KŐSZEGI ANDRÁS / onBRANDS
Essünk túl ezen a mai divatos témán, hogy nőként milyen volt belevágni ebbe a szakmába, milyen volt ennek a megítélése. Azóta nyilván sok víz lefolyt a Dunán, milyen most?
HERCZEG ÁGNES
Nőként az idő nekünk dolgozik. Sokszor sokan nem tudnak azon túllépni, hogy fiatal vagy, csinos vagy, egy fiatal nő tud, vagy nem tud. Én sem maradtam a fakanálnál, a klasszik női munkatípusok és szerepkörök mellett. Mert amíg női típusú munkát végez valaki, addig nincsen gond, akkor szokott ez kérdés lenni,
amikor valaki a „fiúk játszóterére” téved,
és ez nálam is megvolt. Amikor a Buttlernél vezérigazgató lettem, akkor természetesen jött az, hogy biztos a férjem vette a borászatot, hogyan kerül ide egy nő. Nyilván, hogyha férfi lettem volna, akkor ez a kérdés fel se merül. Akkor még csinosabb is, fiatalabb is voltam, tehát jött a kombinálás, hogy ez majd azért nem működik, mert hogy ha fiatal és csinos nő, akkor biztos, hogy nem okos, valahogy máshogy került oda, pedig akkor nekem már volt egy tíz éves munkával töltött múltam.
Komolyan, ez ennyire erős volt?
Amikor a Buttlerhez mentem, most már a kommenteket levették, de ott volt, hogy kicsoda a Herczeg Ági, biztos a férje vette a borászatot, hogy került ő oda, meg egyébként is egy nő mit akar ott, a Herczeg kiköpi vagy lenyeli, persze, ezek megvoltak.
Mennyire viselt meg?
Nem esett jól, ráadásul legtöbben úgy ítéltek meg, hogy nem is ismertek, csupán az előítéletek alapján és nyilván akkor még huszonévesen, fiatal anyukaként, még érzékenyebb helyzet is volt. Sokan nem tudják, de én 24 évesen már a Schiller cégcsoportnál voltam kereskedelmi igazgató, és az már nem az első munkahelyem volt. Úgy kerültem oda, hogy korábban a cégcsoport, a Schiller autócsalád a Merkantil Banknál az ügyfelem volt és nagyon szerettek velem dolgozni. Ezért hívtak oda. Szerencsére ma már túl vagyok ezeken, és már nem is kapok ilyen típusú megjegyzéseket.
Láthatóan még mindig nő vagy.
Igen.
Azóta már lett a szakmádban egy nagyon komoly reputációd, egy nagyon erős személyes márkád, tehát akkor ez már nem problémás?
Egy tíz évvel ezelőtti dologról beszélünk.
Az én lelkemben is helyre kellett tenni, hogy a kívülről jövő megjegyzéseket a helyén kezeljem.
Egy-egy szituációban kőkeményen fellépek, és most már így húsz év szakmai múlttal a hátam mögött nemes egyszerűséggel minden kritikára azt szoktam mondani, hogy oké, nézzük meg a számokat, a teljesítményt, és utána döntsük el, hogy akkor mi a helyzet. Amikor a legmélyebb pontomon voltam, pont úgy hozta az élet, hogy eljutottam az Egyenlítő Alapítványnak az egyik rendezvényére, és ott két nőtől kettő mondatot kaptam, ami segített továbblépni. Ezért is lett nekem most már misszióm, hogy a borágazatban dolgozó nőknek egy fórumot, és programokat szervezzek, ahol inspirálódunk, és támogatjuk egymást. Ez az én kvázi CSR-em. A mentorálást is nagyon fontos dolognak tartom. Úgy gondolom, hogy nem a férfiak ellen kell harcolni, hanem meg kell erősítenünk magunkat és egymást annyira, hogy ne lehessen bennünket megkerülni.
Nem akartam ebbe a témába nagyon belemenni, de a női-férfi kérdés ma nagyon szenzitív terület. Vajon miért?
Igen, hogyha végig gondoljuk a történelmet, hogy hogyan alakult a világ, talán most van annak itt az ideje, hogy a nők is nagyobb szerepet kapjanak az üzleti életben. Ez most kezd el jobban látszani, mivel
szükség van azokra az attribútumokra az üzleti életben is, amelyekben a nők erősebbek.
Tényleg azt gondolom, hogy nem a férfiak ellen kell harcolni, hanem az egyenlőtlenséget kell megszüntetni. Össze kell fognunk, mert ezt a kérdést így fogjuk tudni megoldani.
Nagyon sokféle mindent csinálsz azon belül, hogy bor. Lehet egyáltalán definiálni azt, hogy mi vagy most?
