ESTERHÁZY MÁTYÁS

KŐSZEGI ANDRÁS
Százötven évvel korábban gróf úr lenne a megszólítás?

ESTERHÁZY MÁTYÁS
Vélhetően igen, de amikor családról beszélünk, akkor sokkal inkább értékekről érdemes beszélni, mint nemesi előjogokról, vagy megnevezésekről. Engem sokkal inkább az vezet, amit otthonról hoztam. Hogy ez azért van, mert nemesi családból származom, vagy azért, mert szimplán két normális ember nevelt fel, az egy másik kérdés, de én igazából ennek tudom be azt a víziót és ennek mentén azt az utat, amit be tudok járni az üzletben és az életemben.

A gróf úr felvetésem nyilván nem a címke miatt van, hanem valamilyen érték világból érkezel, ami a mai vad világban nem biztos, hogy mindig komfortos.

Nyilván ez nem jelent tökéletességet, de valóban olyan

értékeket kaptam otthonról,

amik a mai világban sokszor nehézzé teszik az orientációt, de aztán a végén mégis ez rázza helyre a dolgokat. Nekem ez nagyon fontos az életemben, és talán ezért is tudok sikereket elérni, mert ragaszkodom ezekhez az értékekhez.

Most arra is gondolok, hogy az ügynökségedet úgy nevezed, hogy no contract agency. Az rendben van,  hogy részedről no contract, az adott szóról beszélünk, mert annak idején az adott szó megszegéséért az emberek főbe lőtték magukat, ma meg sokszor egy stratégia, hogy az írott szerződés sem számít.

A no contract azt jelenti, hogy a játékosokkal nem kötök képviseleti szerződést. Természetesen, amikor egy klubot képviselek, ott azért ez könyvelési kérdés is, hogy van szerződés, vagy nincs. Elég régóta foglalkozom játékosokkal, láttam ügynökségeket kívülről és belülről is működni, és látom annak a stratégiának a hiányát, hogy hogyan tartson meg ügyfeleket az ember. Mindenki abban hisz, hogy aláírunk egy szerződést, aztán az tök jó, mert megvéd mindentől. Én meg azt gondolom, hogy semmitől nem véd meg, ha az ember nem dolgozik rendesen. Azt nem állítom természetesen, hogy soha nem hagyott ott ügyfél, és soha nem fog otthagyni ügyfél, én azt mondom, hogyha valaki ott akar hagyni, akkor nem a szerződés miatt nem fogja megtenni. Lesz két opció, vagy közös megegyezéssel szerződést bontunk, ergo semmit nem ért a szerződés, vagy lesz egy hosszú évekig tartó per közöttünk, amibe biztos, hogy nem fogok belemenni.  Nyilván

ez egy üzleti rizikó,

de nekem nincs ebből fakadó rossz tapasztalatom. Hogyha otthagyott valaki, akkor vagy jogosan akart otthagyni, mert tényleg elfáradt a kapcsolat, vagy nem tettem bele annyi munkát, mint amennyit ígértem, és akkor ez egy teljesen jogos igény a másik fél részéről, hogy mással akar dolgozni. Vagy pedig én mondtam, hogy bocs, de te nem teszel bele annyi munkát, amennyire nekem szükségem van, és akkor fejezzük be. Ez így meghagy egy szabadságot az embernek, de a másik oldalon semmilyen szabadságot nem hagy, mert kezet fogtunk, megbízott valamivel a játékos, és függetlenül attól, hogy van papír, vagy nincs, ez működik.

A kézfogás és az adott szó az a te értéked, a személyes márkádnak egy része, és nyilván nem tudsz máshogy működni, mint amit hoztál.

Természetesen megvannak a saját elvárásaim magammal, a kollégáimmal és nyilván az ügyfeleinkkel szemben is, de én azt szeretném, ha ez általánosabb formában is elfogadottá válna. Nyilván azzal, hogy én ezt csinálom, sok játékos elvárhatja majd másoktól is, hogy ha ez itt működik, akkor miért nem működne máshol? Nem biztos, hogy az lesz ennek a hozadéka, hogy öt év múlva senki nem fog szerződéses alapon dolgozni, nem is ez a cél, de lehet, hogy a szolgáltatás minősége, akár szerződéses, akár szerződés nélküli formában egy kicsit emelkedik.

Nem csak a piacodat, a szaktársaidat edukálod, hanem talán a játékosok személyiségfejlődéséhez is hozzá tehet ez?

A nap végén nekem persze nem az a lényeg, hogy a piacot edukáljam, bár én is együtt fejlődöm vele, de a legfontosabb az, hogy

a játékosoknak legyen olyan a víziója, ami az enyémhez a legközelebb áll.

Maradjunk még a családnál. A két nagybátyád meglehetősen híres és elismert a maga területén, ami nagyon érdekes, mert Péter a magas kultúra kimagasló képviselője volt, Marci pedig a tömegkultúráé, már ha a futballt annak nevezhetjük. Ebből a látszólag két külön világból, amiből nyilván sok mindet magadba szívtál, azért mégis a futball felé mentél.

