KŐSZEGI ANDRÁS
Meglehetősen régóta vagy már az energetika világában, és akkor hozzá kell tennünk azt, hogy nőként. Ez egy elképesztően kemény és szenzitív szektor. Hogyan éled, hogyan bírod ezt a pokoli tempót, a gyors változásokat?
KÁROLYI ZSUZSANNA
Én már úgy születtem, hogy engem tényleg inspirál, hogyha állandó változásban élhetünk, a megújulás izgalmas számomra. Aki ezt nem szereti, annak ez inkább stresszt jelent, mint motivációt. Az egész energetika állandóan, folyamatosan drámai átalakuláson megy keresztül, és azoknak, akik szeretnek előre gondolkodni, trendeket csinálni, világot alakítani, örök optimistaként a működésen javítani, azoknak ez nagyon inspiráló. Tudsz együtt gondolkodni felkészült, vizionárus emberekkel, közösen megálmodni és összerakni, új dolgokat. Akiben ez az újítóképesség, ez az adaptivitás magas szinten van, az ezt nagyon szereti. Én és a csapatom
izgalmas kihívásként éljük meg a feladatokat.
Nőként régen úgy néztek ránk, mint egy egzotikus madárra néha, de ebben is nagyon sokat modernizálódott az iparág, egyre több női vezető van benne és egyre inkább egyenrangú partnerek a megbeszéléseken, az együttműködésekben, de természetesen ez alapvetően és eredendően egy nagyon férfias iparág még mindig.
Nem terveztem a gendertémát egyébként behozni, csak most hirtelen beleszaladtam.
Oké.
Vezetőnek hívjuk, vagy női vezetőnek hívjuk, kell kvóta, vagy nem kell kvóta, ezt hogyan közelíted meg?
Abszolút az egyensúly irányából. Mindig valami extremitás van, az előző állapotból lassan közeledünk egy másik extremitási oldalhoz. Nem a kvóták miatt kell valakit behelyezni egy pozícióba vagy döntési jogokat adni neki, hanem azért, mert van olyan képessége és tudása, hogy be tud hozni a közösbe értéket. A személyes véleményem az, hogy néha
a nők annyira meg akarják mutatni, hogy ők is egyenrangúak és ők is mindenre képesek, hogy gyakorlatilag irtózatos tempóban férfiasodunk.
És ez szerintem nem jó, mert a nőkben pont az a különleges, hogy tudnak nőként empatikusak, melegszívűek lenni és összetartóerőként, harmonizáló erőként működni. Hogyha ezt el fogjuk veszíteni útközben, akkor ez egy nagyon nagy baj, mert akkor nem tudunk a férfiakkal közösen együtt olyan interakcióba lépni, hogy még több, még nagyobb érték keletkezzen.
Akkor az energiaszektor, ami rendkívül férfias…
Volt.
Ok, volt. Akkor a sztereotípiák helyett inkább a szektorral foglalkozzunk és ne a nővel meg a férfival.
Így van. A nemi identitás kérdés túl sokszor fordul már elő. Nagyon érdekes, hogy ennek milyen hatása van a következő generációra, a gyerekekre.
Ugorjunk! Sok évvel ezelőtt is beszélgettünk trendekről, nagyon pontosan emlékszem és érdekes szembesülni azzal, amiket mondtál, mert azok most úgy vannak. Nehéz dolog ma ebben a pokoli gyorsan változó világban, hogy megértsük, felismerjük a megatrendeket és ezt lefordítsuk egy érthető világra. Az energiaszektorban ez meg hatványozottan nehéz.
Így van, ez most az alapvető kérdés. Ma a gazdasági szférában ez lett talán az esszenciája a működésnek, mert
irtózatos tempóban változik minden körülöttünk és bennünk is.
Tudni kell, ismerni kell, adaptálni kell azt, ami történik körülöttünk. Nagyon nagy műveltség szükséges több mindenben és időt kell szánni arra, hogy informálódni tudjunk. Mert különben, hogyha neked nincs meg ez a tudásod, akkor csak a mára, a mai feladatra, a mai működésre tudsz ráhatni. Pedig a mai világban már most arról kell beszélni, hogy milyen irányban fejlesztesz, milyen irányba haladsz, hogyan hatnak rád a trendek, ez mind befolyásolja a döntéseidet. Ez igazából már a jövő a jelenben.
