A mondat, amit az elmúlt években a legtöbbször hallottam. Van olyan vállalkozó, aki tehetséges, maximalista, szorgalmas és mindene megvan, ami a sikerhez kell és mégsem megy úgy, ahogyan szeretné. Hogy is menne, ha mindeközben szinte titokban akar maradni?! (Pedig titokban még senki nem lett híres.)
Mert fél, mert retteg, hogy mit szólnak mások, hogy mórikálja magát a social médiában?
Ő, akinek “rendes” állása volt korábban… Ja, hogy gyomoridege volt minden nap? Hogy nem bírta kezelni a stresszt és a szorongást, ami konkrétan megbetegítette? Hogy egy döntéskör nélküli hangyának érezte magát vezetőként, mert Magyarország annyira kicsi, hogy egyszerűen csak “rounding mistake”-nek, kerekítési hibának hívták nemzetközi viszonylatban?! De ő azért legyen lelkes és elhivatott, nemde? Mi baja is van az ilyennek? Ott a céges autó, a cafeteria, meg a biztos fizetés. Hiszti, úri muri, nem tudja ez, hogy milyen sorsok vannak! Ahelyett hogy tenné a dolgát nyavalygás helyett! Tenné ő, de néha szinte már mozdulni sem tud, szorong, görcsöl, állandósul a fejfájás, a hányiger. Többek között. (Nem tartozik ide, de a WHO a munkahelyi kiégést hivatalosan is betegségnek minősítette néhány évvel ezelőtt.)
Ekkor jó esetben jön az isteni szikra és egy bátor lépés
(a bátor nem is kifejezés!). Saját vállalkozás a meglévő feladat mellett (egyfajta hobbiként) vagy egyenesen helyette, újra lelkesedés, lendület, álmok, kihívások, egy sor új ismeret, tanulás, vadiúj emberek és közösség és környezet és minden nehézsége ellenére is
újra levegő és élet és energia és remények és hit. És akkor jön a sok okos károgó és zseniális önjelölt megmondó ember,
aki miatt nem merünk, akik miatt visszafogjuk magunkat, mert majd mit szólnak ők? Hát ne haragudjatok, de ki nem sza**a le?! Abban a másodpercben, amikor kifizetik helyettetek a sárga csekket, máris elmondhatják a véleményüket, amit nem kötelező megfogadni.
Abban a pillanatban, ha már elértek valamit, bármit is önerőből, máris elmondhatják a véleményüket, ha megkérdezitek őket, amit aztán nem kötelező megfogadni.
Nincs az a rokon, családtag, szomszéd, kolléga, volt osztálytárs, felettes, beosztott, barát, ismerős vagy vadidegen, akinek joga van beárnyékolni a napod és beleszólni abba, amiből teljes képet nem lát, amihez nem ért.
Neked is csak egy életed van, neked kell megtalálni a saját harmóniád, a saját boldogságod, a saját utad.
Aki szeret, az támogat és veled tart még, ha közben félt is.
Titokban nem lehetsz ismert és ismeretlenségben még senki nem lett sikeres. Merd megmutatni magad és a vállalkozásod!
És mindenki a másik oldalon! Akinek nincs marketing budgetje, akinek nincs jelentős tőkéje, annak marad a social media és a platformok okos és kreatív használata. Nem saját maguk szórakoztatására, hanem a vállalkozásuk építésének céljával. Kritika helyett támogassuk és bátorítsuk őket!
(A szerző: Kende-Hofherr Krisztina, owner and CEO, TMC GROUP)