Egy pillanat, pont azért, mert természeténél fogva nem akart több lenni annál, mint ami. Egy kisgyerek hangja ösztönösen, szeretettel szólítja meg a világot.
Amit jó lett volna békén hagyni.
“Na, szia mentő!” Nem csak az a kérdés, hogy ezt szabad-e levédeni, hanem az, hogy szabad-e mindent megtenni, amit szabad? Mert ebben a pillanatban, hogy ez egy levédhető szellemi termékké vált, történt valami furcsa: a jelentés fontosabb lett, mint a gyermek mögötte.
Remélem a kisgyerek komoly jogdíjat kap, ha már lenyúlták, bocsánat, magukénak tudják, ezért levédették a szellemi termékét!
Eddig annyira szép történet volt! Nem?