Az energiaszektorban ez hatványozottan kockázatos és érzékeny kérdés, hiszen a most meghozott döntések adott esetben 5-10-15 év múlva érnek be. Tehát most megmondani, hogy merre induljunk, vagy merre álljunk irányba, az elképesztően sok figyelmet igényel.
Az energiaszektorban az energiaátmenet foglalkozik ezekkel a témákkal. Ezek a témafelvetések mind nagyon hosszú távot átölelő témák, mondjuk, az okos integrált rendszerek, az energiaközösségek, a zöld energiába való átmenet, az olyan hálózatok, amelyek már rugalmasak és decentralizáltak, szóval ezek mind-mind nagy témák, amik éveken keresztül átívelnek. Nagyjából ezeken a kereteken belül dolgozunk.. Úgy az energetikában, a geopolitikában, amiről szintén beszélgettünk az interjú előtt, meg a gazdaság folyamataiban nagyjából ismertek a tények, kivéve hogyha valami meglepetés esemény van, mondjuk egy háború, vagy egy természeti katasztrófa, ami befolyásolja az adott pillanat helyzetét. Amit én sokkal erősebben kutatok most, azok
a társadalmi trendek, mert azokról valahogy sokkal kevesebb szó esik,
márpedig az ügyfelek szempontjából ez nagyon fontos. Arról sokkal több információnk kellene, hogy legyen, hogy hogyan változott meg az emberek gondolkodása, mire nyitottak, mire nem nyitottak, honnan szereznek információt, mi az, ami segítheti az életüket, mire kíváncsiak. Én ezeken a felületeken érzek egy óriási hiányt.
Ez nagyon jól rezonál arra, amiről szoktam beszélni, hogy egy adott márkát egy adott gazdasági, társadalmi, környezeti, technológiai és geopolitikai helyzetben tudok értelmezni.
Igen, így van.
Akkor azt mondod, hogy ebből az ötösfogatból a társadalmi kérdések azok, amire sajnos méltánytalanul a legkisebb figyelem irányul? Bocsánat, azt gondolom, hogy ha téged ez érdekel, ez számomra az elmúlt néhány tíz év tapasztalata alapján azt jelenti, hogy másokat nem nagyon, és ha téged érdekel, akkor erre pedig nagyon oda kell figyelnünk!
Ez egy nagyon érdekes felvetés, mert
sokat beszélünk a mesterséges intelligenciáról, de a humán intelligenciáról kevesebbet.
Arról is beszélünk, hogy mekkora óriási különbség van generációk között, de szerintem még generáción belül is nagy különbségek vannak, de ezek nincsenek feldolgozva. A kütyük használatával minden kütyünél ugrott egyet előre az emberi fejlődés, a technológia fejlődésével változott az információfeldolgozásunk, meg a közösségi viselkedésünk. Ezt tudjuk. De mit tett velünk a Covid, mit tett velünk a technológia, ez a borzasztóan felgyorsult élet, amit
elegánsan polikrízisek korszakának hívnak?
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy
állandó kihívással nézünk szembe.
Ez vajon hogyan hat ránk? Bezárkózunk, kinyitunk, reménykedünk, feladjuk? Azt gondolom, hogy a trendekhez ezt is hozzá kellene illeszteni, hogy megértsük, az emberek hogyan változtak, a humán intelligencia hogyan változott, és a mi szakmánkban ezt nagyon kellene tudni, ehhez kellene a kommunikációt igazítani.
A humán intelligencia paradox módon tulajdonképpen az AI-jal eltűnőben van.
Nem biztos, mert ahogy korábban te is mondtad, hogy az AI-t mi fejlesztjük, és ahhoz, hogy mi fejlesszünk egy mesterséges intelligenciát, ahhoz nekünk nagyon-nagyon intelligensnek kell lennünk. Például ha az energetikáról beszélünk, egyre nagyobb nyitottság van az embereknél a nagyon nehéz témák megértésére is, mert
fontos lett számukra személyesen az energiabiztonság.
