KőszegiŐSZEGI ANDRÁS / onBRANDS
Általában azt a típusú karrierváltást, hogy elég volt, otthagyom a vállalatot, a munkahelyet és megvalósítom önmagam, azt 20-30 évvel később szokták csinálni. Egy kicsit előre hoztad ezt a mintázatot.
HALMAI ZSÓFIA
Lehet, de az hozzátartozik azért a történethez, hogy így is közel tíz évet töltöttem multinacionális környezetben, Magyarországon és külföldön is. Nagyon sok mindent tanultam ez alatt az idő alatt. Számos tapasztalatot szereztem, akár a feladatkezelés, analitikus gondolkodás, eredménykövetés területén, és sok olyan folyamat volt, amit ma is tudok használni. Olyan magazinként indultunk, ami nem évtizedes márka múlttal működött, tehát mindenképpen az eredmények voltak azok a kapaszkodók, és az az érték, amivel tovább és előrébb tudtunk menni a hirdetőknél. És amely lehetővé tette egy évvel ezelőtt a váltást is.
Milyen szektorban dolgoztál a multis időszakodban?
Olajvállalatnál, nyilván annak egy adminisztratív részén.
Soha nem szippantott be, nem érezted úgy, hogy ebben a nagyvállalati környezetben, ez a klasszikus vágyott karrier ott meglesz és odaérsz a tetejére?
Valahogy sosem akartam annak a tetejére érni.
Sokkal nagyobb motiváló erő volt annak a lehetősége, hogy létrehozzak valamit, ami teljesen egyedi.
Az egyre több pozitív olvasói visszajelzés, a folyamatosan bővülő csapat, illetve üzleti partnerek köre pedig tovább erősítették ezt a belső hajtóerőt. Az alkotás iránti vágy mellett van bennem némi öntörvényűség is és szabadabbnak érzem magam vállalkozóként, mint a nagyvállalati környezet mentális és fizikai keretei között.
Miért pont a média?
Nem feltétlenül a média világa vonzott, azt kerestem, hogy hol tudok újat létrehozni. Erre nyert visszaigazolást a magazin, a “Minőség kívül-belül” mottó és a megjelenés-életmód-egészség hármasára épített tematika, amely a mai napig egyedi a magyar piacon.
Oké, de talán 23 éves voltál, amikor ezen elkezdtél gondolkodni, és ugye a nők női blogokkal, oldalakkal, harcos feministaként szoktak megjelenni a médiában, te meg csináltál egy férfi lifestyle magazint. Forgolódtál éjszaka az ágyban és azon gondolkodtál, hogy mi kell a nőnek?
És hogy ezt valaki el is mondja a férfiaknak? Viccet félretéve a férfi tematika adott volt, minden további lépés organikusan és a piaci változásokat követve történt. Abban a három dologban viszont már 23 évesen is biztos voltam, hogy minőségi és unikális tartalmat szeretnék létrehozni digitális platformon.
Eddig a klasszikus médiafelületeket, a női magazinokat nők főszerkesztették, a nagy férfimagazinokat meg tradicionálisan férfiak főszerkesztették, erre lett itt egy férfi magazin, amit egy fiatal nő hoz létre.
Ha visszamegyünk egy kicsit az időben, hét-nyolc évvel ezelőtt még nem voltak barber shopok Budapesten, az utcakép is, illetve a kereslet és a kínálat is sokat változott azóta. Azt is láttam, hogy Nyugat-Európában hogyan változott a férfi megjelenés – mondjuk így a férfi lifestyle szegmens -, keresleti és kínálati oldala üzleti szempontból is, illetve azt is, hogy nemzetközi szinten milyen dinamikus növekedést jósoltak akkor ennek a területnek. Itthon viszont akkor még nem voltak erre törekvések.
Az induláskor leginkább a megérzéseimre hagyatkoztam, nyilván kellett azért álmodni hozzá egy merészet és szükség volt némi bátorságra is,
de azért nem egy “bele a vakvilágba” típusú döntés volt. Tanultam marketinget, közgazdaságtant, piackutatást, tehát voltak ilyen jellegű információk is a kezemben, és úgy gondoltam, hogy miért ne?
A média egy kicsit erőszakos, kicsit macsó, kicsit férfias világ. Nem mondom, hogy kegyetlen, de nem egyszerű.
