Kellemetlen igazság: a „tökéletes” személyes márkaépítés ma már a digitális öngyilkosság egyik formája.
Szakmai hazugságokban élünk.
Azt tanítják, legyél mindenhol ott, legyen egységes a megjelenésed, legyen minden posztod patikamérlegen kimért.
De tudod, mi történik valójában, miközben te a „hitelességeden” dolgozol?
A profizmus csapdája:
a gépek a máz mögé látnak!
Persze tudom, hogy aki látszik, az játszik – hát… sajnos már régen nem, ez naiv hófehérkéknek való mese, ugyanis a személyes adataid egyéni azonosítónak számítanak, amely alapján a háttérben pörgő kommunikáló alkalmazások gyakorlatilag felfűzik minden tevékenységedet – a Te engedélyeddel a vesédbe látnak. Tudod, attól, hogy nem nézel a hátad mögé, még ott áll a baltás gyilkos!
No nézzünk ennek a “naiv lányregénynek” a végére. Mi is történik a valóságban.
Minél inkább törekszel arra, hogy szép, összehangolt és minden platformon „profi” maradj, annál több kapaszkodót adsz a háttérben loholó gépeknek.
A valóság ugyanis ez: miközben te a legszebb arcodat mutatod a világnak, a gép-gép közötti (M2M) kommunikáció során a kis hamisak (az appok és algoritmusok) vígan összesúgnak a hátad mögött.
Hogyan veszíted el a hitelességed a gépek miatt?
Összefűzött adatok: ahhoz, hogy „mindenhol ott legyél”, ugyanazt az e-mailt és telefonszámot használod. Ezzel
te magad adod a pórázt a gépek kezébe.
A szándékod nyitott könyv: hiába írsz profi szakmai posztot, az algoritmus az adatállományok egyeztetése során pontosan tudja, mit kerestél előtte, hova kattintottál titokban, és mi a valódi, üzleti szándékod. Ez a követhetőség ára: a szépen „polírozott” profilod
a gépek számára nem hitelességet, hanem kiszámíthatóságot jelent.
Egy rendszerezett adatpont vagy, akit sokkal könnyebb nyomon követni és irányítani, pont azért, mert ennyire törekszel az egységességre.
A paradoxon: minél több energiát teszel a „tökéletes” digitális jelenlétbe, annál inkább kiszolgáltatod a teljes adatállományodat- és magad- a digitális hűbéruraknak. Mondok jobbat: készíttesd el saját magadról szóló információs kittet valamelyik nyelvi modell segítségével! Királylányok, beszélünk az adatbiztonságról? Úgy bemutatnak magadnak, hogy húha!
A hitelesség ma már nem a szép grafikáknál kezdődik, hanem ott, hogy tisztában vagyunk vele:
a profilunk csak egy bérlemény, az adataink pedig a váltságdíj.
Ti meddig építitek a „mázat”, miközben a gépek a háttérben darabokra szedik a magánszférátokat? Hm?
Nem lelkizni kell a neten, a szakmaiság tükrében tetszelegni, hanem végiggondolni: minden alkalmazási (irodai, banki, social mediaplatform) adataink egységes hálószerkezet alá kerültek. Akárhogy szépítjük magunkat, az nevet, aki a végén nevet.
Ideje rájönni, hogy a mesék ideje lejárt!
( A szerző: Királyházi Henriett )