Saját maguk szeretnének kontrollhelyzetben lenni az energetikai döntéseikkel kapcsolatban. Ezért sokkal nyitottabb mindenki az új technológiák, az új irányvonalak iránt, rugalmasabbak, merészebbek az emberek a döntéseikben. Néha ügyfeleink képzett napenergia szakértőkké válnak, vagy az elektromos autozásban tudnak tényleg okos szempontokat behozni. Ez nagyon jó dolog. Viszont hogyan fogalmazz meg te, mint marketinges valami nagyon összetettet úgy, hogy közérthető legyen, vagy eljusson a célcsoporthoz aképpen hogy az érdekelje, vagy milyen módon rakjad össze a szolgáltatások tájékoztatását, vagy a trendeket hogyan magyarázd el. Van, ami gyorsan berobbant, például a szolár, a napelem hihetetlen sikertörténet, az e-mobilitás rendkivül gyorsan terjed, de voltak olyan témák, amelyek nem mentek át, mert vagy túl korán hoztuk be, vagy lehet hogy nem elég jól tálaltuk azt. Majd most az MI- t bevonhatjuk és átdolgozza velünk, kiváncsi vagyok az eredményre.
Itt most rengeteg dolog eszembe jutott, de menjünk a konkrét téma felé a szektoron belül, hogy valóban sikersztori például az e-mobilitás? Mert azért ez azért rengeteg kérdést felvet még ma is.
Igen, szerintem az. Az emberiség mindig kísérletezik, új megoldásokat vet be. Az a nagy probléma szerintem az, és azért van ez a rengeteg vita, mert mindig mindent teljesen tökéletesre és optimálisra akarunk tenni, már az elején. Szerintem vannak átmeneti technológiák, amik többé-kevésbé egy irányba elindulnak, aztán később megkérdőjelezheted, hogy vajon az a helyes technológia volt-e, de
abban a pillanatban a legjobb tudásod szerint ez volt a legjobb megoldás.
Ez olyan, mint mondjuk, a tévéknél volt, hogy a plazmatechnológia fog átmenni, vagy az LCD technológia, vagy az átlátszó TV a menő vagy a hajlított?
Igen, vagy a videómagnóknál a VHS versus Betamax.
Igen, és akkor voltak cégek, akik megnyerték ezeket a meccseket, mert jó lóra tettek, voltak cégek, amik vesztettek és belebuktak, de voltak olyanok, akik köztes megoldásokat használtak, és én nem gondolom bűnnek, hogy abban a pillanatban az adott tudásoddal így csinálod. Aztán lehet, hogy utána lesz egy jobb megoldás, és te mint vállalkozás korrigálsz.
Amikor társadalomról beszélünk, ki kell mondjam a szót, akkor mindig a fenntarthatóságról is beszélünk.
Igen, így van.
Ezt hangsúlyozom mindig, hogy most az ESG buzzword-ben nem lett feltalálva semmi új.
Csak meg lett fogalmazva, igen.
Ennek az okai most mindegy is, de pont az S-ről esik a legkevesebb szó.
Az a legnehezebb része szerintem.
Emlékszel, húsz éve adományozással azonosították ezt a témát, most meg minden téma zöld és ez az S valahogy nem kap igazán fókuszt.
Igen. Én itt is azt mondom, hogy
legyünk optimisták, több hit kell.
A fenntarthatóság berobbant, ráadásul befogadottá vált, mint fontos ügy, már ez egy hatalmas nagy győzelem. Melyik részében hol tartunk? Nem tud egyszerre minden aspektusában egyformán haladni, mert nézd meg, mennyire sok ágazata van. Hol a vízért aggódunk, hol a biodiverzitásért, hol a zöld energiáért, hol meg a nők helyzetéért, szóval hogy nagyon-nagyon sok a téma, ennyi témában nem lehet egyforma tempóval haladni, mert
ha egyszerre csinálsz mindent, akkor igazából sehol nincs áttörési hatásfok.
Ha az x erőforrásodat mindenütt égeted, akkor igazából egyikben sem leszel eredményes, úgyhogy az történt, hogy ami könnyebben ment, vagy izgalmasabb volt, vagy több embert értintett, ott haladt a fenntarthatóság gyorsabban előre, és ahol nehezebb volt feldolgozni az ügyet, ott meg kicsit hátrébb van most, de ez nem akkora baj, mert azért
remélhetőleg van még időnk jó megoldásokat találni az égető kérdésekre.