Azt, hogy pontosan mi vár rám, hogy hogyan kell ezt az egészet csinálni, nem tudtam.
Olyan dologgal szerettem volna foglalkozni, ami értéket teremt és folyamatosan inspirál.
A tartalomfogyasztás szokásai folyamatosan változnak, ezért is vagyunk büszkék arra az eredményre, hogy az elmúlt egy évben megnégyszereztük az elérésünk. Egy márkának, vezetőnek, cégnek ismernie kell az erősségeit, hogy mi az, amiben jó, amiben értéket tud adni. Piaci szegmenstől függetlenül azt gondolom, hogy a tömegből két dolog az, ami egy márkát, vállalkozót, projektet kiemel:
az egyik az érték, a másik pedig te magad vagy.
Az is egy adottság, hogy ha az ember mond valamit, akkor arra figyelnek. Nyilván mindenben nincs tapasztalatom, de az, hogy egy érték mentén gondolkodom, egy stílust, egy életminőséget, fontossági pontokat, vagy pilléreket képviselek az életben, abban hiteles tudok lenni. Az elmúlt hét év alatt pedig olyan embereket gyűjtöttem magam köré, akik adott esetben férfiként is hitelesek.
Érték és stílus válság van?
Ez egy folyamatos tendencia, amit látunk és pont ezért,
talán soha nem volt akkora jelentősége az értéknek és az értékteremtésnek, mint ma.
Ez egyre fontosabb, de nyilván ma már egy üzleti vállalkozásról beszélünk. Igaz, az első három évben egy szerelemprojektként működött, nem feltétlenül az üzletszerzés volt a célja, talán pont ezért is tudott eddig nőni. Ma már üzleti vállalkozásként fontos a növekedés, a bevétel, a kiadás, illetve az eredmények, de a magazin alapvetően azért indult, mert akartam csinálni valamit, ami jó. Ennek volt a hozadéka, hogy ma már üzletileg is értelmezhető a történet.
Ez egy meglehetősen telített piac, tehát amikor az ember csinál egy online médiumot, akkor egy kicsit olyan, mintha vinnél egy pohár vizet az óceánba. A számokon, a kutatáson túl egy nagyon erős hit is szükségeltetik ahhoz, hogy az ember egy ilyen versenybe beleálljon.
Igen, bár az is igaz, hogy a mai napig kevés férfiaknak szóló tematikus oldal van. A hetedik évbe léptünk idén,
igen, kell hit, kell kitartás, kell erő.
Nyilván vannak hullámvölgyek, de a dinamikus növekedés, a csapat, az olvasói visszajelzések és a belső drive mindig segít lendületben maradni.
Van a missziódban egy kis edukációs elem is?
Amikor több ezer, több tízezer, és most már mondhatom, hogy több százezer embert, olvasót elérsz, felelősséget jelent, hogy számukra milyen üzenetet kommunikálsz. Ezért indult például az egészség rovat is, hiszen erről – különösen a férfiak – nem vagy nem szívesen beszélnek. Egy-egy interjú során meg tudjuk mutatni azt is, hogy
mi van a sikernek nevezett jéghegy alatt,
amiről szintén kevés szó esik; hogy egy olimpiai érem mögött ott van huszonnyolc év kőkemény munkája. Az élményszerű tartalomban hiszek, nem célunk a direkt edukáció, de nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk olyan dolgokról, amelyektől jobb vagy akár hosszabb lehet a férfiak élete. Nem a kötelező irányt diktáljuk, hanem adott esetben megoldási lehetőségeket kínálunk, amik jelenthetnek motivációt, egy gondolatmorzsát, ami az adott napot jobbá teszi.
Érdekes már maga a magazin neve is, Igényesférfi.hu. Az igényesség mit jelenthet ma, hogyan tudott egységes, komoly üzenetté összeállni, amikor a prosztatán és a férfi lelkén keresztül megmutatjátok a Rolex órát is?
Igen, lehet, hogy a Rolex az húzó név, és ha mellette megmutatjuk, hogy hogyan maradhat hosszú távon egészséges a férfierő, akkor az is tud inspiráló lenni.
Nem akarom elviccelni.
