
Henry Ford, amikor kijött a T-modell, egy olyan kocsit csinált, ami olcsó volt, megbízható és rengeteg volt belőle.
Így a világon először, nagyjából minden átlagos amerikai család megengedhetett magának egy kocsit otthonra.
Ford vérbeli kapitalista volt.
Azt gondolta, hogy egyre jobb termékeket kell, egyre olcsóbban adni az embereknek, hogy vigyék mint a cukrot.
Aztán jött a General Motors és egészen másként gondolkodott. Egyből csinált egy csomó márkát, – Chevrolet, Buick, GMC, Cadillac – amik
többé nem olcsó járművek voltak, hanem baromi drága márkázott, króm státuszszimbólumok, V8-cal szerelve.
Annyira drágák voltak, hogy az átlag amerikai család többet már nem engedhetett meg magának egy ilyen kocsit – csak hitelre (!). Később a GM a financiális ajánlataiból kereste a legtöbbet. (LOL) A Ford majdnem tönkre ment. Majdnem meg is vette a GM.
De most nézz rá ITT erre a chartra! Mit látsz ott?
Ez a kapitalizmus és a protekcionizmus kíméletlen szerelemgyereke.
Mi a kínai kocsik sikerének komplex és titkos sikere?
– Olcsók
– Nagyon-nagyon olcsók
– Sokkal olcsóbbak, mint a konkurenseik
– Kábé tökugyanazt tudják
– Olcsók, kábé ugyanazt tudják, ráadásul belülről úgy néznek ki, mint az Enterprise úrhajó fénykorában. Ezek modern cuccok. Nem véletlenül nem vásárolhatják egyes defence sector cégek a nyugati oldalon.
Ráadásul azt sem mondhatják, hogy ezek a kínai kocsik sz@rok, mert akkor nem venné senki, vagy ezrével gyulladnának ki. De nem.
Ezek a kocsik a kapitalizmus szabálya szerint olcsóbbak,
mint a konkurenseik és kábé tudnak is annyit. Legalábbis élve elviszik a tulajt A pontból, B pontba. A legtöbb embernek ez elég is.
De amikor óbégattak, hogy ne adják el a Volvót (1,8 MRD USD), MG-t (50 M GDP), Lotus (51% 130 M USD) -t a kínai vevőknek, akkor elmondták, hogy kérem ez a kapitalizmus, és a szabad piac. Mit hisztizünk?
Nem. Ez a kapitalizmus. Ami a charton van. Amit egy olyan ország irányít, ami szinte végtelen dollár tartalékon ül (3,4 ezer milliárd dollárja van Kínának arra, amire éppen akarja).
Ráadásul az összes elérhető technológiát összevásárolta, összemozaikozta a világból és mindenhol ott ülnek a diákjai a nyugati világ egyetemein.
Az ábra azt mutatja, hogy a vevők egy hatalmas részét pedig nem érdekli a kívánt mértékben a tradícionális nyugati brandek értékajánlata:
“Vegyél új márkás autót – irgalmatlanul drágán. Aztán tartsd fent – még drágábban. Ha elromlik… Mert el fog…”
És a következő években nem is nagyon fogja őket érdekelni, mert a pénztárcát, – itt Magyarországon főleg – a gazdasági helyzet szűkíti egyre kisebbre. Évről évre.
Szóval ez a trend az ábrán még egy ideig velünk marad és lehet, hogy meg sem fordul.
És akkor felteszem azt a kérdést, amire nincs válasz? Megérte?
( A szerző: Bánki Attila, Owner at Vermis – Webbyskill – Writer – Author )