Igen, a futballon belül maradtam. Marci nagybátyámmal egy házban nőttem fel és  kvázi  olyan volt, mintha két apám lett volna, mert egy ikerházban éltünk, átjártunk egymáshoz. Nekem ez nagy dolog volt, nyilván azzal, hogy ő ott volt, ezzel ott voltak a már a karrierjüket  befejezett válogatott futballisták, akikkel olyan személyes kapcsolatom lett, hogy teljesen átéreztem ennek az egész közegnek a lényegét. Nyilván nagyon fontos láncszeme ő a futball életemnek. Péter meg számomra tényleg egy csoda volt, nagyon nehéz elmondani, sokat találkoztunk, de ritkán jutott az ember oda, hogy mondjuk három percnél többet beszélgessen vele. De tényleg egy csoda volt karácsonykor, születésnapokon együtt lenni vele és a futballról beszélni. Önkritikus emberként nyilván tudtam, hogy másról bajosan beszélgethettünk volna, tudod, egy bizonyos szint fölött vonakodva süllyed az ember egy bizonyos szint alá ( 🙂 ), persze ezt sose lehetett érezni rajta. Fantasztikus ember volt, kevesebb a társadalmunk és egész Európa is nélküle.

Néhány interjút csináltam vele, nem volt egyszerű követni.

Meg az ő érdeklődését fenntartani, szinten tartani, azt gondolom, hogy ha neked sikerült, az egy óriási eredmény. Hihetetlen fazon volt.

Szóval a futballba keveredtél, és igazából mindenki, aki a futballba keveredik, nagy álmokat dédelget. Te is azokat dédelgettél, még ha jól tudom, angliai próbajátékon is voltál. Az nem jött össze, nagyon fiatalon abba is hagytad, pedig elég korán a hazai magasságokba, az NB1-be kerültél. Nagyon diszkréten fogalmaztál a napokban, hogy az akkori Esterházy Mátyás most nem lenne az ügyfeled.

Ez egyértelmű.

Ez egy elegáns beismerés volt.

Nézd, soha nem titkoltam ezt, én nagyon egyszerűen a tükörbe tudok nézni a futballista énemmel kapcsolatban.

Ez nem kritikának szántam, hanem annak, hogy meg lehet hozni a döntést, hogy nem kell feláldozni mindent a futballnak az oltárán.

Így van, pont ez a lényeg, hogy én mindent megkaptam a szüleimtől ahhoz, hogy futballista lehessek, és úgy érzem, hogy mindent meg is tettem, viszont

a külvilágon túl magamat is meg kell próbálni kritikusan és objektíven nézni,

úgyhogy azért elég hamar rájöttem arra, hogy azon a szinten, ahol én szeretnék futballozni, meg amiért dolgoztam, azon a szinten nem fog menni. Beletehettem volna még öt-tíz évet a fociba, harminckét éves vagyok, kapusként a mai napon biztos, hogy lenne egy szerződésem valahol az NB1-ben, NB2-ben, kispadon ülnék, vagy éppen játszanék, de az én vízióm a saját életemről szakmától független. Futball vagy menedzseri, vagy akármi, az én vízióm a saját életemben nem az, hogy azon a szinten végezzem a munkámat, ahol én a futballt tudnám végezni. Mivel nagyon világos volt bennem ez az elhatározás, ezért nagyon könnyű volt otthagyni. Nem volt egyszerű helyzet, amikor eldöntöttem, de egy másodperc volt, eldöntöttem és befejeztem. Jól döntöttem, ezt mára kijelenthetem.

Azért megviselt, gondolsz arra, hogy mi lett volna, ha?

Ez nem úgy volt, hogy soha nem gondoltam volna arra, hogy egyszer ez bekövetkezik. Készültem arra, hogy valamikor ez el fog jönni és akkor jött egy konkrét eset, aminél úgy döntöttem, hogy na, ez a megfelelő időpont. Nem volt szabad tovább húzni.

Azt gondoltad, hogy bármit is fogsz csinálni, ott a világpiac és az a minőség számít, amiben lehet bárhol a legmagasabb szinten érvényesülni?

Igen, szerettem volna a saját értékrendem szerint nemzetközi értelemben véve is minőségi munkát végezni.  Az a szint, amit én elértem a futballban, nem lett volna ilyen. Ez nem azt jelenti, hogy NB1-ben futballozni nem teljesítmény, de én a futballisták közül is

azokat keresem, akik többre vágynak, azokat keresem, akik nemzetközi karriert szeretnének, akik motiváltak.

Aztán, hogy sikerül-e vagy sem, az egy összetett kérdés. Ha nem sikerül, akkor gyönyörű karriert lehet itthon is befutni, de az alap motiváció tekintetében ennél többet keresek a fiatalokban.

De az, az ő céljuk és az ő életük.

Így van, tehát nagyon fontos, hogy én a saját értékrendem szerint gondoltam azt, hogy én nem szeretném ezt csinálni. Nekem egyértelműen az a célom, hogy minél hamarabb megtaláljuk a legtehetségesebb játékosokat, és a legcélravezetőbb úton, ha lehet, akkor

nemzetközi karrierhez segítsük őket.

A játékosaink a magyar piacról jönnek, de nem a magyar piacból élünk a tekintetben, hogy jellemzően nem itt értékesítjük a játékosainkat. Az a cél minden játékosnál, akit kiválasztunk,  – aztán sikerül vagy nem, az egy teljesen más kérdés -, hogy nemzetközi karrierjük lehessen.