Maradjunk a társadalomnál, mert ennek az érthetővé tétele az egyik legproblémásabb és legkomplexebb feladat.
Maradjunk akkor ennél.
Az emberek nem értik a bonyolult dolgokat, hogyan tudod leegyszerűsíteni ezt a bonyolult iparágat egészen odáig, hogy nekem nem energiára, hanem fényre, világításra és melegre van szükségem?
Nagyon egyszerűen, mert én is ugyanolyan érintett fél vagyok, mint te, ha nem itt dolgoznék, akkor a másik oldalon ülnék. Ergo, mind a két cipőt fel tudom venni.
Úgy kell elmagyarázni mindent, hogy én is értsem, az anyukám is értse, a szomszédom is értse, és nem kell túlbonyolítani azt.
Az energetikában hárombetűs rövidítésekből egy hegyet lehetne felépíteni, szóval nem az a lényeg, hogy úgy tűnjek, hogy én jó szakember vagyok, mert ötpercenként olyan szót mondok, amit senki nem ért. Az a lényeg, hogy egy közös nevezőre jussunk és tudjak segíteni a másiknak. Most ott van a kihívás, hogy ezt hogyan teszed meg a mai világban. Vannak olyan tanulmányok, melyek arról szólnak, hogy
fizikailag átalakul az agyunk, ahogy ezek az új kommunikációs digitális eszközök és a felgyorsult élet jött.
Jelenleg szerintem vizuálisan lehet jobban elmagyaráznod a témákat vagy akusztikusan, lásd népszerű podcastek, vagy oda kell adnod híres emberek szájába az információt, hogy azt jobban népszerűsítsék, esetleg vonjál be valami egészen különleges új technológiát (beszélő MI alak), vagy pedig menjél vissza meglepő módon az alapokhoz és készíts retro módon kézzel írott levelet. Tehát ez nagyon gyakran változik,
sokan sablonokban gondolkodnak és sablonokat használnak,
pedig az iparágat rengeteg fajta módon lehet ismertetni, bemutatni, az ügyfeleket tájékoztatni. Pont decemberben kérdezték tőlem, hogy a mai világban milyen trendek vannak a marketingben, amire azt mondtam, hogy szerintem
bátrabbnak kell lenni.
Mert sajnos nem jó, ha csak középszerű megoldások születnek.
Emlékszem egy mondatra, amit még öt évvel ezelőtt mondtál nekem.
Igen? Úristen!
Úgy hangzott, hogy bátornak kell lenni és vissza kell menni az origóig. Tehát ott tartunk, amit már öt éve megmondtál és még mindig meg kell mondani.
Az energetika szerencsére nagyon bátor és hatalmas tempóban megy előre.
Gondolj bele, hogy mennyi minden változott, mennyivel másabb a viszony a szolgáltatók és az emberek között, hogy mennyivel több saját megoldásod van, okosabb vagy, sokkal diverzifikáltabb megoldásokat használsz a saját otthonodban is, vagy a munkahelyeden. Ez óriási fejlődés.
Az energetikai szektorban különösen izgalmas a kérdés, hogy a jövőben lesznek-e még hagyományos vállalatok. Volt szerencsém látni az E.ON-nál, amikor tulajdonképpen kettévált a vállalat, mert nem tudta az egyik lekövetni a másikat, tehát van a fundamentum és a borzasztó nagy innováció, és persze a társadalmi változás is. Hogy hogyan fognak alakulni ezek a vállalatok?
Nagyon jó a kérdés, vezérigazgatóktól, első számú emberektől nagyon érdekes gondolatok hangzanak el a jövőről, hogyan fognak vállalatok működni. Vegyük például a stratégia és a tervezés kérdését, régen öt-tíz évekre születtek a tervek.
Ma, aki meg tudja mondani, hogy mi lesz tíz év múlva, az ember legyen a talpán, rövidebb távokban tervezünk.
Szóval én hiszek a megújuló hagyományos vállalatokban, akik viszont adaptivak.
Azt nem tudjuk, hogy milyen karácsonyunk lesz.
