KÁDÁR TAMÁS

SZIGET, ÜGYVEZETŐ, FŐSZERVEZŐ


KŐSZEGI ANDRÁS / onBRANDS
Messze kerültél a rádiózástól. 30 év rádiózás után azt mondom, hogy aki egyszer rádiós volt, az az is marad. 

KÁDÁR TAMÁS
Valószínűleg igen. Most úgy érzem, hogy hiányzik, a barátaim és ismerőseim is mindig megtalálnak, hogy de jó lenne most egy Rádió Café. Merthogy jó lenne hallgatni valamit, amit lehet hallgatni. A mindennapi életemből valóban eltűnt a rádiózás. Kár lenne tagadni, még mindig szöveges rádiót tudok csak hallgatni, úgyhogy ez az ami megmaradt.

A Rádió Bridge környékén kezdtél.

Igen, az első munkahelyem a Rádió Bridge volt, akkor voltam 18-19 éves.

Abban az időben egy rádióba bekerülni, az egy kitörölhetetlen valami, amit én nem tudok megfogalmazni. Te hogy érzed?

Abszolút. Székesfehérvárra jártam főiskolára kommunikáció szakra, és ott volt a Fehérvár Rádió a főiskolának az épületében. Az iskola lehetőséget biztosított a tanulóknak, hogy a rádióban csináljanak műsort. Ott kezdtem el először mikrofonba beszélni, és nyilván az a része tetszett a legjobban, mert azt hittük, hogy a túloldalon egy csomó ember hallja. Azután megismerkedtem valakivel, aki megígérte, hogy segít bejutni a Rádió Bridge-be. Mondta, hogy van egy képzés a Bridge-en belül, amivel oda lehet kerülni a mikrofonhoz, csak el kell végezni, de amíg ezt elvégzem, addig menjek a sales osztályra dolgozni. Azonnal igent mondtam, és akkor kiderült, hogy nincs is ilyen belső tanfolyam és nem is nagyon fogok mikrofon közelbe kerülni. Közben megszerettem a sales részét, és majdnem egy évig a főiskola mellett hirdetési felületeket értékesítettem. Akkor ez még nagyon máshogy ment.

Tényleg szerelem volt.

Az az álmom, hogy mikrofonhoz kerüljek, nos ez sokkal később valósult meg. Akkor már megvolt a Berg Média, tehát reklámügynökségeztünk és mellette hetente egyszer Superman-nel közösen a Tilos-ban négy órát reggel elbohóckodtunk, nulla forintért, tehát nem munka volt, hanem egy hobbi.

A Berg Média alapítása hogyan jött? Abban az időben médiaügynökséget alapítani merész vállalkozás volt. Vagy éppen nem?

Mindenképp merész volt,  mert olyanok voltunk, mint a rendszerváltáskor az oroszból német tanárrá vedlett tanárok, hogy gyakorlatilag egy leckével jártunk az ügyfelek előtt. Ez úgy jött egyébként, hogy a sales munka folytatódott a Bridge után. Egy Edison Media Sales nevű csapathoz kerültem, ők a Szív TV-nek a reklámjait  értékesítették, és ott Hajdú Imre kollegámmal kitaláltuk, hogy mennyivel jobb venni, mint eladni, és akkor közösen az Edisonnal lett egy médiavásárló ügynökségünk. Az Edison akkor már menő kreatív ügynökség volt. Ez közös tulajdonban volt, aztán Imi elment,  ő azóta is a médiaügynökségét csinálja, neki ez megmaradt, de utána még nagyon sokáig tartott a Berg szárnyalása. Részben azért, mert egy tökéletesen üres, nem is piaci rés, hanem egy szakadék, tátongó meredély volt, mert amikor indultunk,

rajtunk kívül egyáltalán nem volt magyar tulajdonú médiaügynökség.

A nemzetközi ügynökségek éppen kezdték leválasztgatni a média divíziójukat, így elég hamar elég jó ügyfélkörünk lett, ami megalapozta aztán a nagyon sok éves sikeres működést.

De rádió alapításban is volt részed. Mondjuk úgy, hogy kultikusak voltak a maguk nemében.