A saját tanácsadó cégemet viszem, ez a Herczeg Ágnes Wine Consulting. Egyébként borszakértőként definiálom magam. A sommelier-k a vendéglátásban dolgoznak, a borászok alapvetően a borászatban bort készítenek, és bár van borász végzettségem is, de nem a mindennapokban nem borászkodom. Alapvetően segítem a fogyasztó és a borágazat többi szereplői között a kommunikációt és a kereskedelmet.
Mi legelőször tíz éve ültünk le egy rádióstúdióban beszélgetni rólad és a borokról. Ezalatt a tíz év alatt a személyes márkádat mennyire építetted tudatosan, vagy egész egyszerűen csak fókuszáltál a szakmára és lesz, ami lesz?
Meglehetősen tudatos embernek tartom magam, nagyon készülök a jövőre és tisztában vagyok azzal, hogy a jövő folyamatosan változik, tehát nem egy konkrét célt lehet kitűzni, hanem egy irányt. Nekem úgy van kitűzve a cél, hogy az utat folyamatosan tudom finomhangolni az irányvonal változatlansága mellett. Amikor tíz éve beszélgettünk, akkor épp a diplomámat csináltam, és akkor jött ki az első könyvem. Egy borászatnál lettem vezérigazgató, ami megnyitotta azt a lehetőséget, hogy elmehessek a Master of Wine képzésbe.
A mai napig a fejlődés számomra a legfontosabb,
mivel tisztában vagyok vele, hogy a világ is exponenciálisan fejlődik. És ahogy az Alíz Csodaországban is olvashatjuk, egyre gyorsabban kell futnunk ahhoz, hogy egy helyben maradjunk. Hogyha én tíz év múlva is a legjobb szakértők között szeretnék lenni, akkor ahhoz folyamatosan tanulnom és képeznem kell magam. Ez azt jelenti, hogy nem csak egy területen kell naprakész tudással rendelkeznem. Például pár éve végeztem el az “Agilis vezetők a digitális korban” képzést, de tanultam intelligens marketinget is, és most csinálok még egy marketing mestert is éppen. A Metropolitan-en egyetemista hallgató is vagyok, amellett, hogy ott tanítok, közben rendszeresen járok nemzetközi konferenciákra, képzésekre. A fejlődés mellett az is fontos, hogy az üzeneteket tisztán, könnyen érthetően tudjuk a fogyasztóknak átadni. Több, mint tíz éve azt mondtam, hogy úgy szeretnék írni, hogy anyukám is megértse, és ez azóta sem változott. A bor üzenetét a mindennapokra lefordítva adjuk át. Ezek a dolgok számomra a legizgalmasabbak.
Ez azt jelenti, hogy tanulsz és tanítasz is. Egyszerre inspirálsz és inspirálódsz?
Mindkettő nagyon fontos. Ez segít abban, hogy ne égjünk ki és hogy naprakészek legyünk.
Nagyon inspiráló látni, ahogy elindulnak dolgok.
Én az építkezést szeretem, és nem a kész dolgokat. Azokat a dolgokat szeretem, ahol kihívás van. Ahol bele kell tenni a munkát, az energiát, és kell egy kreatív tudás.
Érdekes szó a kiégés, mert sokan egyszerűen azt gondolják, hogy azért égnek ki, mert rengeteget dolgoznak. Van, aki meg azt mondja, az a kiégés, amikor folyamatosan olyat csinálsz, amit nem szeretsz.
Szerintem az a kiégés, amikor sokkal több energia megy ki belőled, mint amennyi bemegy. A kiégés számomra olyan, mint amikor az akkumulátort nem töltöd. Ha sokat dolgozol, akkor sokat kell töltődni is, meg kell találni mindenkinek a saját forrását a töltekezésre. Egyszerűen meg kell találni az egyensúlyt.
Oké, de azért mégis lehetnek az ember életében olyan szakaszok, amikor nincs kedve, amikor nem talál inspirációt.
Olyankor kell elvonulni, és időt kell adni a dolgoknak, és olyankor kell megtalálni azt, ami tölt. Ez mindenkinél más, személyiségtől is függ.
Van, amikor tudni kell elcsendesülni és befelé fordulni,
és van olyan is, amikor inkább ki kell lépni a komfortzónánkból. Figyelni kell magunkra és figyelni kell arra, hogy mi a szükségletünk. Hogyha mi nem figyelünk, a szervezetünk nagyon okosan majd az orrunkra koppint, és akkor majd ő megtalálja azokat a pontokat, amikre neki szüksége van. Úgyhogy sokkal jobb inkább együttműködni a szervezetünkkel, mint „betartani” neki.
Nehéz megfelelni, mert minden területen nagyon nagy verseny van. A borpiacon is nagyon nagy verseny van, zavarbaejtően sokféle bort lehet ma már választani. De mekkora a verseny a borszakértők piacán? Mert azért itt mégiscsak a személyes márkáddal vagy jelen.
