Több mint egy évszázados magyar hagyomány ér véget. A bonyhádi zománcgyár a város ipartörténetének egyik meghatározó szereplője. Az ország utolsó hagyományos, 1909 óta Bonyhádon működő zománcedénygyárát működtető társaság, az Ema-Lion Bonyhádi Zománcáru Kft. felszámolása során a dolgozók a júliusi munkabérüknek csak a felét kapták kézhez, az augusztusi járandóságuk folyósítására egyelőre nem látszik esély – közölte a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerdán az MTI-vel.
László Zoltán szerint a társaság – amelynek mintegy 140-150 munkavállalója van, harmaduk érdekképviseleti tag –
hosszú évek óta folyamatos kihívásokkal küzdött már a növekvő alapanyagárak, az olcsó import és az egyre romló értékesítési eredmények miatt.
Bár volt rá ígéret, külső segítség, beruházó nem érkezett a társasághoz, így az utolsó években “a céget az elkötelezett dolgozók hűsége, áldozatvállalása tartotta a felszínen” – jelentette ki.
A
bonyhádi lábasok, fazekak, zománcozott edények
annyira elterjedtek Magyarországon, hogy kit túlzással minden konyhában megtalálhatók, ha máshonnan nem, a nagyszülői, szülői örökség részeként.
Legismertebb talán a piros lábas,
de a termékek mai napig nagy méretválasztékban kaphatók a nagy áruházláncokban a három deciliteres bögrétől kezdve, a 25 literes lábasig és 30 literes fazékig.
A bonyhádi üzem tűzzománcozott konyhai edények gyártására szakosodott, de zománcedények teflonbevonattal is készülnek a tolnai kisvárosban működő létesítményben, ahol jelentős mennyiségben készültek konyhai kisegítő eszközök és kempingcikkek is, az üzem pedig egyben az ország legnagyobb múltra visszatekintő zománctáblagyártó vállalata volt. A táblakészítő részleg legismertebb termékei az utca és házszám táblák, címeres intézménytáblák, valamint a toronyóra számlapok és folyami vízmércék.
A társaság jogelődje 1909-ben alakult meg Magyar zománcárú és fémárugyár néven, 1948-as államosítását követően megalakult a “Lampart” Zománcipari Művek bonyhádi gyáraként működött tovább, majd 1981-ben Bonyhádi Zománcárugyár néven lett újra önálló. A Du Pont céggel aláírt licencszerződés alapján gyártottak teflonbevonatú zománcedényeket gyártott, és bejegyezték az Ema-Lion védjegyet. A rendszerváltást követően magyar magántulajdonba került vállalat az ezredfordulón több mint félezer embernek adott munkát, s egészen 2019-ig fejlesztéseket is végre tudott hajtani a társaság.
A nyilvánosan elérhető cégadatok szerint az Ema-Lion Bonyhádi Zománcáru Kft-nek 2025-ben 1,733 milliárd forint – több mint felerészben exportból származó – bevétel mellett 267 millió forintos vesztesége keletkezett, míg egy évvel korábban 2,056 milliárdos bevételt ért el és 377 millió forint deficittel zárt.
Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád fideszes polgármestere a Magyar Hang kérdésére azt válaszolta, az önkormányzat minden segítséget megad a dolgozóknak, közvetítőként jár el a környékbeli cégek és a munkájukat elvesztő emberek között. Hozzátette, a környék munkaerőhiánnyal küzd, így aki dolgozni akar, az biztosan fog találni magának új állást.
A Bonyhád Lexikon Plusz 2025-ös kiadványában az olvasható, hogy
a bonyhádi zománcgyár a város ipartörténetének egyik meghatározó szereplője:
1909-ben Perczel Béla földbirtokos-vállalkozó alapította, részben azért, hogy a helyi villanytelep számára stabil ipari fogyasztást teremtsen. Az üzem kezdetben dominót és más játékokat gyártott, majd fokozatosan a zománcozás vált a fő profiljává, leginkább zománctáblák és háztartási edények készítésével. A gyár a 20. század során több szervezeti és névváltozáson ment keresztül: 1948-ban államosították, később a Zománcipari Művek, majd a Lampart részeként működött, 1993-tól pedig EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. néven folytatta tevékenységét. Az évtizedek során Bonyhád egyik meghatározó ipari üzeme és foglalkoztatója lett, termékei pedig a hazai piac mellett külföldre is eljutottak.
A társaság részéről egyelőre annyit reakció érkezett, hogy a cég csak a későbbiekben tud érdemi információkat közölni a felszámolás menetéről.
( onBRANDS )