Igen. Tulajdonképpen a Berg Média sikere anyagilag megalapozott néhány olyan teljesen eszement vállalkozást, mint ami az Est FM volt. Éppen most lesz húsz éve, hogy elindult. Azt szintén Erdélyi Zsoltékkal közösen csináltuk. A legelején közösen a Pesti Esttel, aztán a Pesti Est ebből kifarolt. Ők rengeteg márkakiterjesztést csináltak akkoriban, és nem mindegyik volt sikeres, hozzátéve, hogy gazdaságilag az Est FM sem volt egy nyereséges vállalkozás.

Ez egy drága hobbi volt, viszont azt a szabadságot valóban megadta,

hogy egy fék és korlátok nélküli kreativitás tudott ott szárnyra kapni, pont azért, mert a vállalkozások, amikre támaszkodtunk, azok sikeresen működtek. Szerintem az Est FM volt az antitézise a rádiózásnak, és a Rádió Café lett a szintézise. Jelenleg, valahogy én így élem meg. Az Est FM egy nagyon durva, vad, kísérleti, úttörő rádió volt, annak ellenére, hogy egy teljesen normális kereskedelmi frekvencián működött, és aztán a Caféban visszahúztuk ezt egy olyan szintre, ami már gazdaságilag is értelmezhetővé vált.

Ezt nagyon szépen fogalmaztad.

A Rádió Cafénak volt két-három olyan éve, amikor mind tartalmában, mind kereskedelmi struktúrájában és átgondoltságában a legjobban összerakott rádió volt a budapesti frekvenciák között.

Nyugat-Európában, vagy Amerikában az ilyen típusú rádiók, amik a semmiből valóban kultikussá váltak, azok talán még most is működnek.

Ez már nem. De itt történt egy olyan fordulat, hogy egy idő után Zsolt is abbahagyta a rádiós tevékenységét, az Edisonnal is elváltak útjaink.  Még az évszámot se tudom igazából, de a Cafét is eladtuk, ez akkoriban elég nagy dolog volt, hogy egy sikeres tranzakciót bonyolítottunk le ezen a piacon.

Jól exitáltatok?

Relatív jól exitáltunk, vagy abban a pillanatban úgy tűnt, hogy jól exitálunk.  Nekem utána még volt egy személyes történetem a Neo FM-el, aminek az indításában meg összerakásában vettem részt, de aztán szerencsére időben kiugrottam egy ejtőernyővel a zuhanó repülőgépből. 2010-et írtunk ekkor…

Az már egy nagyon vérzivataros rádiós piac volt.

Ott a rádiós piacnak már nagyon rossz időszaka volt, de az indítás nekem még mindig egy kedves, kellemes emlék. Aztán a végjátékot már kívülről néztem, az nem volt elegáns.

Kiugrottál az egész reklámpiacból és a rádiós piacból is. Miért?

Az első dominó ott dőlt el, amikor a Rádió Cafét eladtuk, akkor én tulajdonképpen átültem az Est Médiába, ami akkor az Econet nevű tőzsdei cégnek volt a tulajdona. Egy nagyon rövid ideig nagyon dicsőséges és szép időszaka volt az Econetnek, amikor a tőzsdén mindenféle ügyes tranzakciókon keresztül tudott tőkét emelni és újabb és újabb portfolióelemeket bevonni az Est Média csoportba. Ott jött a 2008-as válság, ami ennek a cégnek is bedöntötte a tőzsdei árfolyamát, és akkor derült ki, hogy azok a gazdasági fundamentumok, amik egy ilyen válság időszakban a felszínen tudnak tartani egy céget, azok itt nincsenek meg.

Ebbe én személyesen is eléggé beleroppantam.

Ez egy nagyon rossz időszak volt, megélni azt, ahogy egy nagy cég a elsősorban a rossz menedzsment miatt összeomlik. Ez akkor ott egy olyan törés volt, hogy azt gondoltam, hogy a következő időszakban nem feltétlen akarok a média világában mozogni. Akkor azt terveztem, hogy visszamegyek a Berg Médiába, és csinálom tovább a magam kis manufaktúráját. Akkor talált meg Gerendai Karcsi, mert az Econet és a Sziget között volt egy egyébként nem végbement tranzakció kísérlet, mondjuk így, hogy az Econnect beszállt volna a Szigetbe. Karcsi ott hallotta, hogy én felmondtam az Est Médiánál és megkeresett.