Én sem! Széles körben rakjuk össze a tematikát, az igényesség ugyanúgy megjelenik abban, hogy mit viselünk, hogyan éljük a mindennapokat, de ugyanúgy megjelenik abban, hogy milyen munkát adok ki a kezemből, hogyan töltöm a szabadidőmet, foglalkozok-e magammal, az egészségemmel, igényes vagyok-e arra, hogy mit eszem, vagy adott esetben milyen órát viselek. Ezt az irányt igyekszünk megmutatni, éppen ezért nem feltétlenül csak a bankvezető lehet igényes öltönyben, hanem ugyanúgy a kreatív ember is tornacipőben, fehér póló-farmerben. Az volt a célom, hogy ne egy skatulyába tegyék bele az olvasókat, mert az igényesség véleményem szerint nem ettől függ, hanem sokkal inkább attól, hogy hogyan éli az ember az életét.
Az igényes szó kicsit magasra is pozícionál. Sokan félre értik talán, hogy az valami nagyon drága és elérhetetlen dolog, éppen ezért kevésbé foglalkoznak vele.
A szavak különösen nehezek voltak az induláskor.
Lehetett volna stílusos férfi, és az is mennyire más lenne.
Igen. Annak talán még szegmentáltabb lett volna az értelmezése.
Szokták megkérdezni, hogy mit akar ez a fiatal csaj, hogy osztja itt az észt?
Ki számít fiatalnak? Hét év eltelt és ez látszik a médiában, a fiatalt már el szokták hagyni. Viccet félretéve, inkább abban a kontextusban merül fel a kérdés – gyakorlatilag mindenkiben -, hogy miért nem női magazint csináltam és miért egy nő foglalkozik mindezzel.
Próbálom a sikerét megfejteni. Lehet, hogy ez a titka, hogy benne van az a kis női rafinéria, és a te víziód, amin keresztül ezek a férfias témák ott mondatokat öltenek?
Az Igényesférfi.hu egy nagyon jól definiálható célmédium, ami jókor indult, mára pedig a kereslet és a kínálat is összeért. A női szemszög pedig valószínűleg ad egy olyan látásmódot, egy olyan megközelítést a történetnek, ami nem feltétlenül köszön vissza egy csak férfiak által szerkesztett felületről.
Talán van benne egy pici női fűszer,
ami nem konkrétan jelenik meg, hanem az egésznek egy hangulatot, egy izgalmas egyveleget ad.
Vannak a klasszikus célcsoport besorolások, itt ugye adódik a lap tematikájából, hogy a felnőtt férfiak, tizennyolctól negyvenkilencig. Így akkor én már rég nem is vagyok nektek célcsoport, de azért mégis csak azt érzem, hogy, az egész lap üzenete, miliője az nullától végtelen és nem csak férfiak.
Lehet benne valami.
Az igényesség nem kor és nem függő, még hogyha férfi magazinként is vagytok jelen.
Ez igaz. Nekünk arra van rálátásunk, hogy kik olvassák a magazint, és azt látjuk, hogy olvasóink 70 százaléka 25 és 55 év között van, ami nem feltétlenül fedi ezt a 18-49 klasszikus értelemben vett célcsoport meghatározást, de az is biztos, hogy ma már egy hatvanas férfi sem a nyugdíjhoz van közel.
Egy ilyen prémium magazinnak edukáció ide vagy oda, a befogadó képessége a fogyasztói oldalról viszonylag véges.
Egy év alatt sikerült megnégyszerezni az elérésünk, most havonta közel 250 ezer egyedi látogatót érünk el. Nyilván a piac szűkös, partnereink, hirdetőink viszont azért tudnak hosszú távon mellettünk maradni, mert ez a klasszikus tömegmédiumokhoz képest kisebb elérés
egy olyan szegmentált célcsoportot jelent, ami üzleti érték, erő és a versenyképesség alapja.
Hollandul szoktál még beszélni?
Jó a kérdés.
Úgy is kérdezhetem, hogy mi lesz így a holland nyelvtudással?
Antwerpenbe – Belgium flamand része – mindig szívesen térek vissza, különleges hangulata miatt akár csak egy hosszú hétvégére is. A nyelvtudás sajátja, hogy egyúttal megismersz különböző kultúrákat, új látásmódokat – ez pedig valószínűleg nem csak rám volt hatással, de a munkámra is.
( onBRANDS – Kőszegi András )
Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.
