzékelheted, hogy akár a baráti köröd is erősen megváltozott, és a technológia is más körülötted. Bármiről is beszélünk, nem a változással van a baj, hanem az ütemével. Olyan gyors ütemben változik minden, ami egész egyszerűen csak bizonytalanná tehet. Eddig sem volt biztos, hogy mit hoz a holnap, de most már a ma sem biztos. Ha megkérdezel valakit, hogy szerinted most itt mi van körülöttünk, nem biztos, hogy meg tudja mondani. Világosan senki nem lát, egy ködben próbálunk meg a követelményeknek megfelelően élni, haladni és mindenki mást képzel róla, hogy most mi is lenne a megfelelő, de alapvetően kivettek alólunk mindent.

Most csak egy dolgot említek ez ügyben, ez a hit.

A hitnek a kérdése, és nem a vallásosságról beszélek csak, mert az rögtön nagyon egyirányú témává tenné ezt a beszélgetést. A „hit a reménylett dolgok valósága, illetve a még soha nem látott dolgokról való meggyőződést” jelenti, tehát hogy valamit nem ismerek, de hiszem. Az emberek nem tudnak hinni semmiben, mert egyszerűen felfoghatatlan, elképzelhetetlen, hogy egyáltalán mivé fajulhat ez az egész.

Azt mondod, hogy kivettek alólunk mindent. Ki vette ki alólunk?

Mi magunk okoztuk, de mégiscsak szenvedő alanyban azt kell mondanom, hogy  ha megnézed, hogy ki ennek a változásnak  a motorja, nyilván nem az óriási nagy tömegek. Olyan gazdasági, politikai és technológiai igények voltak a háttérben, ami egyszerűen fölgyorsított valamit, az eszközök rendelkezésre álltak, a tudás rendelkezésre állt, az ember végtelen képességű, tehát nyilvánvalóan tudtunk egy olyan ugrást csinálni, amire nem számított senki ezelőtt 20-30 éve. Ez most sok embert megvisel, tehát a szenvedője ennek.

Sok mindenkit megvisel, de te alapvetően felsővezetőkkel foglalkozol.

Nem csak.

Ilyen szempontból a hierarchia alján lévő munkatárs is ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint egy felsővezető.

Igen. A változással semmi baj, mióta világ a világ változunk. A változás az akkor változás valójában, hogyha a következő lépcsőfokra emel minket, tehát növünk.  Ami nem nő az meghal, tehát állandóan növekednünk kell, úgyhogy ezzel nincsen probléma. Azzal van a probléma, hogy egy olyan tempót és egy olyan irányt vett fel ez az egész, ami egészen biztosan nem felel meg mindenkinek.

Egy olyan értékváltáson ment keresztül a világ, ami feldolgozhatatlan a privát emberi kapcsolatokban és feldolgozhatatlan társadalmi  szinten.

Hihetetlen, hogy a világ 50-50 %-ra szakadt minden országban, tehát én nem tudok mondani Európában sem olyan országot, ahol körülbelül nem 50-50 %-ban van most az ilyen meg az olyan oldal. Ez kifejezi az embereknek az értékszemléletét, kifejezi azt, hogy valami nem stimmel, tehát valami közénk állt. Itt egy komoly értékválságról, egy értékütközésről beszélünk, ami nyilván ezelőtt is itt volt, nem egy nap alatt tört ki, de nem volt ennyire világos. Ezekben a helyzetekben az emberek nyilvánvalóan csak egy helyre tudnak fordulni, saját magukhoz. A coach-nak a szerepe abban kiugró, hogy azzal foglalkozik, hogy veled mi van. Ha te magadban biztos vagy és megtalálod a stabilitásodat, akkor ebből tudsz építkezni, de ha nem, akkor segítségre van szükséged.

Krízishelyzetek biztos, hogy mindig voltak és lesznek is az ember életében, ennek számtalan oka lehet. A megfejtés az nagyjából mindig ugyanaz? Hogyan kezdesz hozzá egy krízis megoldásához?