Anyagilag roppantott meg jobban, vagy lelkileg?

Abszolút lelkileg. A Berg megvolt a háttérben, amit akkor már nem én menedzseltem, hanem Dévényi Balázs, meg ugye volt egy sikeres exit mögöttem. Tehát ez nem anyagi, hanem abszolút lelki, vagy mentális kérdés volt.

Akkor azt gondoltam, hogy nagyon jó a napban fürdeni, voltak nagyon jó időszakok,

de valahogy ez az egész nekem már így sok lett, tehát inkább visszamegyek a kis tíz fős cégembe, és akkor ott majd jól elleszek.

Amikor anyagilag nem borulsz meg nagyon, akkor azért nyilván túlélhetőbb, de azt érzem, hogy mégis…

Valószínűleg az lehetett, ami megviselt, hogy én soha nem úgy álltam hozzá a projektekhez, vagy dolgokhoz, mint egy menedzser, hogy bemegyek, felveszem a pénzt, és akkor, ha jól sikerül, örülök, és akkor még több pénzt keresek, ha meg nem sikerül, akkor kicsit kevesebbet keresek.

Ezeket a cégeket, projekteket amikben dolgoztam, én mindig a saját gyerekemnek éreztem.

Érzelmileg túl közel engedted ezeket magadhoz?

Valószínűleg igen, és ez a mai napig így van. Nem tudok érzelmileg elvonatkoztatni attól, amit csinálok. Ebből a szempontból nem vagyok vérprofi. Nagyon át tudom adni magam az éppen  aktuális projektnek, amiben benne vagyok. Aki ismer, az tudja, hogy szeretek sokat dolgozni, és ha már valamire ráfordítom az időmnek a jelentős részét, mondjuk minden nap 10-12 órát, akkor  azt nehezen kezelem úgy, hogy az rajtam kívül van, vagy tőlem távol áll, hanem beleadom magam.

Szereted szeretni?

Szeretem szeretni, de nem is tudok másképp dolgozni. Valószínűleg ez volt a törés, hogy egyrészt olyan döntési folyamatnak lettem a része egy darabig, amit aztán már csak kívülről néztem, amiben sem a döntésekkel nem értettem egyet, sem az azt motiváló szándékokkal. Főleg az elvekkel nem tudtam azonosulni, és ez személyesen is rosszul érintett. Ezért jobbnak láttam teljesen hátat fordítani és tulajdonképpen ebbe az űrbe jött bele a Sziget a megkeresése, amit először visszautasítottam. Pont azzal utasítottam elsőre vissza a megkeresést, hogy nem szeretnék megint egy ilyen helyzetbe kerülni, ahol a fejem fölött, vagy rajtam kívül dőlnek el dolgok, pláne, hogy nem is értettem az egészhez. Tudtam, hogy ez micsoda, mert a harmadik Sziget óta mindegyiken voltam, de azt nem tudtam, hogy hogyan készül, ki csinálja, mit és miért.

Mielőtt Szigetelünk, mert nyilván fogunk, ennyi év távlatából visszatekintve, ránézve a mai média- és reklámszakmára, a világra, hogyan látod most?

Azt látom, és ez szerintem nagyon érdekes, hogy régen, amikor én aktívan dolgoztam ezen a piacon, akkor a média és a reklámszakma tulajdonképpen egy buborékban, cluster-ben volt. Mostanra teljesen elvált a két dolog egymástól. A reklámszakmában nagyon jó tudásanyagot és nagyon pozitív energiákat érzek, pedig nem vagyok benne, de

a reklámszakma embertelen gyorsan fejlődik, a média viszont nagyon nehéz helyzetben van Magyarországon,

tehát nagyon elváltak egymástól. A klasszikus értelemben vett médiát maximum felületnek használja a reklámszakma, mindamellett, hogy persze a médiaoldal is fejlődik, új formátumokat talál ki, de ez két külön szakma lett, nagyon más adottságokkal.