Eddig az volt a varázsszó, hogy reziliensnek kell lenni, most már az az új kulcsszó, hogy adaptív legyél,
de lehet, hogy hat hónap múlva egy újabb érték kerül elő. Szerintem biztos, hogy lesz hagyományos értelemben vett vállalat is, de nézd meg, hogy milyen dinamika indult el. Pont olvastam egy analitikát arról, mely szerint, az Amazon mint platformcég lesz a nyertese ennek a digitális forradalomnak, hiszen ők csinálták meg elsőként a disztribúciós hálózatot, ez egy platform és bármit beleteszel, az eljut a célállomásra. Nem így lett. És nézz meg egy Temu-t, pár hónappal ezelőtt még azt se tudtad, hogy az micsoda, és a semmiből lenyomta az összes előző e-kereskedőt.
Lehetsz te kíváló hagyományos szervezet, hogyha jön egy challenger és pár hónap alatt megkérdőjelezi a te létezésedet, küzdeni kell.
Szóval valahol a kettő kombójának kell lenni egy piacon szerintem, mert stabilitásra és megbízható vállalatokra is szükség van, mert az sem lehet, hogy megjelensz, letarolod a piacot, aztán otthagyod az ügyfeleket. Én erre anno Angliában a távközlésben láttam példát, hogy egy új mobilszolgáltató olyan üzleti ajánlatot adott, hogy persze mindenki az ügyfelévé vált, és két év után, letarolva a pénzügyi eredményeket, távozott és maradt a csalódott ügyféltömeg. Szóval mind a kettőre szükség van, a challengerre, hogy senki ne poshadjon be a megszokott működésébe, mert lelassulva egyszerűen eltompulsz, de
arra is szükség van, hogy akik valóban felelősségteljesen űzik az iparágat, azoknak is legyen tere.
Ti egy alap infrastrukturális cég vagytok, itt a nagy, vagy új kihívókkal elég nehéz számolni, de ettől függetlenül, mégiscsak nagyobb a felelősség.
Az infrastruktúrában nagy beruházási igény van.
Szinte lehetetlen.
Az infrastrukturális vállalatok kiemelkedően fontosak. Te is azt szeretnéd, hogy működjön a mobilod, az áramhálózat működjön, a banki infrastruktúra menjen, hogy ha odamész az ATM-hez, az pénzt adjon ki, stb.
Nagy beruházási igénye van, magas szakértelmet kíván. A kereskedelmi részben könnyebben jöhet challenger.
Árban, portfólióban, bármiben kihívhat téged, ami lehet, hogy különben jót tesz a versenynek.
Ha már a társadalmat emlegetjük, egy fundamentális vállalattal felelősség is jár.
Abszolút .
Ebben forprofit cégként nagyon nehéz érzékenyen megtalálni azt a határt, hogy hogyan leszel a társadalom szövetének finom része. A forprofitnál sem végtelen a profit, nem lehet mindent is megoldani, minden mellé odaállni, tehát ez egy nagyon érzékeny kihívás.
Az a nagy szerencse, hogy az energetika, a sajátosságából adódóan eleve érzékeny erre. Ez az alfa és az omega számunkra,
a társadalmi felelősség alap.
Áram kell nagyon sok mindenhez, úgyhogy
az iparágban dolgozókban eleve van egy extrém felelősségérzet.
Amikor van egy nagy áramszünet, mert volt egy vihar, akkor a mi szerelőnk a munkájából adódóan kimegy a terepre és nem csak mehanikusan megcsinálja, hanem ráhangolódik az ügyfelekre és igyekszik, mert pontosan tudja, hogy a gyerek otthon fűtést akar, meg kell főzni a vasárnapi ebédet és a gyárat be kell indítani. Így, ezt a nagy tudatosságot még nem láttam más iparágakban ahol dolgoztam, hogy nincs olyan, hogy nem oldod meg.
Az, hogy a társadalomhoz kapcsolódsz, az rendkívül fontos.