A krízis az már egy nagyon erős szó, amikor már azt érezzük, hogy nagyon kell cselekedni. A felismerésnek sokkal előbb kellene elindulni, minthogy krízisbe kerülnél. Hogyha valaki már krízisben van, akkor nagyon változó, hogy mit csináljon, mert különböző krízisekről és személyiségekről beszélünk, de az alapja mindennek az, hogy megint megtalálja a kapcsolatot önmagával. Ennek fontos eleme az önismeret, az önelfogadás, eredménye pedig az önértékelés és az önirányítás. Ezután tehetjük fel a kérdést, hogy mi ebben a változó rendszerben és ebben a számunkra sokszor értelmezhetetlen univerzumban a feladatunk a világban? Lehet, hogy sokaknak ezoterikusan hangzik, de alapvetően erről szól az élet. Neked mi a feladatod?

Mi lesz az a nap végén, ebben a mindegyikünk életében bekövetkező pillanatban, amit mondani fogok, hogy ez volt a feladatom és ezt teljesítettem.

A legnagyobb probléma, amit én látok az az, hogy az emberek nem találják meg ezt a feladatot. Valamit csinálnak, de az nem a valós feladatuk. Mondhatnék itt missziót is, de igazából arra gondolok, hogy valaki valóban a saját potenciálját a maximumra fejleszti. Tudományosan ki van mutatva, hogy ennek a potenciálnak valójában körülbelül csak a 10 százalékát használjuk. Van még 25 százalék,  amiről tudunk és a nagyon nagy többségről fogalmunk nincs.

Érdekes párhuzam van a márkák élete és az individuum között, lehet, hogy ez a tíz százalék az oka, de a márkabevezetések jelentős része is elbukik.

Nagyon sok embert érint, igen. Nézd, ez elkezdődik a neveltetésnél, hogy olyan dolgokat hallasz, olyan dolgokat sulykolnak beléd, ami általában inkább visszatartó, fékező erejű, minthogy dinamikát adna az életben. Gyerekként nagyon sok tiltó megjegyzést hallasz. Maradj csöndben, ezt tedd le, az nem fog sikerülni, ne csináld, mert veszélyes, satöbbi. Nagyon sok olyan impulzus ér egy gyereket, ami folyton az óvatosságra inti, tehát eleve nem arra, hogy ő szabadon elrugaszkodjon, mint ahogyan ezt egyébként normálisan tenné. Utána elkerül egy iskolába, ahol megint ugyanez ismétlődik, utána a munkahelyen dettó, kudarc kudarc után, valószínűleg azért, mert nem olyan helyzetbe kerülsz, amit tényleg 100 százalékosan tudsz. Deficitjeid vannak, hibázol és innentől kezdve úgy érzed, már nem tudsz mit csinálni. Van sok ember, aki megérez magában valamit, elindul, tesz egy-két tétova lépést, majd ott megreked.

A legtöbben azonban el sem indulnak.

Rengeteg emberre jellemző, hogy elindul, és eljut egy bizonyos pontig, de az első kudarcnál rögtön megijed, mert az a minta a fejében, hogy ebből baj lesz. Visszafordul, megint nem csinál semmit. Nagyon kevesen vannak, akik valóban eljutnak odáig, hogy tényleg nem érdekli őket a kudarc, nem érdekli őket a vereség, az ellenállások, ők haladnak előre. Ez nemcsak a fejben dől el, hanem a szívben is.

Van ez a mondás, hogy bármit elérhetsz, csak rajtad múlik. De ha már az otthonról hozott dolgokat említed, miközben elméletileg persze bármi lehetséges, de azért nem gondolom, hogy bármit elérhetsz. Bárhonnan is jössz.