Nyilván a Sziget ügyvezető igazgatójaként, főszervezőjeként is ezeket használnod kell.

Persze. Abszolút.

Ha már az érzelmeknél tartunk, az fajta idealisztikus lét, amiben elkezdted, ma már egészen másképp működik. Ezt hogyan tudod kezelni?

Egyrészt tökéletesen fogalmaztál, tehát használjuk ezeket. Azért, hogy a szerelemgyereket népszerűsítsük. Persze, a marketing, meg általában a reklám nagyon fontos része a mi életünknek is, pláne azért, mert nem csak Magyarországra korlátozódik a marketing tevékenységünk.

Európában több mint harminc országban folytatunk valamilyen módon marketing tevékenységet,

ilyen szempontból a kitekintésünk is talán nagyobb. Még a magyar piacra is egy londoni digitális ügynökséggel dolgozunk. Tehát más az attitűdünk ezzel kapcsolatban, a magyar médiapiacon pedig igen, használjuk azokat a felületeket, amiket jónak és előnyösnek tartunk a fesztiváljaink szempontjából. Pont.

Itt ezeket az érzelmi attitűdöket, vagy kötődéseket azért mégiscsak erősen le kell magadról hántani.

Igen. Azért mondtam, hogy jól fogalmaztál. Használjuk azokat a felületeket, amik a szerelemgyerekeknek, amik a fesztiváljaink, a legjobbat tesznek. Ha analógiát kellene mondanom, akkor azt mondanám, hogy van egy tíz éves fiam, akivel bemegyek olyan étterembe is, amibe nem szívesen mennék, de ha a neki ez jó, mert ezt szereti, akkor oda is bemegyünk néha.

A prioritás az egyértelműen maga a fesztivál és annak a sikeressége, mert az a szerelemgyerek,

a médiafelület pedig egy eszköz a sikerhez. Hozzátéve, hogy nem szeretnék semmilyen negatív konnotációt általában a magyar médiapiacról kelteni, de azt gondolom, hogy aki sokkal jobban benne van, mint én, az valószínűleg sokkal jobban látja azokat a problémákat, amiket én így a pálya széléről nézek. Van gond. Sok éves elmaradás gyűlt össze, nagyon nehéz lesz ezt a hátrányt nemzetközi szinten ledolgozni.

Akkor Szigeteljünk. Tehát akkor Karcsi hívott és elvállaltad.

Először nem vállaltam.

Mi volt az, ami miatt mégis azt mondtad, hogy jó, legyen?

Több dolog miatt mondtam nemet, de

aki ismeri Karcsit, az tudja, hogy borzasztóan nehéz őt meggyőzni bármiről.

Tulajdonképpen nem hagyta magát meggyőzni arról, hogy nem. Előtte nagyon sok felületen dolgoztunk már együtt, nagyon jól ismertük egymást, és gyakorlatilag nem hagyott elsétálni. Minél többet beszéltünk, annál érdekesebb lett a kihívás és a feladat. Akkor négy magánszemély volt a tulajdonosa az összes fesztiválnak, és mind a négyen győzködtek. Nem titok, ez jól is esett, simogatta az önbecsülésemet is, másrészt meg tényleg nagyon érdekes kihívás volt.

Szerintem most már dögunalmas, valakiknek biztosan izgalmas kérdés, de nem unjátok még a Szigettel kapcsolatban, az első, amit megkérdeznek, az az állami támogatás, és ez a fajta politikai viszony? Miközben azt gondolom, hogy Magyarország legerősebb kulturális, nem csak kulturális, hanem generálisan Magyarország egyik legerősebb márkáját hoztátok létre és üzemeltetitek.

Én hadd legyek egy picit nagyképű ebben:

jelen pillanatban a Sziget márka a legismertebb magyar márka Európában.