Szoktam tanítani, és ez a „license to operate”, a társadalmi bizalom, hogy tényleg értéket adjál, értéket teremtsél és igyekezzél magadból a legtöbbet kiadni, kapcsolódjál annyi ponton, ahol tudsz és ahol ennek értelme van, én azt gondolom, hogy ez egy alap kellene, hogy legyen. Én itt örömmel dolgozom, erre nekem lehetőségem van és szerencsére abszolút sok pozitív visszajelzés is van. Persze hogyha nagyon sok ügyfelet kezelsz és nagyon sokfajta tevékenységet végzel, ott
mindig vannak olyan kritikus témák, amiben őszintének kell lenni.
Azt mondani, hogy minden rendben van, az egy oltári nagy vetítés. Semmilyen gazdasági szervezetben nem tud mindig minden rendben lenni, mindig vannak kihívásos pontok. Ott meg az a felelősséged, hogy tudsz-e rajta javítani, foglalkozol-e vele.
A felelősség. Érdekes, pont volt áramszünet nálunk a napokban. Indultam el és le volt bontva a fél utca, ónos eső, pokoli idő volt. Őszintén szólva egy pillanatra meg is álltam és néztem az embereket, hogy tényleg mindenkinek mindenéről folyt ez az ónos eső, de fönt voltak az oszlopon és csinálták és szerelték. Ez egy bejelentett áramszünet volt, de nem azt mondták, bocs, esik, nem csináljuk, mert most így veszélyes. Ez nekem azért érdekes, hogy az új generáció képes lesz-e erre az elhivatottságra, erre a felelősségtudatra, amikor kütyüvel a kezükben születnek és az ónos esőben kint az oszlopin dolgozni, az valami egészen más. Ehhez a klasszikus kétkezi végrehajtó munkához mindig is meg kell teremteni majd az utánpótlást.
A TikTokon volt a felületünk, ahol bemutattuk a fiataloknak azt, hogy ez igazából mennyire izgalmas tud lenni.
Láttam egy holdjárót is a mocsárban. Na, ez hozzám is elért.
Volt olyan kihívásunk is, hogy egy érintésvédelmi kesztyűben próbálj bármit megfogni, vagy elintézni. Azért, hogy pontosan tudják, hogy az őket körülvevő legfontosabb dolgokból semmi nem működik, hogyha nincs áramellátás. Sem a tévé, sem az X-Box, sem a mobil.
Sem az AI.
Semmi. Itt a hálózaton például már a dróntechnikától kezdve irtózatosan komplex rendszerek vannak, hogyan okosítasz rengeteg IT-tudással, szóval
ez már nem az a szakma, ami régen volt.
Rengeteg izgalmas dolog van benne, és sok sikerélményt tud adni. A lakosságnak is nagyon a megváltozott a hozzáállása, gondolj bele, amikor szerelik az ónos esőben a hálózatot, ez emberek nagyon gyakran kivisznek meleg teát, vagy köszönetet mondanak, mert ők nem tudnak kimenni a hóesésben a sarokig se, de a mi embereink ott vannak a hálózatban. Szóval
van pozitív élményed és ez nagyon fontos minden szakmában.
Talán az új technológia eléri a fiatalokat is. Láttam egy filmet egy drónos startup cégről, ahol ezeket a borzasztó nagy kábeleket már összehangolt dróncsapatok emelik föl. Olyan volt, mint egy videójáték.
Így van. Annyi minden van már, például a robotika. Azoknak a fiataloknak, akiknek van erre affinitása, ez egy remek dolog. Jelen pillanatban sokkal jobban állunk ebben a kilátásban, mint mondjuk, ha öt évvel ezelőtt kérdeztél volna, mert akkor még
tényleg voltak kérdőjelek, hogy az új generációt hogyan tudod bevonni.
Ezzel a nagy technológiai fejlődéssel ez sokkal izgalmasabb lett.
Maradva a fenntarthatóság témában, ennek a fogyasztói társadalomnak az egyik alap kérdése, hogy mindig a vállalattól várjuk a megfejtést, de hogy saját magunknak fogunk-e tudni határt szabni bizonyos dolgokban, ezt te hogyan érzed?