Várjál! Az az állítás, hogy mindenki elérhet mindent, vagy bármit, nem igaz. Ez egy motivációs blabla. Ennek semmi köze a valósághoz, mivel mindenkinek vannak jellemzői, melyek a tehetségei és a motivációi által meghatározóak. De az igaz, hogy nem a pillanatnyi körülmények, a származásod, az események határozzák meg, hogy hogyan folytatod, és főleg, hogyan zárod az életedet. Azt te határozod meg, még egy nagyon rossz helyzetből is indulva. Ha megnézed a híres emberek történeteit, akkor meglepően sokat fogsz látni olyat, aki, nagyon alacsonyról küzdötte föl magát. Olyan tragikus helyzetekből, amit nem is gondolnál.

Meggyőződésem az a tétel, hogy igenis mindannyiunkban hihetetlen potenciál van, amit föl kell ismerni.

Elképesztő emberekkel találkoztam az elmúlt években, egyébként oda vissza. Tehát a vicc az, hogy oda vissza. Tehát volt olyan is, aki a legmagasabb pozícióba, a tejfölös bödönbe született és nem tudta ezt beteljesíteni, visszaesett és elcsúszott ahhoz képest, hogy milyen lehetőséggel rendelkezett. Egészen addig, hogy a legelképesztőbb élethelyzetből hová tudták magukat emberek felhozni.

Nagyon sok emberrel beszélsz. Te mind a kettőt csináltad, valóban alapvető különbség van egy vállalkozó és mondjuk egy vállalati topvezető személyisége között? 

A személyiséget tekintve egy különbség van. Ez a motiváció. Egy vállalkozó szemléletű embernek nagyon erős a szabadságra, függetlenségre való vágya. Nem szeret irányítva lenni. Egy ilyen ember, hogyha ez nála egy gazdasági motivációval is társul, akkor a bevételekre is oda is tud figyelni. Itt a vállalkozó mindegy, hogy milyen területen van. Egy felsővezetőnek nem kell feltétlenül ez a fajta szemlélet, nem kell individualizmus, általában a nagy szervezetekben hosszú karriert befutott embereknek az individualizmus ártalmas lenne, mert nem akar beilleszkedni. Ezek a személyek inkább elviselik bizonyos helyzetben, hogy ők egy rendszernek a részei, nem akarnak, mint individuum kitűnni. Viszont nagyon erős politikai motivációjuk van, szeretnek hatalmat, kontrollt, befolyást gyakorolni és egy nagy szervezetben egy magas pozícióban az motiválja őket, hogy emberek felett diszponálnak. Ehhez aztán társulhat persze gazdasági motiváció, vagy bármi, de itt inkább arról beszélek, hogy vannak emberek, akik a biztonságot keresik mindig, ez egy személyiségjegy. Kétségtelen, hogyha valaki a stabilitásban, mint status quo-ban hisz inkább, akkor egy beosztott státuszba fog menni. A rugalmasabb típusok, akik keresik a változást, akik állandóan meg akarnak dolgokat változtatni, akikben, ez a pionír szellem van, ők függetlenek. Ők nyilvánvalóan a vállalkozói témák mellé fognak állni, mert nem fognak félni attól, hogy egyszer csak saját magukban lesznek.

Egyszer azt mondtad, hogy mindenképpen szükség van a sikerhez a fegyelemre és a fókuszáltságra. Pont ez vezethet el a divatos kiégéshez, burn outhoz. Egy kicsi ellentmondást érzek, nem a szavaidban, hanem a helyzetben.

Ez nem így van. A fegyelem és a fókusz nem vezet burn outhoz. Ha most nagyon lebutítom,

a burn outhoz az vezet, hogy valaki egy olyan tevékenységben éget el nagyon sok energiát, amiben nem leli az örömét.