Az a piac, amit itthon úgy hívnak, hogy az MLSZ által regisztrált játékos közvetítő, közkedveltebb nevén futball menedzser. Ami innen nézve nem könnyebb karrier, mint állni a kapuban. Már ha a nemzetközi piacot nézzük.

Soha nem az egyszerűség motivált. Egyébként teljesen véletlenül kerültem ebbe a szakmába, az nem úgy volt, hogy abbahagytam a futballt és eldöntöttem, hogy ügynökként leigázom a magyar piacot. Egyre többet láttam abból, mi hogyan működik, mi hogy működhetne, persze aztán nem mindig az a jó, amit én gondolok, de ebből kialakult nekem az a kép, az a vízió, amit most csinálunk.

Amikor teljesen önálló saját ügynökséget csináltál, az mekkora döntés volt, hogyan jutottál el oda, arra az érettségi fokra, hogy azt mondod, hogy akkor most én ebbe beleállok?

Hazudnék,  ha azt mondanám, hogy az egy könnyű döntés volt.  Szép lenne úgy visszagondolni rá, hogy „A” napon kitaláltam, „B” napon a saját lábamra álltam. Magyarország akkori legnagyobb ügynökségében dolgoztam. Egy ügynökségben, amikor úgy érzed, hogy van szavad, akkor ennek megfelelően próbálsz alkotni és ebből rengeteg szakmai jellegű konfliktusunk volt a tulajdonossal. Ez vízió kérdése, hogy fiatalokkal foglalkozz, vagy ne, ez a jó, vagy az a jó irány. Ezek a mindennapi üzletmenetben egyébként tök normális beszélgetések, és az a jó, hogyha az ember a legtöbb esetben a viták után közös nevezőre tud jutni, de ha a legtöbb esetben ez nem sikerül, akkor alapvető szakmai probléma is van. Nálunk ez így alakult és volt emellett egy gazdasági vitánk is, és a kettő együtt már nem volt tovább fenntartható.

Ez egy érdekes terep volt, mert ahhoz az irodához tartozik Dzsudzsák Balázs

Igen.

Én egy másik, nyilván a kommunikáció és a személyes márkaépítés, személyiségfejlődés szemüvegén keresztül nézem, de van egy szakmai menedzsment is, ami futball karrierről szól, és ez a kettő jó, hogyha együtt áll, de azt láttam, hogy ott nagyon nagy távolságra volt a kettő egymástól. Ezt csak a tapasztalat miatt mondom, mert átélted.

Ott voltam közel, Balázs karrierje teljes mértékben Józsi kontrollja alatt volt, és ők egy elég jó párost is alkotnak, szóval akinek igazából nincs rálátása belülről Balázs karrierjére, vagy az ő kettőjük kapcsolatára, az mondhat rengeteg mindent, de én azt gondolom, hogy nagyon jól dolgoztak együtt.

Tehát azt akartam csak mondani, hogy láttad az akkori magyar futball tetejét.

Abszolút, és nekem ez nagy segítségemre volt, rengeteg tapasztalatot szereztem, hálás vagyok azért az időszakért, amit ott tölthettem, de az élet alakul és a miénk az így alakult. A döntés nyilván fájt, nem volt egyszerű, de meg kellett hoznom és tovább kellett lépnem.

Mint a futball karriered végén, döntés, döntés, döntés.

Így van.

Az a piac, ahol te dolgozol, a nevében is benne van, futball piac, már rég túlnőtt a sport értékén, tehát ez nagyon komoly gazdasági terep. Hogyan lehet Magyarországon, vagy magyar fiatalokkal ezen a terepen komoly sikereket elérni, mert itt rengeteg minden van, nyilván az egy hendikepp, hogy milyen országból jövünk. Praktikusan nevezhetjük utánpótlás képzésnek is.

Amikor megfigyelsz egy piacot, akkor

bizonyos trendeket látsz,

és hogyha csak a magyar piacot figyeltem volna, akkor nagyjából leszűrhető volt, hogy túl sok jó játékosunk azért nincsen.

Ennek komoly oka van.

Persze. Túl sok nincs, de azért vannak és voltak nagyon komoly potenciállal rendelkező játékosok. Ez azért nagyon fontos, mert az, hogy egy karrier hova fut ki a végén, az nem biztos, hogy megegyezik azzal a potenciállal,  amivel rendelkezett az a játékos. Azért volt nekünk Gera Zoltánunk, Husztink, Juhász Rolandunk, Dzsudzsák Balázsunk, szóval olyan játékosok voltak, akiben benne volt a lehetőség, hogy nagyon komoly karriert fussanak be, és én úgy érzem, hogy be is futották.

Igen, de amikor olvasgatok róluk, mindenkinél ott van, hogy elégedett a karrierjével, és ez így van jól, de még az az egy lépcsőfok még kellett volna és lehetett volna.

De az nem baj, mert valószínűleg azért jutott erre a szintre is el, mert benne volt az a vágy, hogy a lehető legmagasabbra jusson, szóval szerintem ez így kerek.

Az a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy egy magyarországi fiatal, akinek ugyanúgy két keze, két lába, két füle van, be tudjon futni egy olyan karriert, ami most mondjuk Szoboszlai Dominiknál látszik.

