Ahogyan tegnap írtam, Mark Carney davosi beszéde nem külpolitikai programbeszéd volt és nem is geopolitikai elemzés. Ez egy világértelmezési kísérlet volt.
Meghallgattam, elolvastam, bevallom, tetszett a beszéd, több mondata és üzenete közel állt a gondolataimhoz. De természetesen én nem láthatom, nem érthetem minden aspektusból innen a budapesti házamból.
Az történt, hogy kíváncsi voltam,
mit gondol erről egy Kanadában élő kanadai,
ezért megkérdeztem egy Kanadában élő kanadait. E közben itthonról is kaptam az írásomra egy hazai ismerősömtől egy üzenetet, értékelést ez ügyben, ami meglepően összecsengett a kanadai véleménnyel.
A lényeg az, hogy sok olvasata van ennek, nem csak az, amit én is elsőre gondoltam, vagy a Geszti féle “churchill-i” ünneplés.
Szóval a beszéd ünneplésén, a nagy színpadi megszólaláson túl, íme egy vélemény Kanadából, utána pedig itthonról, hogy másképpen is próbáljuk megérteni, hogy mi és hogyan történik, történhet.
Először tehát üzenet nekem Kanadából, az egyszerűség kedvéért magyar nyelvre fordítva:
“Nehéz elfogadnom azt az elképzelést, hogy „csak” többet kell fizetnünk, hosszabb ideig várnunk, és bíznunk abban, hogy végül minden rendben lesz — mert reálisan nézve sem a számok, sem a globális helyzet nem támasztja ezt alá.
Azt halljuk, hogy Kanadának diverzifikálnia kell a kereskedelmét, többet kell beruháznia, és meg kell védenie magát egy olyan világban, ahol a szabályok megváltoztak. Ugyanakkor a legnagyobb kereskedelmi partnerünk — az Egyesült Államok — nem akar kínai elektromos járműveket vagy kínai gyártású termékeket a beszállítói láncában. Európa is egyre szigorúbb. Akkor mégis pontosan hol kellene eladnunk, vásárolnunk és növekednünk úgy, hogy ne teremtsünk még több súrlódást?