Ma nagyon különböző kutatásokból egyre biztosabban tudjuk, hogy a burn outnak nagyon sokféle megjelenési formája van, hogy ez nem egy konkrét betegség, hanem több tünetnek az együttese, nagyon sokféle módon keletkezhet, de van egy karakterisztikája, ami viszont borzasztóan fontos és izgalmas, mégpedig az, hogy azok az emberek, akik burn out állapotába kerülnek, azok mind kapcsolati problémákkal küzdöttek. Vagy nincsenek szociális kapcsolatai, vagy hosszú idő óta egy mérgezett, konfliktusos kapcsolatban él, vagy saját magával nincsen kapcsolata. Ők kerülnek burn out állapotba. A fókusz és fegyelem csak azt jelenti, hogy te pontosan azzal a dologgal foglalkozol és annyit, amennyit kell, mert tudod, hogy mi a te dolgod.

A sok munkától sem lesz burn out. Ez egy hazugság.

Sokan szeretik mondani, hogy burn outom van, mert sokat dolgoztam. Nem. Rosszul dolgoztál, vagy olyat dolgoztál, ami nem neked való. Érted? Nagyon nagy különbség.

Akkor az egész társadalom, a struktúráink, a társadalmi berendezkedésünk is beteg, hogyha körülnézel, az emberek jelentős többsége állást és munkahelyet keres, nem pedig azt keresi, hogy miben hozhatna ő létre valamilyen értéket, hogy miben érezné jól magát, hanem kell a fizetés a megélhetéshez, és túl akarja élni a napi 8, 10 vagy 12 órát.

Természetesen az egzisztenciális igényeket ki kell elégíteni. Ez egy teljesen világos dolog. De az is tény, hogyha valaki minden hétfőn tényleg azzal az érzéssel kel föl, hogy már megint dolgozni kell menni és már a pénteket várja, akkor annak előbb utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, nagyon el kell gondolkoznia azon, hogy jó helyen van-e. Miért vagyok én itt? Tettem azért, hogy ne ezen a helyen legyek, vagy nem tettem semmit, hanem csak belekényelmesedtem az egészbe? Ha az jönne ki, hogy nem tettem semmit, akkor mit tudok tenni?

Akkor én nagyon javaslom ezeknek az embereknek, hogy az első amit tegyenek, hogy nagyon mélyen világítsák át azt, hogy valóban mire képesek az életben.

A munkám egyik legszebb eleme, amikor azzal a tehetséganalízissel dolgozom, ami mélyen megmutatja, hogy milyen képességei vannak, milyen motivációkkal bír és milyen hatással van valaki más emberekre. Le szoktak döbbenni. Amikor ezt megismerik, eláll a lélegzetük, mert akkor jönnek rá, hogy tényleg csak a tíz százalékot használják a potenciáljukból. Innentől egy nagyon komoly felismerő és feldolgozó folyamaton keresztül kell visszajutni saját magához, és csak onnantól tud elkezdeni építkezni.

Ezt el kellene végezni mindenkinek, mint a jogosítvány megszerzését, mert forgalomba se megyünk jogosítvány nélkül. Tulajdonképpen dolgozni, vagy önmegvalósítani se mehetnénk egy ilyen típusú jogosítvány nélkül.

Nagyon jól látod! Ezt úgy kell tekinteni, mintha a kezedben lenne egy olyan tudás, egy olyan mindent megmondó varázskő, ami nem engedi, hogy te rossz döntést hozzál.

Ez valószínűleg jó lenne nekem, de nem lenne jó a politikának és a gazdaságnak. Itt azért a személy és a hatalom között nagyon nagy az érdekellentét.

Nyilvánvalóan az is egy motivációs blabla, hogy minden ember valósítsa meg önmagát, mert tudjuk, hogy akkor bedőlne a gazdaság. Kellenek az emberek akik azt csinálják, amit mondanak nekik. Én azokról beszélek, akik egyszer azzal az érzéssel ébrednek föl, hogy ez így tovább nem megy. Valamit tenniük kell, mégpedig máshogyan. Ez a kérdés, ha felmerül benned, akkor nagyon el kell kezdened gondolkodni és dolgozni azon, hogy megtaláld a valós önmagad.