Értettem a kérdést, de fontosnak tartom elmondani, hogy itt van egy városi legenda, meg egy csomó tévhit azzal kapcsolatban, hogy milyen támogatást kap a Sziget fesztivál. Az én álláspontom ezzel kapcsolatban az, hogy mérhetetlenül alultámogatott. Jelen pillanatban a turisztikai ügynökségtől kapunk ötven millió forint támogatást, és ha az összes egyéb állami hirdetőt vagy szponzort hozzáveszem, akkor is bőven a cégünk árbevételéhez képest egy százalék alatti az állami forrás, amit igénybe tudunk venni. Ez töredéke annak, amit csak a fesztiváljaink helyszínéért kifizetünk területbérleti díjként, vagy bármilyen más formában az önkormányzatoknak,  az államnak, vagy az MNV-nek. Tehát ha csak annyi történne, hogy az állam azzal támogatna minket, hogy ingyen kapjuk a helyszíneket, ahol megrendezzük a fesztiválokat, és ahova egyébként

évente az összes fesztiválunkra külföldről 120-150 ezer turistát hozunk Magyarországra,

akkor már nagyobb állami támogatást kapnánk, mint most. Nem szívesen nevezem terméknek a fesztiválokat, de egy olyan termék-portfolió, amivel mi rendelkezünk, az tényleg Magyarország messze legnagyobb turisztikai rendezvény-portfoliója. Ehhez a léptékhez képest a támogatása bőven elmarad attól, amit egy a turizmusra ilyen sokat adó országban kellene kapni.

A magyar márka, nem magyar márka kérdés mindenhol felmerül, számomra ez nehezen definiálható A Sziget egy magyar alapítású, Magyarországon működő projekt, esemény és márka, de már itt is a többségi tulajdonos egy pénzügyi befektető. Globális versenyben vagytok.

Egy biztosabb hátteret ad nagyon sok mindenben, tehát nem véletlenül lépték meg a tulajdonosok, hogy beengedték a pénzügyi befektetőt.  Az elsődleges oka az volt, hogy a kockázatvállalási, vagy tűrési kedve, bármily furcsán is hangzik, ennek a pénzügyi befektetőnek nagyobb, mint egy bármilyen magánbefektetőnek. Ha nem jön be egy kockázatos line-up, vagy egy óriási fellépő, akkor korábban magánembereknek kellett a zsebükbe nyúlni, hogy kipótolják a veszteséget. Ez most így egy amerikai befektetőcégnek az egyik befektetési üzletágának az egyik eleme, tehát egész más az ingerküszöb a kockázat tekintetében, másrészt pedig részének lenni egy mostanra több mint harminc fesztiválból álló családnak, az is rengeteg előnyt hordoz magában. Megvannak persze a hátrányai is. Nem az a riport rendszer van, mint amikor mondjuk a Karcsinak el kellett mondani, hogy kábé mire számítsunk. Az üzleti tervezés menete is sokkal szigorúbb, részletgazdagabb, és bár ez a nap végén jót tett a cégnek, de közben nyilván alkalmazkodnunk kell egy angolszász üzleti kultúrához, ami nem könnyű. De miután azért

ez egy kreatív iparág,

nem az van, hogy egy multinak vagyunk a részei, és reggel becsekkolunk a digitális belépőkártyánkkal, hanem ez továbbra is megmaradt egy kreatív munkahelynek, egy kreatív közegnek, csak bejött néhány olyan elem, ami tíz éve ennél a cégnél elképzelhetetlen volt.

Az a világban azért megvan, hogy a Sziget egy magyar márka, vagy valóban csak egy nagy cégnek az egyik üzletágának az egyik eseménye?

Látogatói oldalon abszolút megvan.

Persze, azt tudják, hogy Magyarországra jönnek, de azt is tudják-e, hogy ez egy itt született sztori?

Abszolút.

Tehát, hogy nem csak egy multitól importált termék.

Sőt, szerintem a legtöbb embernek inkább az nincs meg, hogy ez most már egy amerikai befektetőhöz tartozó márka. Egyébként nagyon fontos elem volt,  hogy több kérő volt, és Karcsiék úgy tudtak választani, hogy azt is figyelembe vették, hogy

egy olyan befektető jöjjön, akinek ez érték, hogy itt egy established márka van, ami évtizedek óta épül.