Az a fontos, hogy először ki kell választani a játékosokat. Van több ügynökségi stratégia, van, aki azt mondja, hogy válasszunk ki rengeteget és abból úgyis lesz majd valaki, de azzal nem foglakozik, hogy hova jut el, csak legyen magyar válogatott, esetleg valahova el tudjon menni külföldre, de nem pozicionálja konkrétan, hogy mi a célja ezzel a játékossal. Mi azt az utat választottuk, hogy korán próbáljuk megmondani, hogy kiből mit tervezünk, hogyan legyen, ez azt jelenti, hogy korosztályonként kiválasztunk két-három játékost, persze van olyan, ahol négyet, van, ahol egyet, és van, ahol egyet sem, és akkor ezekkel a gyerekekkel dedikáltan foglalkozunk. Akkor velük dolgozunk négy-öt éven keresztül, mint ahogyan Dominikkal dolgoztunk négy-öt éven keresztül, és hála istennek a tehetségének, a szorgalmának, meg egy nagyon jó klubnak köszönhetően sikerült erre a szintre felépíteni.

Arról beszélsz, hogy potenciál, és akkor még azt a szót se felejtsük, hogy tehetség. Ez nagyon érdekes kérdés, mert mint ex-futball apuka mondhatok már bármit, de amikor válogatásról beszélünk ez számomra nagyon érdekes, meglepő módon történik.  Olyan gyerekek esnek ki folyamatosan a magyar futballból, akik nem jutnak el addig a lehetőségig sem, hogy akár a személyiségük, vagy későbbi fejlődésük során kifussák azt a pályát, ami bennük van. Dominikről lehet tudni, számtalanszor elmondtad, látható rajta, hogy ő olyan karakter, hogy nyomás alatt iszonyúan jól teljesít, ezt a legkiválóbb kiválasztott futballisták is kevesen tudják.

Azért nehéz ez a kérdés, hogy a kiválasztás jó vagy nem jó, és most általánosságban mondom, hogy

akárki lett volna a Dominik edzője, azért őt nehéz lett volna elnyomni.

Hogyha nem találta volna meg a hangot egy évig egy edzővel, akkor elment volna máshova, meg hát neki gyakorlatilag végig az apja volt az edzője, szóval ő egy nehéz példa. Nekem négy és fél éves a fiam, tehát a rendszernek ezt az oldalát annyira nem ismerem, főleg a legkisebb korosztályokban, hogy mi az esélye annak, hogy a jó játékos végül kikerül a rendszerből. A jó játékos elhivatottságból, a mentalitás, fizikai, technikai képességeiből áll össze, és lehet, hogy van olyan játékos, aki top tehetség, de lemorzsolódik, és a tehetségének az a szegmense hiányzik, hogy kitartó legyen.

Ebből sok szempont nem látszik korán, hanem van egy pillanatnyi eredményességi kényszer egy adott kis korosztályban.

Igen, ez nem biztos, hogy az edzőnek vagy a klubnak a hibája, természetesen biztos, hogy a rendszer nem tökéletes, sőt, el is engedi a kezét sok olyan játékosnak, akiket meg kellene tartani a futballnak, de hogy ez arányaiban hogy néz ki, azt nem tudom. Egy biztos, tizennégy év fölött kevés az a gyerek, aki csak a rendszer hibája miatt esik ki.

Oké, maradjunk felnőtt focinál, egyáltalán a szakmádnál. Amikor azt mondjuk, hogy Dominik egy másik kávéházban játszik, azért így van ez a top menedzsereknél is. Iszonyatos nagy nevek vannak, a Ronaldo filmben ott van a nagy családban a nagy menedzser is, mint akár szinte nálatok. Itt most mi a célod? Dominik most egy éket verhet a nagy nemzetközi menedzser piacba neked, vagy van egy pont, ahol nem lehet ezeket az embereket kikerülni?

Nem feltétlenül van ilyen pont. Van olyan transzfer, ahol együttműködsz más ügynökséggel, az elképzelhető valamikor Dominik karrierje során is, de az nem egyértelmű, hogy be kell olvadni egy ügynökségbe. Van nagyon sok olyan top játékos, aki nem Riolánál, nem Mendesnél, vagy nem Pinhas Zahavinál van, hanem más kisebb ügynökségnél.  Ha állandóan azt nézném egy ilyen környezetben, ahol tényleg az a konkurencia, hogy Riola, vagy Mendes, ha állandóan azon gondolkodnék, hogy elveszítem a játékost, vagy nem tudok megfelelni azoknak az elvárásoknak, amik egy ilyen karrier építése kapcsán felmerülnek, akkor az régen rossz lenne. Ezek a kérdések mára nem foglalkoztatnak.

Bízom a munkánk minőségében.

Nincs kétségem, noha Magyarországról hajlamosak vagyunk kishitűen nekifutni, pedig ha egy családból elindultunk, akkor a hozott értékeken alapuló működés előtt nincs országhatár.

Abszolút nincsen, mint ahogyan Szlovákia egyik legtehetségesebb U21-es válogatott játékosa általunk képviselt. Az ember ha képes kiválasztani játékosokat, majd utána képes megtartani őket és megfelelő módon képviselni a karrierjüket, akkor

nincs akadálya annak, hogy nemzetközi ügynökséggé váljon.