Hallottam egy érdekes kifejezés tőled, ez a summa intelligencia. Ez mit jelent pontosan? Azért kérdezem, mert ez a kifejezés, valamifajta együttműködést, együtt gondolkodást is sejtet, amiben részben, vagy jelentősen hiányt szenvedünk a mai társadalomban.

Ma azt mondjuk, hogy sharing economy van, a sharing az a tudás megosztását is jelenti. A tudás megosztásnak azért van értelme, mert ha két ember összejön, akkor az egy meg egy nem kettő lesz, hanem három, és ez így megy tovább. A summa intelligencia azt jelenti, hogyha mi egy közösségi szinten gondolkodunk problémákról, és különböző helyzetekre próbálunk megoldást találni, akkor sokkal előbb és sokkal hatékonyabban jutunk el egy megoldásig, mintha egyedül próbálnád ezt meg.

Az a lényeg, hogy jó kérdéseket tegyünk fel.

Ha egy gondolkodási folyamatra invitálsz embereket, akkor az embereknek a 90 százaléka aktív. Amikor azonban az emberek megérzik, hogy nincsen szükség az ő véleményükre, mert itt úgyis vannak, akik megcsinálják helyettük a dolgokat, mivel lusták vagyunk, én is, alapvetően mindenki,  akkor rögtön háttérbe vonulnak és hagyják a másikat dolgozni. Ez az egész változás, amiről az elején beszéltünk, egy olyan formában tudna legegészségesebben kiteljesedni, hogyha egy új generáció – lehet, hogy ez két-három generáció múlva lesz -, egyszer csak valóban mindent közösségi alapon oldana meg. A problémamegoldást például szavazás útján, közös érdekek mentén döntenénk el, hogy valóban milyen irányba kellene bizonyos dolgokat vinni.

Ezt már feltalálták, úgy hívják, hogy demokrácia.

Semmiképpen sem. Ha a könyvekben leírt demokrácia valósult volna meg, akkor kétség híján így lenne, de a demokráciának egyébként soha nem volt érdekében megengedni a döntést. A mai demokrácia azt engedi csak meg, hogy te dönthetsz arról, hogy kik hozzák majd meg helyetted a döntést. Ez a mai demokrácia. Erről szabadon dönthetsz… némi befolyásoltság után. Egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy a politika olyan irányba fog elmenni, hogy interneten, mobiltelefonon fognak szavazni az emberek ügyekről és átmenetileg megbízott menedzserek lesznek az országok élén. Hogyha jól csinálják, akkor maradnak.

Nem tudjuk, hogy ez mennyire távoli jövő, de egy cégvezetőnek, legyen az egy vállalat, vállalkozás tulajdonosa, vagy egy vállalati topmenedzser, ebben a gyorsan változó társadalmi, gazdasági, politikai világban ma mik a legnagyobb kihívásai?

Emberileg ugyanazok, mint mindannyiunknak. Túl akar élni, meg akar felelni, gyerekét szeretné felnevelni békességben, szeretne egy jó kapcsolatban élni a feleségével, a barátokkal, szeretne egészséges maradni. A munka szempontjából nyilván nagyon változó, hogy milyen területen dolgozik, de

a legnagyobb kihívás a mai vezetőknek az, hogy hogyan tudnak egy autentikus személyiséget mutatni.

A vezetés lényegében arról szól, hogy hogyan tudom a vállalatban meglévő értékeket, tehetségeket és célokat összhangba hozni. Ennek az élére egy olyan ember kell, akinek egy nagyon erős, ha úgy tetszik arca van, aki ezt a feladatot, mint egy márka – ahogyan te szoktad nevezni – képviselni tudja. Hitelesség, integritás és megbízhatóság.

Azt szokták mondani, hogy karizmatikus vezetőkre van szükség. Van, aki azt mondja, hogy ezzel csak születni lehet, van aki meg azt mondja, hogy ez tanulható, mert a karizmatikusságnak vannak technikai részei is. Te ezt hogyan érzed?