A befektető gyakorlatilag garantálta, hogy ez a történet nem sérül.  Most már létrehoztak egy olyan holding céget, ami a teljes portfólió menedzsmentjével foglalkozik, és abba már a fesztivál piacról vettek föl egész komoly európai szakembereket, ennek ellenére pénzügyi befektetők, akiknek nem az a célja, hogy uniformizálja a fesztiváljait. Minden egyes brandjük éli az önálló életét és fejlődik, inkább a support része az, ami a látogatóknak láthatatlan, de a szinergiák kihasználása, a know-how, hogy beszélgetünk egymással, ez sokat tud hozzáadni.

Nagyon érdekes számomra, hogy a három évtized alatt rengeteget változott az egésznek a megítélése, stílusa. Egy alternatív káoszból lett tulajdonképpen egy professzionálisan szervezett, menő, trendi rendezvény, annak ellenére, hogy nagy lett. Most már kimennek a nagy cégek, a márkáknak presztízs itt lenni, megy a harc a VIP meghívókért.  Azt hogyan tudjátok elővarázsolni, hogy megmaradjon a fiataloknak a lázadó élménye, de közben a nagyon komoly márkák VIP páholyában a pofavizitek is meg tudjanak valósulni?

A Szigetnek az a helyzeti előnye van, hogy

egy nagyon más DNS-e van, mint nagyon sok más fesztiválnak.

Ahonnan indult, pont, amit mondasz, hogy hiába nő fel a gyerek, a szocializációja, ahogy felnőtt, az mindig benne lesz. Ez a Szigetnél szerintem nagyon előnyös, nevezhetjük káosznak, de inkább művészeti, alternatív, nagyon másképp gondolkodó.

Az infrastruktúrára is értettem.

Igen. Erre a DNS-re ráépült ez a live entertainment piac, ami időközben valami egészen hihetetlen változáson ment keresztül, mert

az egész zeneipar átalakult.

Ebben az alternatív káoszban, ami régen volt, azért jöttek el a fellépők, hogy promotálják az éppen megjelenő lemezüket, amit aztán sok pénzért megvettek az emberek. Most az történik, hogy azért adnak ki egy lemezt, néha akár ingyen letölthetővé téve, hogy promotálják vele azt a turnét, aminek az egyik állomása lehet aztán a Sziget. Tehát az egész élő biznisz, ez egy hihetetlenül, robbanásszerűen átalakuló piac lett az elmúlt 5-10 évben. Az amerikai tőzsdén óriási szereplőket jegyeznek erről a piacról, de akár az európai világban is. Ez a másik,

ami bekúszott a Sziget DNS-ébe, hogy a minket körülvevő világ változott rengeteget,

és ettől van benne egy nagyon érdekes kettősség, pont, amit mondasz, de ez nem válik el egymástól. Mi most a Szigeten idén először fogunk VIP jegyeket értékesíteni a látogatók számára is. Eddig ez nem volt megvásárolható a piacon, a webshopban. Azt vettük észre, hogy nincs már olyan fesztivál Európában, amire ne lehetne látogatói VIP jegyet vásárolni. Eddig ez egy ilyen tabu volt, és most itt van. És akkor mindenki jön, hogy persze, de hát hol van már az a régi Sziget? Tény, hogy ez már nem az, de a világ sem az már, amiben indult.

Minden megváltozott körülöttünk, az lenne a baj, ha mi nem változnánk vele.

Ezzel azért üzletileg nagyon nehéz tartani a tempót, borzasztó erős a verseny.

Több ezer fesztivál van Európában, és mivel nekünk a közönségünk felét a nemzetközi látogatóink adják, mi azokkal a fesztiválokkal is versenyzünk, akik nekik ott helyben, kéznél vannak, tehát az ő országukon belüli Szigetekkel, vagy Voltokkal.  Az egy teljesen valid döntés, hogyha úgy dönt egy holland fiatal, hogy ő nem utazik ezer-ezerötszáz kilométert azért, hogy megnézze ugyanazt a fellépőt, akit otthon is megnézhetne. De ő igenis eljön a Szigetre, és ugyanez igaz az angolokra. Több tízezer külföldi mozdul meg ebben az egy hétben, 2019-ben összesen százhúszezer fő volt, aki fogta magát és felkerekedett, hogy eljöjjön Budapestre, tehát valamit tud ez a fesztivál a fellépőin túl is.