Hiszem azt, hogy a jó szakemberek erősítik egymást. Talán furcsán hangzik, én nem versenytársaknak, hanem kollégáknak tekintem őket. Nem irigylem őket,
tudok örülni mások sikereinek is és nagyon szívesen adok támogatást annak, akinek szüksége van rá.
Ugyanakkor nem félek támogatást kérni sem, hogyha nekem van rá szükségem. Ez egy partnerkapcsolat, ahol nagyjából ugyanazért a célért megyünk mindannyian. Tudom, hogy nekem mik az erősségeim, én azokra építkezem. Nagy ez az ország, tehát lehet, hogy neked szimpatikus vagyok, Bélának meg nem. Bélának pedig lehet, hogy Marika, vagy Géza lesz a szimpatikus.
Ez egy nagyon klassz, idealista és korrekt hozzáállás, de azért nem teljesen mindig így működik a világ. A világ ennél kegyetlenebb.
Negyvenhez közel én most már magamhoz mérem magamat, és
leginkább önmagammal versenyzek.
Tisztában vagyok a képességeimmel, a tulajdonságaimmal, abból szeretném kihozni a maximumot, a munkában pedig igyekszem a saját projektjeimre fókuszálni. Van egy olyan mondás, hogy a legszebb nőt is unja valaki, vagyis mindig tudunk a világban találni valaki, aki „egy” adott dologban jobb, szebb, vagy okosabb. Tőlük kell tanulni, és azt az „egy” dolgot kell minél jobban integrálni, összehangolni az összetett, és egyébként sok-sok „egyből” álló saját világunkba.
Mikor érzed azt, hogy sikeres vagy?
Minden apróságot meg tudok élni sikernek. Nagyon szeretem, hogyha visszajelzést kapok a fogyasztóktól vagy a barátoktól is, hogy például egy jó bort vettek a Lidl-ben, jó árért. Az nekem egy nagy siker. Vagy megnézem az év végén a számokat, statisztikákat, vagy kiválasztunk egy bort és nagyon jól működik, vagy csinálok egy jó házasítást, vagy egy 800 forintos Lidl bor elhoz egy aranyérmet az Országos Borversenyen, vagy létrehozunk egy új márkát egy borászatnak, és azt szeretik a fogyasztók, vagy az egyik mentoráltam nemzetközi sikert ér el, megy tovább, vagy kap egy megbízást. Például ezeknek mind nagyon örülök.
Ha már a Lidl-t említed, szerintem az egy jó eredmény ma Magyarországon, hogy a szupermarketekben, diszkontokban már lehet kapni iható, jó borokat. Pont tíz éve beszélgettünk erről. Divatos lett bort inni, ezzel együtt megjelent a sznobizmus is. A jó bor az feltétlenül drága? Hogyan tudjuk definiálni egyáltalán a jó bort, a jó borválasztást?
Továbbra is fontos küldetésem a bort a mindennapok kultúrájába illeszteni. Vallom és hiszem azt, hogy
a jó bor nem egy elitista kiváltság.
A jó bor nem egy úri huncutság, nem a gazdagoknak a játéktere, hanem a jó bor a kultúránknak a része. A jó bort az definiálja, hogy adott árkategóriában a lehető legjobb minőséget képviseli. Jó tud lenni egy 800 forintos bor, jó tud lenni egy 1000 forintos bor, és ugyanúgy tud rossz lenni egy 20 ezer forintos bor. A jó bor nem az árral függ össze, hanem a jó bor hozza azt az attribútumot, hozza azt a jellemzőt, amit te attól a fajtától, stílustól elvársz. Egy Irsai Olivér attól jó bor, hogy könnyű, friss, üde, gyümölcsös, és hogyha azt kérdeznéd meg, hogy jó bor-e, jó-e nyáron egy irsai fröccsöt inni, akkor azt mondanám, hogy az egy szuper dolog, és én magam is szoktam nyáron Irsai fröccsöt inni. De hogyha azt kérdeznéd meg, hogy jó-e egy Irsai bort húsz évre eltenni, hogy abból majd egy pénzügyi befektetés legyen, akkor azt mondom, hogy arra az nem egy jó bor. Tehát attól függ, hogy milyen céllal és milyen árkategóriában keressük a jó bort. A Lidl sikerének egyébként az a titka, hogy pontosan tudjuk, hogy milyen borokat, milyen árkategóriában szeretnénk a fogyasztónak elérhetővé tenni, és így választjuk ki erre a legjobbat. Tehát ami a polcra kerül, az már ki lett választva kategóriájában kóstolással, de annak a bornak abban a kategóriában a legjobbak között kell lennie.
Az elitista bormegközelítés miatt kérdezem, hogy Neked jelentett a piacon kritikát, hogy egy szupermarketnek a boraival foglalkozol?