Nyilván az én célom is egyértelműen ez. Ez nem azt jelenti, hogy én át fogom venni Riolának, vagy Mendesnek a helyét a nemzetközi futballpiacon, de azért Mendes sem úgy született meg és kezdte ezt a munkát, hogy ő volt a top menedzser a világon. Ő maga is elmondja számos interjúban, hogy egészen addig, amíg Christiano egy évet nem töltött el a Unitedben és nem vitte a Mourinhot a Chelsea-be, addig ő nem volt egy elfogadott személy a nemzetközi futball piacon.  Nem akarok párhuzamokat vonni, de nyilván az, hogy milyen piacon dolgozol kiinduló piacként, az egy fontos történet. Mendes is elmondja, hogy azért ez nem úgy alakult, hogy ő volt a mindenható a kezdetekkor is, hanem kőkemény munkával, kapcsolatrendszerének az építésével, meg persze fantasztikus játékosok segítségével kialakult az a hitelessége a piacon, ami elengedhetetlen. Tehát hogyha olyan minőségű játékosokat tudunk az ügynökségbe hozni, vagy közel olyanokat mint Dominik, és hogyha erre a minőségre törekszünk, akkor van esélyünk arra, hogy nemzetközi szinten tényezővé váljunk. Hogy ez sikerül vagy nem, az egy másik kérdés.

Ez a fajta összehasonlítás még előtted van, Dominik most nagyon jó helyen van, de nyilván mindenki tátott szájjal várja azt a következő lépést, amiről azt gondolom, hogy ha nem történik semmi extra, akkor ez hamarosan be fog következni, és az lehet akár a Te személyes életedben is egy másik szint, mint ahogy a Ronaldo – Mendes példa is mutatja.

A nemzetközi piacon, hogyha van egy olyan játékosod, mint Dominik, Pokorny, vagy Kalmár, akkor nyilván ezeknek a játékosoknak a teljesítményével a te hitelességed is párhuzamosan nő.

Mi együtt épülünk és szerintem ez egy tök jó történet,

most hiába mondanám, hogy huszonöt évesen, amikor elkezdtünk együtt dolgozni Dominikkal, akkor már top ügynök voltam, mert ez nyilván nem igaz. Ezekkel sokkal kevesebbet kell foglalkoznom, mint a célokkal, hogy hova szeretnénk eljutni, és mivel a céljaink megegyeznek, ezért tudunk együtt haladni.

Volt egy rövid idő, amikor kicsit közelebbről láttalak benneteket, és Dominik is mindig elmondja, hogy családtagnak számítasz. Közben van másik tizennyolc játékosod, akik szeretnék közel ezt a karrier ívet befutni, de mindenhol nem lehetsz családtag.

Ezt természetesen rövid távon meg lehet az érdekek mentén erőszakolni, de hosszú távon nem, és ez nem is cél.

A mi kapcsolatunk pedig már jó ideje belépett a hosszú távú kapcsolat kategóriába.

A minap viszonylag szabadon és nyíltan beszéltél a pénzről. Ez Magyarországon még mindig komoly tabu téma. Miközben szegény Schumacher jut az eszembe, ott lehetett tudni, hogy az ő menedzsere nagyon komoly százalékot kap, mennyi az éves fizetése, mennyiért igazolt. Mennyire vagy ebben szemérmes, ez valóban nem tartozik senkire?

Magyarországon élünk, egy olyan környezetben, ahol tabu a pénzről, vagy az üzleti sikerekről beszélni. Azt nem mondom, hogy száz százalékosan szembe kell ezzel menni, a biztosítékot sem jó feltétlenül kicsapni, de van egy kft-m, aminek nyilvánosak az eredményei, tehát

álszent lenne erről nem nyíltan beszélni.

Az is egyértelmű, hogyha van egy játékosod, aki sikereket ér el a piacon, akkor üzletileg valószínűleg te is sikeres vagy. Nem gondolom, hogy ezeket titkolni kell, hogyha valakit érdekel, akkor én szívesen alkalmazkodom az igényekhez, értelmesen, szívesen beszélek róla, nyilván arról nem szívesen beszélek, hogy mennyit keresel te marha, mert az nem egy olyan kérdés, ami előrevisz. Tehát ha tudunk értelmesen beszélni, megfogva az egésznek a stratégiai és üzleti oldalát, akkor miért ne. Nagyon buta dolgokba nem szeretek belemenni, mert az úgy érzem, hogy az csak egy főcímnek jó, de annak nincs értelme.

A sajtót hogyan tudod kezelni? Mert ha már Dzsudzsákot említettük, azt pontosan láttam, hogy milyen módszer szerint, milyen tartalommal, mik jelentek meg, és az eléggé félrement. Ilyen szempontból Dominik története a kommunikáció külalakjában egy kicsit hasonlít most, minden héten hatalmas klubok röpködnek, megkeresések, biztos oda megy, biztos nem megy oda. Nyilván tartalmukban ezek valósabbak, mint az előző példa, de mégis nagyon nehéz ezzel valamit kezdeni, mert adni is kell, meg védeni is az üzleti és a személyes világot.

Az nagy szerencse, hogy Dominik személye elég régóta érdekli a sajtót, és volt idő arra, hogy a médiából nagyon sok szereplővel  kialakuljon egy olyan bizalmi kapcsolat,  akik

meg tudnak bízni bennünk, és mi meg tudunk bízni bennük.

