Felelős gondolkodás a digitális világ biztonságos felfedezéséről, az ismeretszerzés tereinek és technikáinak átalakulásáról – ezek voltak a kulcstémái a Telekom partnerségével létrejött EDUCATION: NEXT konferenciának, valamint a cég saját szervezésében megvalósult Digitális szülő vagyok! szakmai fórumnak. Ez utóbbi eseményen elsősorban a családot és a szülőket, míg az előbbin a pedagógusokat érő digitális kihívások kezeléséhez nyújtott sokoldalú segítséget a digitális szolgáltató a téma legkiválóbb hazai és külföldi szakértőinek közreműködésével.
Zsúfolt nézőterek előtt, inspiráló légkörben beszélgettek a két izgalmas szakmai konferencia résztvevői arról,
hogyan alakítja át az információk, a tudás átadásának kereteit a digitalizáció.
A Digitális szülő vagyok! és az EDUCATION: NEXT között az összekötő kapcsot nem csupán a Telekom szakmai támogatása jelentette, hanem az a szemlélet is, hogy a résztvevők, a szakterület magyar és nemzetközi specialistái
együtt keresték és mutatták meg a digitalizációt valódi előrelépési eséllyé tevő megoldásokat, illetve a kockázatok minimalizálásának módjait,
méghozzá az érintett korosztály képviselőivel közösen. A cél a tudatos, magabiztos digitális jelenlét, amelynek eléréséhez olyan kérdésekre kell választ találni, mint hogy kinek a feladata a digitális biztonság garantálása; mit tehet a szülő, mire tanítson az iskola, mi a külső szereplők, például a hatóságok felelőssége; hogyan építsék be a pedagógusok az ismeretátadás eszköztárába a digitalizáció vívmányait.
A Digitális szülő vagyok! konferencia fontos programeleme volt Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítójának és tanácsadójának digitális szülői gyorstalpalója, mely során 7 pontban foglalta össze meglátásait. Ezt követte egy kerekasztal-beszélgetés, amely az alapoktól indulva járta körül a témát, rögzítve az alapállást: ahhoz, hogy a XXI. században szülőként a gyermeknevelésben eredményesek legyünk, óhatatlanul a digitális világban is helyt kell állnunk. A problémakör mélyére ásó panelbeszélgetésben Magyarósi Csaba vlogger ismertette azt a dilemmát, amellyel ezen a téren szülőként először szembesült: mikortól, melyik életkorban érdemes mobiltelefont adni a gyermek kezébe? Objektív válasz – mint a beszélgetés során kiderült – nincs, kulcsfontosságú ugyanakkor, amire a videós is kitért: mire eljön ez a pillanat, meg kell alapozni azt a bizalmi kapcsolatot, ami ahhoz szüksége, hogy a gyermek a digitális közeggel kapcsolatban is bátran kérdezzen, az ottani tapasztalatait is megossza a szülővel. Keszthelyi Zoltán, a Magyar Telekom technológiai biztonsági központjának vezetője a hamis biztonságtudat jelenségére hívta fel a figyelmet: amikor mellettünk van a gyerek, készülékkel a kezében olyankor is lehet veszélyben.
Horváth Ádám, az EDUCATION: NEXT Oktatástechnológiai Szövetség elnöke a közösen megbeszélt szabályok fontosságát hangsúlyozta, arra is kitérve: a tiltás mellett ugyanolyan lényeges a pozitív alternatívák felmutatása is: ne csak azt mondjuk meg, hova nem kattinthat, hanem azt is, mit használjon helyette, hogy a gyerek érezze, van választási lehetősége, nem kizárólag tilalomfák veszik körül. Pelle Veronika, az NMHH Gyermekvédelmi Főosztályának Digitális Műveltségfejlesztési munkatársa egy érdekes kutatásról számolt be, amelynek eredményei szerint a passzív, vagyis a gyermekeikkel az online tér felfedezésében nem együttműködő szülők gyerekei sokkal nagyobb arányban jelölnek vissza például idegeneket a szociális felületeken.
Azt is megerősítette,
nem helyes, ha a digitális eszközök használata a jutalmazás és büntetés eszköze,
részben a tiltott témák vonzereje miatt, részben azért, mert megnehezíti, hogy a gyermek „tilosban járás” közben őt érő esetleges negatív külső hatásokról beszámoljon a szülőnek.