Nagyon gyorsan változik ez a közeg, az iparág, a társadalom. Ti mennyire terveztek előre? Tehát most 2020-ban hol jártok a programszervezéssel?

Ez nagyon érdekes, mert még nem fejeztük be a 2020-as Sziget bookolását, tehát hiányzik még pár fellépő, de közben már tárgyalunk 2021-re is.

Tehát nem három, négy, öt évre előre?

Annyit nem. Örülünk, hogyha bő egy év működik. A leghosszabb ilyen időszak, amikor már meg is állapodtunk előadóval, az másfél év volt. Ennél hosszabban senki nem gondolkozik.

A zenék kiválasztása az egy külön téma, ne is menjünk bele, nyilván vannak trendi, kívánatos zenekarok, amik fönntartanak egy fesztivált, de ami számomra sokkal érdekesebb, hogy egyre inkább és egyre erősebben a Szigeten beleálltok társadalmi témákba. Ezt hogyan választjátok ki, és egyáltalán miért csináljátok?

Azért csak egy mondat a zenéhez, amit teljesen jó helyen kezelsz, de azt látni kell, hogy ezek a fellépők, akik eljönnek egy Szigetre, Voltra, Soundra, ezek általában mindenhol elérhetők Európában, tehát turnéznak. Ebben nincs különlegesség.

A Sziget atmoszférájában rejlik valami, amitől különleges,

és ezek az ügyek mindig is ott voltak a Szigeten. Annyi történt, hogy két éve hoztunk egy olyan döntést, hogy ezt kommunikációs szintre is emeltük. Tehát a Love Revolution kampány, amit elindítottunk, az semmi másról nem szólt egyébként, mint a Szigetnek a huszonöt éve meglévő témáit, értékeit elkezdtük hangsúlyosabban mondani, és jobban kitenni az ablakba. A látogatóinknak ez már így téma lett, aki idejött, látta, hogy nahát, itt van olyan, hogy Civil Sziget,  nahát, itt van a Greenpeace-nek helyszíne, nahát itt van olyan, hogy Magic Mirror, és általában az elfogadás, a társadalmi problémák kibeszélése, az valamilyen módon, művészeti formában, vagy akár éppen egy workshopban,  de megtörténik.  Komoly lépés, és valóban egy új elem volt, hogy tavaly a nagyszínpadon Jane Gooddall egy motivációs beszédet tartott. Ezek bekerültek a kommunikációba és fölkerültek a nagyszínpadra is. Egyrészt azért gondoltuk ezt fontosnak, mert  a Sziget értékrendje – még egyszer mondom -, már itt van velünk több, mit húsz éve. A fesztivál látogatóknak egyértelmű volt, de úgy éreztem, hogy ezt fontos elmondani azoknak is, akik még nem hallottak róla, vagy nem jártak a Szigeten.

Fontos, hogy tudják, hogy itt ezek az értékek, ezek az ügyek ki vannak beszélve, tárgyalva vannak.

Ennyivel is több ez, mint egy sima zenei fesztivál.  A másik a környezettudatosság, a zöld gondolat, ami szintén a Sziget egy régi ügye. Ez elvárásként jelentkezett a látogatóknál is, tehát ő amikor nézegeti a fesztiválokat, akkor igenis, ez is bekúszott a szempontrendszerbe, azon kívül, hogy ki lép fel, meg hol van. Ahol kosz van, nem törődnek ezzel, oda nem fog jegyet venni.

Ezek a kevésbé konfliktusos témák. De az összes többi, a különbözőség, az elfogadás, nyílt seb, érzékeny, sokal neccesebb témák.

Számunkra nem. Nekünk elég egyértelmű.

A társadalomban azért ezek a témák nagyon nagy szélsőséges indulatokat tudnak kiváltani.