Ez egy nagyon jó munkakapcsolat. Nem az történt, hogy Dominik most a Bajnokok Ligájában rúgott egy gólt és akkor egyszerre rázúdult ez az érdeklődés, hanem évek alatt ezt fel tudtuk építeni. Így ezt Dominik is meg tudta szokni, tehát neki ez már egy megszokott dolog, megtanult sok olyan dolgot, hogy mit hogyan kell, vagy hogyan érdemes kezelni. Az ember tud tanácsot adni, és ő elég jól veszi fel ezeket a tanácsokat, szóval ebből a szempontból nincs, vagy nem nagyon van negatív tapasztalatom a sajtóval. Fontos, hogy mi jellemzően rendelkezésre állunk függetlenül attól, hogy gólt rúg, vagy rosszul játszik.

Tágul ez a tér is, mert most már egy-egy célpiac kapcsán a nemzetközi sajtó is jelen van.

A stratégia ott sem más, mert

Dominiknak nemzetközi karrierje lesz, mi éppen nemzetközi ügynökséggé válóban vagyunk,

tehát a nemzetközi sajtó, illetve a magyar sajtó között szakmai különbség nincsen, nyilván fontos érzelmi érzelmi különbség az van, mert a magyar válogatott az egyik legfontosabb dolog az életében, de a napi munka szempontjából ez nem jelent különbséget, tehát mindegy,  hogy a Bilddel, La Gazzetta dello Sporttal beszél az ember, ugyanazok a stratégiák működnek.

Mondtad, hogy stratégiai kérdés, hogy valaki fiatalokkal kezd el foglalkozni, vagy már befutott játékosokkal. Ez a kluboknál is többnyire tetten érhető, van a játékosokat nevelő klub, és van a sztárokat megvásárló nagy klub, ez két stratégia.

Így van.

Akkor tulajdonképpen mondhatjuk azt is, hogy nem csak, hogy menedzser vagy, hanem befektető, mint egy bankár, vagy tőzsdeügynök. Tehát papírokat veszel, jövőbeli reményeket, ígéreteket.

Igen, de mivel emberekről van szó, ezért ezt nehéz így mondani, de ez egy nagyon jó hasonlat. Igen,

próbálunk fiatalon, bizonyos papírokra tenni, és ezekben hosszú távon benne maradni.

Nem az van, hogy ha fél évig ez a papír nem teljesít, akkor kiszállunk belőle, és megyünk egy másikba, hanem azért dolgozunk nagyon komolyan és azért csináljuk a kiválasztásunkat nagyon komolyan, hogy olyan játékosokat találjunk, akikkel érdemes hosszú távon dolgozni. Nyilván nem zsenik vagyunk, akik megmondjuk, hogy tizenhárom évesen kiből mi lesz, mert akkor valószínűleg nem csak ezen a piacon lennénk meghatározó szereplők, hanem valószínűleg minden klub velünk és a scoutjainkkal akarnának dolgozni, szóval nagyon fontos, hogy ezekkel a játékosokkal dolgozzunk és a lehető legtöbbet kihozzuk belőlük. Ha nem megy, akkor nem megy, egy idő után ezt néha fel kell ismerni, de

mi ebben hiszünk.

A munkának az a része egy nagy játék, hogy ha a pénzről beszélünk a számok nélkül, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a játékosnak szintet kell lépnie, fizetésben, javadalmazásban, tehát hol tart egy játékos, és a klub mit hajlandó erre tenni.  Mekkora cica-egér játék ez? 

Ezeket tartom az egyszerűbb kérdéseknek, tehát hogyha a szakmai része rendben van, akkor nekünk az a feladatunk, hogy objektíven nézzük a saját ügyfeleinket is, hogy tudjuk, hogy melyik polcon van. Ha a legfelső polcon lévő játékosnál az igényeket a legalsó polcra helyezzük, az nem jó, mint ahogy fordítva sem, mert akkor nem lesz szakmailag és üzletileg sem hiteles. Ez nem annyira nehéz, de ez a szépsége.

Én mondhatom, hogy még szemtelenül fiatal vagy, és tulajdonképpen a kezeid között van a magyar futball legnagyobb reménysége. Ez tényleg minek köszönhető, szerencsés voltál, vagy tényleg ennyire jó szemed van?

Biztos szerencsés is vagyok, minden sikerhez kell szerencse… A viccet félretéve, talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy szakmaiságban is azon a szinten vagyunk a kollégáimmal, hogy büszkén vagyunk a magasan jegyzett ügyfeleinknek képviselői. Szóval azért nem fognám a szerencsére, ez inkább

munka, kompetencia, elhivatottság és szenvedély.

Hány ilyen játékos tud beesni egy ügynökség, vagy egy ügynök, egy menedzser életébe? Nagyon speciális, tényleg nem akarom felsorolni, hogy mitől más Dominik története, mint bárkié a magyar futballban, de foglalkoztat, hogy lehet-e még egy ilyen?

Nem foglalkoztat, nem görcsölök semmin, mert megtanultam, hogy

a siker nem attól jön, hogy akarom, hanem hogy teszek érte.

Egy generációban, vagy egy menedzser egész karrier-életében?