Én azt mondom, hogy a karizma valakiben alapvetően egy nagyon erősen meglévő, vagy hiányzó dolog. A karizmát azért így megtanítani eléggé nehéz. Karizmája akkor lesz valakinek, ha a hitelességét gyakorolja, ha tapasztalatait az eddigi életében megfelelő módon feldolgozva hitelesen képviseli, ha az értékei mellett kiáll. Ez már önmagában egy nagyon erős adalék ahhoz, hogy valaki karizmatikus személyiség legyen. De azért azt is tegyük hozzá, hogy vannak negatív figurák is a történelemben, aki nagyon karizmatikusak voltak. Karizmatikusnak lenni azt jelenti, hogy meggyőző, másokra nagy hatással bíró személyiség valaki. Vigyázni kell ezzel a szóval. Nem gondolom, hogy a karizmatikus vezető önmagában sokat jelentene, inkább azt gondolom, hogy

integráns, hiteles, értékeket szilárdan képviselő vezetőre van szükség. Olyanra, aki a mai világban rugalmas is emellett, és aki nem fél.

Nem fél attól, hogy bizonyos dolgokban szembe kell menjen az árral, vagy a döntéssekkel. A mai világban, ha megnézzük az elmúlt 10-15-20 év igazi nagy cégrobbanásait, hogy kikből lettek nagy cégtulajdonosok, mind olyanok voltak, akik teljesen out of the box gondolkodtak. Ma a cégeknek igenis nagy dobásokra van szükségük, ha túl akarnak élni.

Folyamatosan másoknak segítesz változni, újrakezdeni, mást csinálni, jobbá válni és még sorolhatnám. Amikor írtad a „You are more” könyvedet, akkor sokat beszélgettünk arról, hogy ez egy strukturált összegzése is a te addigi gondolatiságodnak. Te azóta mennyit változtál?

Nagyon jó kérdés. Nézd, mint coach, személyiségfejlesztő tanácsadó állandóan szupervízióra szorulok. Aki ezt nem csinálja, az előbb utóbb elvész. Nyilván én is nagyon figyelem magamat, megváltoztam én is, de hogy mik változtattak meg, azok az igazán érdekes dolgok. Ezek olyan találkozások voltak, olyan dialógusok emberekkel, amelyek hirtelen olyan dolgokat nyitottak meg bennem, amiket már nagyon régen nem használtam. Megnyitottak nálam emlékeket, betemetett érzéseket is, olyan ez amikor megtalálsz egy régi jegyzetfüzetedet, beleolvasol, és azt mondod, hogy atyaisten.

Ó, régen is milyen okos voltam már!

Igen, és ha már 21 éves koromban tudtam, akkor miért nem úgy csináltam? Nagyon sok ilyen dolog volt, amikor fölismertem azt, hogy én miben voltam nagyon gyenge, hogy milyen helyzetek voltak, amikor ez visszaütött. Nem gondolom, hogy én egy kiváló felsővezető voltam. Ha az önismeretem akkor magasabb szinten lett volna, akkor egy nagyon jó vezető lehettem volna, mert megvolt hozzá a motivációm és a tehetségem is. De nem volt olyan szinten. Ezzel küzd a mai vezetők 90%-a is. A másik, az a személyes belső egyensúly kérdése.  Van egy elméletem, amiből egy fejlesztési módszertan lett, és ez az élet 6 bástyájára épül. Hogyha ezek rendben vannak, akkor rendben van az életed. Amire nagyon büszke vagyok, hogy én ma mind a hatból tízest tudok adni magamnak, és ezért baromi sokat kellett tennem.

Azt a hatot meg tudjuk most osztani?