Büszke vagyok arra, hogy a Lidl-el együtt dolgozom, mert szentül hiszem, hogy
ott lehet a legnagyobb változásokat létrehozni, ahol a fogyasztók többsége vásárol.
Nem tudom, hogy tudod-e, de a magyar palackos bor export közel egyharmadát például a Lidl viszi ki az országból. Nemhogy kritikaként kaptam meg, hanem nagyon sok borászat szeretne már velünk dolgozni. Szerintem nem ciki egy diszkontláncnak dolgozni, hanem végtelenül menő dolog, mert ott lehet a lehető legtöbb hatást gyakorolni a mindennapokra. Már több, mint három éve dolgozunk együtt. Ez is egy építkezés.
Ez meglehetősen megnehezítheti a kis borszakkereskedéseknek az életét.
Egyáltalán nem. Teljesen más típusú bevásárlásokat végzünk a diszkontláncokban, és egészen más típusú vásárlásokat a borszakkereskedésekben. Én is bejárok borkereskedésekbe és ugyanúgy vásárolok a Lidl-ben, merthogy különböző élethelyzetek különböző típusú borokat kívánnak meg.
Nagyon durván megváltozott a kommunikációs tér ebben a digitalizált világban, mennyire befolyásolja ez a borok közötti versengést?
Én nagyon örülök neki, mert
a borokban a történetek végtelenül fontosak,
hiszen a történetekhez könnyebben kapcsolódunk. Nyilván ez a kis borászatokat segíti, hiszen a kis borászatok az üzeneteiket sokkal személyre szabottabban tudják eljuttatni a fogyasztóiknak. Ma már nem feltétlenül csak attól függ egy bor ismertsége, hogy van-e hatalmas büdzséje, hogy nagy marketing kampányokba tud kezdeni újságokban, hanem igenis a személyes történeteken keresztül, most már el lehet jutni a fogyasztóhoz. Számtalan olyan eszköz és lehetőség van már a borászatok részére, hogy tudjanak egy sikeres márkát építeni akkor is, ha egyébként nincs több millió forintos marketing büdzséjük. El tudják érni a fogyasztókat igényes tartalommal, egy hiteles, őszinte történettel.
Ez látható is, hogy a klasszikus nagy nevű borászatoknak a fénye ebben a típusú versenyben minthogyha egy kicsit kezdene opálosodni.
A nagy borászatokra mindig is nagy szükség lesz. Aki azt gondolja, hogy nincs szükség nagy borászatokra, az rettenetesen nagyot téved.
Nem állítom, az ellenkezőjét, de a nagyok talán már túl sok mindent elhittek magukról.
Ez viszont jó, mert gondolj bele, hogy nekik is teljesíteni kell, tehát sokkal kiegyensúlyozottabb a verseny. A kis borászatoknak az új kommunikációs dolgok lehetőséget biztosítanak, a nagyoknak pedig egy remek figyelmeztetést, hogy nem szabad belelustulni a nagyságba, hanem igenis össze kell szedniük magukat és a versenyt tartani kell. Mi a nagy borászatokat folyamatosan összemérjük a kisebbekkel, és meg kell ütni mindenkinek a színvonalat. Ha nem jó, visszaküldjük a bort.
Most már van technológia, lehet csinálni jó borokat, vannak elérhető kommunikációs lehetőségek, mit gondolsz, mi lehet még a boros szakmának, ennek a piacnak a fejlődési lehetősége?
A globális felmelegedés például újabb betegségeket, és nagyon sok kihívást fog még hozni. Ugyanakkor egyre egészségesebben szeretnénk élni. Tehát amiben én látom a fejlődést, az új szőlőfajták megjelenése, amelyek vegyszermentesen, önmaguktól ellenállók a betegségekkel szemben. Környezettudatosabb csomagolások és csomagolástechnika. Még egy téma, hogy az új szőlőfajtákon keresztül talán még jöhet a csökkentett alkohol tartalom, de itt szeretném megjegyezni, hogy az alkoholmentes borokban nem hiszek.
Ha már az élethelyzeteket említed, nyilván erre mindenkinek saját válasza lehet, de miért olyan jó dolog egy bort választani?
Nekem attól lesz jó egy bor, hogy amikor megbontom és kitöltöm a pohárba, onnantól kezdve egy más dimenzióba repít el,
többé teszi azt a pillanatot.
Az én pillanatomhoz egy jó bor hozzáad. Én ezt keresem.
Főleg, ha nem egyedül bontod meg.
Mindegyiknek megvan a maga pillanata. Néha szeretem azokat a pillanatokat is, amikor csak ketten vagyunk, a bor és én, az is nagyon jó, nagyon belsőséges kapcsolat tud lenni. Annak is megvan a bája.
( onBRANDS – Kőszegi András )
Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.