Míg a Digitális szülő vagyok! a szülőknek vázolta fel a jelennel összeérő digitális jövő perspektíváit, az EDUCATION: NEXT Szövetség által szervezett, a Telekom támogatásával megvalósult azonos című rendezvény a pedagógusoknak segített elképzelni és belakni az oktatásnak a digitalizáció által (is) létrehozott új tereit. A kulcsgondolatot Nádori Gergely, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára fogalmazta meg: az iskolában a kulcsismeret ma „a tudás megszerzésének a tudása”, de hogy ennek az átadása megtörténik-e – és ha igen, akkor milyen hatékonysággal –, annak ellenőrzése nem nagyon fér bele az oktatásba. A digitalizáció révén az is átalakul, hogy mit tekintünk tudásnak. Régebben azt „tudtuk”, amit fejből el tudtunk mondani – ma az internet és egy okostelefon révén minden kereshető, minden ott van a zsebünkben.
Közben az oktatás fizikai tere is átváltozik: Karasszon Mihály, egy iskolabútorokat készítő vállalkozás (Alex Bútor) képviselője szerint ahogyan a frontális oktatásól lassan átterelődik a hangsúly a csoportos munkavégzésre, más térszervezésre, másmilyen bútorozásra, könnyen mozgatható, biztonságosan átcsoportosítható, többfunkciós elemekre van szükség, mert „a tér nagyon tudja motiválni a gyereket arra, hogy szívja magába a tudnivalót”. A változtatás ugyanakkor nehéz: Major Gábor, a Maker’s Red Box ügyvezetője azt hozta fel, hogy sokszor a szülők a gátjai az oktatás innovációjának, mivel a saját korábbi tapasztalataik rabjaként nem tudják elképzelni, hogy az átrendezett terekben valódi ismeretátadás történik. Ónody-Molnár Dóra újságíró mindehhez azt tette hozzá: ugyanezek a szülők érzik, hogy valami hiányzik az iskolából, hiszen erőn felül áldoznak a gyerek iskolán kívüli tanulására; olyan ismeretek megszerzésére, amelyeket az iskola is átadhatna.
Az egyik meghívott előadó, Mart Laanpere, a University of Tallinn professzorának megfigyelése szerint első reflexként még akkor is hagyományosan, „tanteremszerűen” rendezik be a környezetet, ha valamilyen szokatlan közegben, például egy erdei tisztáson tartanak tanórát, két fatörzs közé kiakasztott táblával és sorokba rendezett farönkökkel. A másik külföldi vendégelőadó, az észt Märt Aro, a Nordic EdTech alapítója is a változtatás szükségességéről beszélt: szerinte a ma iskolájának egy gyökeresen átalakuló jövőre kell felkészítenie, hiszen például az automatizáció miatt még a legfelkészültebb skandináv országokban is a ma meglévő munkahelyek közel fele elvész vagy átalakul 2030-ra. A sikerességhez már a következő években is elsősorban olyan készségekre lesz szükség – a kritikus és analitikus gondolkodás, az aktív tanulás, a komplex problémamegoldás, a kreativitás mellett – mint a programtervezés és programozás, vagy a technológia alkalmazásának, monitorozásának és kontrolljának képessége; az iskolának erre is fel kell készítenie.
„Sokszereplős, sok érdek összehangolását szükségessé tevő átalakulási folyamat zajlik, amelyben a gyermekeink egyszerre érintettek mint résztvevők, és mint befogadók. Ugyanakkor ők a történet főszereplői is, hiszen az a cél, hogy a család és az iskola is minél boldogabb, biztonságosabb és hatékonyabb környezet legyen számukra az ismeretszerzésben. Meggyőződésünk, hogy a digitalizáció mindenki számára biztosítja az előrelépés esélyét. Ám ahhoz, hogy ez az esély valósággá váljon, olyan összehangolt lépésekre van szükség, amelyekben egy digitális szolgáltatónak is megvan a maga szerepe. Azért szerveztük meg ezeket a konferenciákat, mert azt gondoljuk: feladatunk és felelősségünk is, hogy az érdekelteket összehozva, a jó tapasztalatokat megosztva támogassuk a szülőket, a tanárokat és rajtuk keresztül a gyermekeket is a digitális világ biztosította lehetőségek tudatos kiaknázásában.” – foglalta össze a két nap tanulságait Dr. Holló Márta, a Magyar Telekom vállalati kommunikációs igazgatója.
( onBRANDS )