Nekem az a vízióm, és a kollégáimnak az a dolga, hogy megtaláljuk azokat a játékosokat, akikből potenciálisan lehet hasonló karrier. Hogy lesz, vagy nem, ezt Dominiknál sem tudtuk, de az egyértelmű volt, hogy az a tehetség és potenciál, ami benne van, az teljesen más, mint amit én valaha bárkiben láttam. Nem görcsölök azon, hogy, hogy úristen, lesz-e még egy. Vannak nagyon tehetséges fiatal játékosaink, most ha azt mondanám, hogy ők nem olyanok, akkor egy az, hogy nem mondanék igazat, mert van olyan tizenhárom éves gyerek a piacon, akire azt mondom, hogy atyaúristen. Van olyan tizenöt éves, akire ugyanezt mondom, tehát nagyon ott van a wow faktor, de hogy oda jut, vagy nem, az személyiség, szülői háttér, amikor találkozik a pénzzel, akkor hogy reagál, ezt a karakter oldalt a fiataloknál nem ismerem egyelőre, szóval ez nagyon sok mindennek a kérdése. Persze, lehet a pénzről nem beszélni, de ha olyan karriereket akarunk, mint Juhász Roland, Szalai Ádám, Gulácsi Peti, Dzsudzsák Balázs, Szoboszlai Dominik, akkor

ott a pénz jelen van. Kívánhatjuk, hogy ne legyen, vagy legyen kevesebb, de ott van.

A pénzt kezelni kell, és egyre inkább fiatalon kell elkezdeni kezelni, mert a nemzetközi futball piac ebbe az irányba megy, tehát erre is mondhatjuk, hogy ez jó, vagy nem jó, de ez van. Egyelőre nem mi alakítjuk a piacot, hanem a piac minket, úgyhogy ezek olyan faktorok, amiket én nem tudok megmondani, hogy valaki eljuthat-e ide, de hogy

van hasonló potenciállal rendelkező játékos, az biztos.

Nyilván nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármit is mondjál, de azért mégis megkérdezem, hogy a következő lépésetekkel már képben vagy?

A következő lépés lehetőségeivel nyilván képben vagyok, tehát

van több olyan lehetőség, amiből Dominik választhat,

és ezek mind olyan lehetőségek, ahol mi azt gondoljuk, hogy neki komoly lehetősége van arra, hogy ott a következő szintet meglépje. Nem az a célunk, hogy eljusson a következő szintre, aztán ott történjen bármi, hanem olyan helyre szeretnénk menni a következő szint tekintetében, ahonnan még van továbblépési lehetőség. Ha ezt meg tudja majd ugrani és játszani tud, és bíznak benne, mi leginkább ezekkel a lehetőségekkel foglalkozunk.

Tetten érhető, hogy lépésről lépésre nagyon tudatosan halad ez a sztori, én látni vélem, hogy mi a célállomás, akkor inkább csak annyit kérdezek, hogy mit gondolsz, hogy hány lépcső kell ehhez?

Ez nagyon egyértelmű.

Ez körülbelül olyan, mint a pénz, mert azt a víziót, amit ez a gyerek megfogalmazott magának, nem álomként, hanem célként, az Magyarországon kimondhatatlan.

Mondjuk ki, Real Madrid.

Nem konkrét klubon van a hangsúly, hanem azon, hogy Európa top 10 csapatában szeretne a karrierje során futballozni és

Bajnokok Ligáját szeretne nyerni.

Ezek olyan dolgok, amik után jön egy vélemény cunami, hogy

jézusmária, tedd már helyre magad, mit képzelsz magadról?

Mi elfogadjuk ezt, és nyilván hogyha meglépi majd a következő lépcsőfokot, akkor lesznek, akik egyetértenek vele, lesznek, akik kevésbé értenek egyet. De a döntéseinket azt hiszem, hogy már el lehetne fogadni az embereknek. Elfogadni, hogy nem idióták vagyunk, és a döntéseinket kizárólag annak fényében hozzuk meg, hogy Dominik a végső célt el tudja-e érni. Ez pedig az, hogy Európa top 10 csapatában tudjon egyszer futballozni, és legyen esélye arra, hogy Bajnokok Ligáját nyerjen.

Kinek tetszik, kinek nem a következő lépés, ez nagyon érdekes, ez a mindenhez is értünk, hát a futballhoz meg különösen.

Igen, olyan emberek mondanak véleményt a karrierépítésről, szakmán belül is sajnos, akiknek semmilyen nemzetközi kitekintésük nincsen. Azt mindenki gondolhatja, hogy a játékos magának jót akar, azt is gondolhatja, hogy a szülő jót akar, azt nem feltétlenül kell gondolnia, hogy az ügynök is jót akar neki, de azért vannak helyzetek, amikor az már sejthető, hogy nem egy rablóról van szó, aki tönkre akarja tenni a saját haszonszerzése érdekében a játékos karrierjét. Rengetegszer megkaptam, hogy tönkretetted az életét, mert nem a Barcelonába igazolt 16 évesen.

Ezekre a véleményekre mi adunk egy lassú, viszont egy nagyon erős választ.

Amikor az utánpótlásban játszott, tudtuk, hogy jön a Liefering, amikor a Lieferingben játszott, tudtuk, hogy jön a Salzburg, a felnőtt csapat. Nyilván útközben rengeteg a probléma, a konfliktus,  haladhatott volna gyorsabban, haladhatott volna néhol lassabban, mi lett volna, ha nincs koronavírus, mi van, ha van, tehát vannak olyan dolgok is, amiket nem tudunk befolyásolni.