Készül most egy könyv, ahol ezt le is fogom írni, de addig ennek a megismeréséhez el kell jönni a színházba, ahol a coaching estem során ezeket bemutatom. A hatból egyet már elmondtam, ez a hit. Aztán ilyen a munka, az egészség, a párkapcsolatom, és még kettő.

Én már megismerhettem mindet. Háromszor is megnéztem az előadást. Néhány évvel ezelőtt egy távoli országban beszélgettünk ahol mondtam neked, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy így vagy úgy, de a színészethez, ehhez a miliőhöz vissza fogsz találni. Akkor azt mondtad, hogy ezen már túl vagy. Most is állítom, hogy nem. Azért az sem volt véletlen, hogy ezt a témát egy színházban dolgoztad fel.

Igen, ez például az egyik változás.

Nyugodtan mondd csak egyszerűen, hogy igazad volt.

Igazad volt. Az elmúlt éveknek az egyik fölismerése volt, hogy egy idő után a vállalati tréningek, ezek a formák számomra már nem eléggé inspiratív közegek.

Most már a végén mondjuk ki a dolgot, kiégtél.

Nem. Először is arra jöttem rá, hogy több emberhez szeretnék szólni egyszerre, akik különböző területekről jönnek és főleg az volt a lényeges, hogy

nem csak olyan emberekhez beszélek, akiket beküldenek egy tréningre, hanem akik maguktól választják ezt a témát, akiket ez érdekel, mint ahogy a színházi közönség,

úgy jön össze, hogy meg akarnak valami számukra fontos tartalmat nézni. Megint értékekről beszélünk. Mondjuk ki őszintén, hogy a vállalati tréningeknek egy idő után azért nagyon sok értelme nincsen. Ott nem tudsz egy valóban közösségi feelinget kialakítani, ami tényleg inspiratív, és főleg fenntartható. Ehhez több idő kellene, mélyebbre kellene menni velük, erre azonban nagyon sokszor az igény sincsen meg, és nem is tudják megfizetni. Konkrétan mindig valami problémát akarnak megoldani,  amit az esetek többségében, egy, nem lehet így megoldani, kettő, nem is az a probléma,  amire gondolnak.  Nem mondom, hogy ebben kiégtem, de kétségtelenül eljutottam arra a pontra,  hogy oké, ezekben vannak olyan feladatok, amik nagyon vonzóak és jók, de alapvetően engem az érdekel, hogy hogyan lehet egy nagyobb tömeget változásra ösztönözni és megszólítani. Ezért most inkább előadásokat, szemináriumokat, egyéni- és csoportos fejlesztéseket tartok.

Az előadásod fő témája nem a jólét, hanem jól-lét.

Ez nekem nagyon fontos téma lett az elmúlt években. Amikor elkezdtem ezt az egészet, akkor a menedzsment teljesítményének növelése volt a fő cél. Én azt gondolom, hogy

ha az a célunk, hogy jóllétben legyünk, ez a well being, és ezért megteszünk mindent, akkor érdekes módon minden menni fog.

A munka is menni fog, a kapcsolataink is rendben lesznek, a vezetés is jól fog szuperálni, tehát a nap végén az életünknek az az értelme, hogy ebbe az állapotba eljussunk, és ott megmaradjunk. Pont az a baj, hogy az emberek mindig úgy érzik ezt a jóllétet, hogy ez egy olyan állapot, mint amikor a wellness klubban eltöltesz két órát. Ez nem így van. Az egészség és a jóllét egy folyamat.

Egy távoli országban beszélgettünk erről, ahhoz képest most is egy távoli országban vagyunk. Úgyhogy most megint van egy állításom, hogy foglak én még látni téged filmben is, mint színész. Most fogadhatunk.

Ha fogadunk és ha igazad lesz, akkor azt mondom, hogy nagyon tudsz valamit, amit én nem. Nem ambícióm, de ha egy ilyen helyzet állna elő megint, nem mondanék nemet, de most már csak kalandból, mert egyszer élünk.

( onBRANDS – Kőszegi András )

Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.