Az autóipar klímabarát megújításával az Európai Unió jócskán túlszárnyalhatja 2050-re kitűzött kibocsátás-csökkentési céljait. Az ehhez szükséges átalakulás megalapozhatja az EU gazdasági növekedését a 2020-21-es válság után, és 2030-ra több mint kétszázezer új munkahely jöhet létre – állapítja meg a Cambridge Econometrics nemzetközi kutatócsapat elemzése. Az elektromos járművek ráadásul az EU-n belüli energiahordozókat használnak, így elterjedésük csökkenti a kontinens függését az olajimporttól.
A közgazdasági profilú kutatócég egy nemzetközi konzorcium tagjaként több mint egy év alatt készítette el technikai és makrogazdasági elemzését, amely arra kereste a választ, hogyan erősíthetik az európai gazdaságot, növelhetik a foglalkoztatást és javíthatják a külkereskedelmi egyensúlyt
a gépkocsik károsanyag-kibocsátásának csökkentését célzó új technológiák.
A cég munkatársai végezték a gazdasági előrejelzéseket ahhoz a nemzetközi kutatáshoz, amely különböző gazdaságpolitikai szcenáriók szerint számolta ki az elektromos járművek elterjedésének várható hatását 2030-ra és 2050-re.
A Cambridge Econometrics minden vizsgált gazdasági szcenáriója a légszennyezés jelentős csökkenését mutatja az áttérésnek köszönhetően. Abban az esetben, ha például 2030-ra az új autók negyede zéró-kibocsátású, negyede teljesen hibrid, fele pedig „enyhébb” hibrid technológiájú lenne, Európa akár 88 százalékkal csökkenthetné a személyautókból származó CO2 kibocsátását. Tehát már önmagában a villamos és hibridhajtású járművekre való nagy arányú áttéréssel elérhetővé válna az uniós klímacél: a közlekedésből származó CO2-kibocsátás 60 százalékos csökkentése 2050-re. Mindez hozzájárulna a légszennyezettség jelentős csökkentéséhez, amely jelenleg évente 467 ezer korai halálozás legfőbb okozója az Unióban.
„Számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a klímamentő lépések mekkora terhet jelentenek az ipar számára az amúgy is válsággal súlyosbított időszakban. Ezért lényeges pontosan kimutatni, hogy az alacsony kibocsátású járművekre való áttérés milyen gazdasági hatásokkal jár. Különösen fontos kérdés ez, amikor az európai autóipar amúgy is csökkenő belső piaci kereslettel, felesleges gyártókapacitásokkal és a tengerentúli riválisok által támasztott növekvő versennyel küzd.” – emeli ki Fazekas Dóra, a Cambridge Econometrics budapesti irodájának ügyvezetője, a kutatócég klímaváltozással foglalkozó nemzetközi szakcsoportjának vezetője.
Csökkenő üzemben tartási költségek, növekvő gazdaság
Míg 2010-ben egy hibrid-elektromos hajtású autó előállítása közel háromezer euróval került többe, mint egy hagyományos belsőégésű motorral szerelt modellé, ez a különbség 2020-ra mindössze ezer euróra csökkent. Az üzemanyag és más folyó költségek beszámításával
az autóbirtoklás összköltsége közötti különbség rohamosan csökkenni fog a különböző technológiák között a következő években.
Egy biztos: az új járművek magasabb árát már a megtakarított üzemanyag bőven kompenzálja. Egy klímabarátabb (95 g/km kibocsátású) 2020-ban ismert technológiával gyártott autó ezer euróval magasabb előállítási költsége gyorsan megtérül, hiszen tulajdonosa évente 300-400 euróval kevesebbet költ üzemanyagra.
„Természetesen az autók árában most ennél nagyobb különbségek is megfigyelhetők, ami a piaci versennyel és a kereslet-kínálat alakulásával magyarázható. Hosszú távon azonban a takarékos autók iránti túlkereslet enyhülni fog, és az áruk is ehhez fog igazodni, így egyre jobb lesz a megtérülésük a használók számára.” – teszi hozzá Hidi János, a kutatócég budapesti irodájának vezető elemzője.
Ráadásul a hagyományos üzemanyagra fordított eurók javarészt az Unión kívülre vándorolnak, ami az EU külkereskedelmi mérlegét rontja. Ezzel szemben
az európai autóipar komoly ellátási lánccal kapcsolódik a helyi gazdaságokba,
és jóval több munkahelyet teremt és tart fenn, mint a kőolajipar. A járműtechnológiában Európa jelenleg vezető szerepet játszik: háromezer alkatrészgyártót tartanak számon a kontinensen, amelyek az itt gyártott autók értékének 75 százalékát állítják elő.
A gyártástechnológia fejlesztése elengedhetetlen az európai autóipar versenyképességének megőrzéséhez,
ez pedig az alkatrészgyártók számára is bővülő bevételi forrást jelent, és addicionális költéseik ezen a téren nagy mértékben a kontinensen maradnának. Az autóipar emellett jelentős részben exportra dolgozik, ami szintén javítja a kontinens külkereskedelmi mérlegét.
A csökkenő üzemanyagráfordítás – ami 2030-ra akár a 49 milliárd eurót is elérheti –, valamint az elektromos és hibridjárművek magasabb előállítási értéke eredményeként 2050-re az áttérés az alacsony kibocsátású járművekre jelentős többlet-GDP-t eredményez az Unió számára, amennyiben az új járművek előállítása és az akkumulátorok gyártása is az EU-n belül történik. 2030-ra ez 0,2 százalék, 2050-re pedig 0,5 százalék éves GDP-többletet jelenthet. Emellett
a gazdaság szerkezete is megváltozik, ami a várakozások szerint új munkahelyeket is teremt.
Az elemzésben felállított három alacsony kibocsátást célzó gazdasági szcenárió esetén 206 ezer új munkahely jönne létre 2030-ig. A becslések számolnak a kőolajfinomítás, az üzemanyagdisztribúció vagy a kiskereskedelem területén ezzel párhuzamosan elvesztett vagy megszűnő állásokkal is. Az újonnan létrejövő állások közel fele új munkahelyeket és feladatköröket jelent a járműgyártás és a kapcsolódó új infrastruktúrák, valamint az üzemeltetés terén.
A Cambridge Econometrics most tervezi kibővíteni kutatását kifejezetten a visegrádi országokra vonatkozóan. Így néhány hónap múlva az is kiderül, hogy a V4-eken belül – így Magyarországon – milyen gazdasági tendenciák várhatók a környezetbarátabb autók elterjedésének köszönhetően.
( onBRANDS )