Azt se felejtsük el, hogy futballról és pénzről beszélünk, aminek minden egyes pontján emberek vannak.

Így van. 

Nagyon komoly faktor, hogy ott van az apuka, ott van Dominik, és ott vagy te, meg ott van a klubvezető, vagy az edző.

Igen, de a mi kapcsolatunkban azt érzem egy nagy erőnek, hogy mi egymásnak kvázi a minőségellenőrei vagyunk,

egyikünk se engedheti meg, hogy holnap ne nézhessen a másik szemébe,

pont azért, mert emberileg olyan mély a kapcsolatunk, hogy ez egyszerűen nem fér bele. Nekem úgy kell végeznem a dolgomat, hogy ők ketten elégedettek legyenek, Dominiknak is úgy kell, az apjának is úgy kell,  tehát ez egy nagyon jól működő rendszer.

A döntéseink tudatosak.

Persze lehet mondani, hogy azért maradt, mert nem volt ajánlat, de az idő azért jellemzően minket igazol. Bejutottak a Bajnokok Ligájába, most már mindenki örül, hogy Dominik ott is újra alapember. Volt a víziónk, persze fél évig nagyon magas szinten teljesített, de örülnénk neki, ha még fél évig ezen a szinten teljesítene és meg tudná mutatni a világnak, hogy kinőtte ezt a környezetet. Most ezt éljük igazából, látszik, hogy szép lassan kinövi az osztrák Bundesligát, látszik, hogy a Bajnokok Ligájában húzóember, és lassan

eljön az a pillanat, amikor azt fogom én is mondani, hogy öregem, mehetsz.

És akkor tölts el ott még három, vagy nyolc évet, teljesen mindegy, ez majd látszik, hogy mennyit, és amikor ott is kész vagy, akkor mehetsz tovább. Ha meg az lesz a teteje, akkor az lett a teteje. Mi most nem akarjuk limitálni a lehetőségeit, mert

vakon bízunk abban, hogy eljuthat oda, ami az ő célja.

Majd útközben látjuk, hogy valóban eljuthat-e oda vagy nem, de egyelőre minden lépésünket úgy kell alakítanunk, minden döntésünket úgy kell meghoznunk, hogy a végcél egyszer lehetőség legyen.

Oké, a beszélgetés alanya végül is Te vagy, úgyhogy azon kívül, hogy a játékosaid eredménye nagyon fontos, meg ez repíthet téged is, neked mi az a következő lépcső, amire vágysz, pontosabban, amit célként megfogalmaztál?

Ez érdekes, mert amikor futballista voltam, akkor mindig azt néztem, hogy azért kellene oda jutni, mert akkor ennyit meg annyit kereshetek, aztán nem kerestem semennyit. Nyilván az úgy nem igaz, hogyha azt mondom, hogy a jelenlegi munkámban nem érdekel a pénz, de

az alap motivációt nem a pénz jelenti.

Végezzük a dolgunkat, próbálunk szakmailag hitelesek és sikeresek lenni, és hála Istennek egy olyan piacon dolgozunk, ahol ha a szakmai része rendben van a munkádnak, akkor anyagilag sikeres leszel. Én nem feszülök a pénzen egyáltalán, nyilván erre megint a vélemény cunami jön, hogy jó, hagyjuk már, dehogynem feszülsz. Nem feszülök, abszolút nem érdekel a történetnek a pénzügyi része.

Mert van.

Nem azért, mert van, hanem azért, mert tudom, hogy amennyiben minőségi munkát végzek, akkor ezzel nem kell foglalkoznom. Ezen a piacon, ha az ember a szakmai munkája alapján egy bizonyos szegmenst, vagy százalékot ki tud magának hasítani, akkor ott van a pénz, tehát

azzal nem érdemes túl sokat törődni, mert elviszi a fókuszt.

Rendben, a pénz jön az eredménnyel, de csak egy pillanatra megállva, és aztán tovább menve mi lehet az a szakmai, vagy karrier cél, amire azt mondod, hogy, oké, most, megérkeztem oda, ahová elindultam akkor, amikor letettem a kapuskesztyűt?

Vannak momentumok, amikor megállok és azt mondom egy pohár pezsgővel a feleségemmel közösen, hogy mondhat bárki bármit, ez alakul, vannak ilyenek, voltak ilyenek, és  nyilván lesznek, mert

mindig kitűzi az ember következő célokat.

Globálisan elérhető célokat én kevésbé tűzök ki, mert vannak az ügyfelek és azt az ő útjukhoz mérem, szóval itt futnak életek, és ha bekapcsolom a Dominik életet, akkor látok valamit, ha bekapcsolom Péter életét, látok valamit, ha a fiatalokét, látok valamit. Azokon belül nyilván a hosszú távú vízió mindenkinél ugyanaz, vannak célok, és amikor rövid- és középtávon elérünk dolgokat, akkor nyilván megállunk, és azt mondjuk, hogy ez jó, és akkor ebből fog összeállni egy globális történet. Ami ügynökségi oldalról nekem egy végleges célom, hogy az EM Sports egy nemzetközi szinten jegyzett ügynökség legyen, és ezen az úton jó irányba haladunk.
( onBRANDS – Kőszegi András )

Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.