Igen. Ez így van.

De mégis beleálltok.

Azért adtam gyorsan ezt a cinikus választ, mert azt gondolom, hogy ezt nem kell sokáig magyarázni, hogy egy olyan fesztivál,

ahol száz országból vannak látogatók, az semmiképp sem a bezárkózásról meg a kirekesztésről szól.

Amióta van Sziget, és egyébként pedig minden fesztiválnak a sajátjának kéne lennie, hogy egymással normálisak, elfogadók vagyunk, nem rekesztünk ki senkit. Ez most már kevésbé izgalmas téma, de például a Sziget 15 éve megvívta a maga harcát például a Magic Mirror helyszínért, ami az LMBT kultúrának a fellegvára lett a fesztiválon belül. Komoly harc folyt azért, hogy ne zárassák be az egész Szigetet emiatt. Azt látjuk, hogy amikor a Coca-Cola csinál egy hasonló tematikájú kampányt, akkor ugyanúgy kirobban a balhé, nálunk ez már egy post festam történet. Itt már nem tud balhé lenni, mert ezt a harcot 15 éve megvívtuk. Tehát

elég egyértelmű az a világ, amit a Sziget mindig is képviselt, és hogyha kellett, akkor meg is harcolt ezekért az ügyekért.

Nem nagyon van kérdés abban, hogy mi mit képviseljünk, nekünk elég letisztult, világos az álláspontunk és az értékrendünk, és ez az értékrend sok-sok éve azonos, és nem változik. 2011-ben kerültem ide, valamelyik téma mindig is így karcolgatva volt, de azért lehetett látni, hogy Magyarország egy egyre inkább befelé forduló, kirekesztőbb irányt fog venni, mint tette azt korábban, pedig Magyarországnak minden egyes olyan történelmi korszaka, amikor sikeresnek mondhatta magát, az pont valahogy egybeesett azzal, amikor nyitott volt, amikor elfogadó volt, és amikor „open minded” volt az egész társadalom. Tehát ez biztos, hogy nekem egy személyes motiváció is volt abban, hogy végül elfogadtam Karcsi hívását, hogy egy olyan sztoriban lehetett elkezdenem dolgozni, ami az önazonosságomnak sokat segített.

Mi lehet ennek az egész Sziget-sztorinak veled együtt a kifutása? Mennyire nézel előre? Vagy most jelen pillanatban örülsz, hogyha a koronavírus megkímél?

Nekünk van egy nagyon komoly stratégiai célunk. Amióta a befektető megérkezett, és vele együtt az összes tulajdonos egyetért abban, hogy méretét és léptékét tekintve a Sziget már most benne van Európa tíz legkomolyabban jegyzett fesztiváljában.

Egyértelmű célunk, hogy a Sziget a világ top 5 fesztiváljában is benne legyen.

A márka.

Igen. Elismertségét tekintve is, tehát nem csak awareness szinten, hanem tényleg ott jegyezzék a Szigetet a legnagyobb öt fesztivál között, és hogy az európai top 3-ba is beverekedjük magunkat.

De itt a Szigeten Budapesten? 

Itt. Abszolút. Nem tervezünk költözni. Bár lehet, hogy valaki örülne neki.

Nyilván a méretből adódóan a növekedés azért  itt korlátos.

Igen, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy meg kell növelni a látogatók létszámát. Persze ha minden nap sold out lenne, az lenne az ideális üzletileg, de a Sziget azzal, hogy napi körülbelül százezer embert be tud fogadni, ennél nem kell több. Nem így kell nőni, hanem reputációban. Ahhoz, hogy ebben a ligában játsszunk, ahhoz nekünk is nagyon sokat kell fejlődnünk.

Lesz még rádiód, vagy ez már egy broken records?

Nem tudom, minden két-három évben van valami felbuzdulás, de azt mondom, hogy a jelenlegi médiaszabályozási környezetben biztosan nem lesz.

Nem kell drága hobbi?

Ez mostani környezet nem kedvez az én rádiós álmaimnak.

De azért szereted? 

Nagyon.
( onBRANDS – Kőszegi András )

Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.