Nagyon sokat beszélgettem Ürge-Vorsatz Diánával, akit én nagyon szeretek és nagyon tisztelek, és volt egy pont, ahol én megfordítottam a saját magam viselkedését. Beszélgettünk a fenntarthatóságról, és elkezdtük felsorolni a rizikókat, és a rizikókból egyre több és több lett. Emlékszel, eljutott odáig a kommunikáció a világban, hogy civilizációs összeomlás várható. Nagyon értelmes és okos módon megszólaltattak olyan szakértőket is, akik elmondták, hogy ha az emberi motivációt kiveszed a játékból és csak arról beszélsz, hogy minden elveszett, akkor az át fog csapni egy destruktív viselkedési mintába, mert
hogyha nincs mit megmenteni, akkor belecsapsz a lecsóba és még nagyobb kárt okozol.
Ez érdekes.
Ezért két éve én abszolút megfordítottam a kommunikációt, és már nem a rizikókról beszélünk. Tavaly például a Sziget Fesztiválra kivittünk egy jéghegyet, oda kijött hozzánk Diána és Rakonczay Gábor is, és azt mondtam, hogy arról meséljenek a gyerekeknek, hogy mi az, amit láttak, hogy megváltoztattunk és megoldódott, vagy látszik, hogy jobb helyzet lett. Rakonczay Gábor elmondta, hogy még mindig vannak műanyagszemét-szigetek az óceánon, de már újakat nem lát. Mert azzal, hogy visszafogtuk a műanyagot és elkezdtük ezt feldolgozni, megállítottuk ennek a kumulatív folyamatát. A Diána pedig az ózonlyukakról mesélt, hogy tíz évvel ezelőtt mindenki ezt kiabálta, hogy Úristen, mi van itt, és hogy bizonyos viselkedéseink pozitív hatással voltak erre. A Covidnak is volt egy ilyen hatása, hogy visszafogott fogyasztás miatt kitisztult a levegő. Egyszer egy TEDx kapcsán csináltam egy videóversenyt fiataloknak és bejött 120 alkotás, videó, ami irtó profi, kreatív és tényleg szuper volt, viszont a 80 százaléka depresszív. Amikor végig néztem,
engem szó szerint sokkolt, amit láttam,
és nehéz volt egyet kiválasztani nyertesnek, amiben azt mondod, hogy Úristen, nem sírsz a végén.
Ezért kell a megoldás irányába terelni az ügyeket és tényleg hinni abban, hogy ez nem lehetetlen.
Beszélgettem egy startup alapítójával, aki kimondottan egy fenntarthatóságra épülő innovációval indult, és nagyon érdekes volt, amikor azt mondta, hogy az egész motivációja az innovációra a klímaszorongás volt. Huszonévesként határozottan állította, hogy az ő generációjában nagyon tetten érhető a klímaszorongás. Ez megint csak egy dimenzió a nagy egészből. Ez valóban így van?
Igen, még egy kísérletünk volt. Tavaly megtámogattuk egy novellapályázatot, tudod, amik a megállókban kint szoktak lenni. A JCDecaux-val együtt a közösen megadott témánk a fenntarthatóság volt. A bejött pályamunkákat elolvastuk, és ott már az látszik, hogy van egy vegyesebb szórás, mert például már az emberek megbarátkoztak azzal, hogy mondjuk, narancsfák lesznek az Andrássy úton.
Megpróbálják a jövőt pozitívan beépíteni,
úgyhogy talán kezdjük egy kicsit feloldani ezt a dolgot, viszont óriási nagy nosztalgia is volt benne, mert nagyon sokan írtak a gyerekkorukról. Hogy milyen módon élték meg a természet közelségét. Még ez sem rossz, mert ez meg motivál arra, hogy valami hasonlószerű állapotot próbálj létrehozni a jövőre.
Vissza a jövőbe.
Igen, vissza a jövőbe. Talán ebből a nagy szorongásból a rengeteg krízis elérte azt, hogy
a kríziseket is már másképp nézzük.
Vannak vezetők, akik ennek ellenére egészen pesszimisták, de minimum azt állítják, hogy ez a pusztító, fenntarthatatlan folyamat biztos, hogy már nem megállítható, maximum csak lassítani tudjuk. És akkor tőled várok erre a végére egy optimista megközelítést.
Menjünk vissza. Emberrel kezdtünk, emberrel végzünk, mert akkor azt mondom neked, hogy
a legnagyobb téma erre az évszázadra az emberek mentális állapota lett.
Nem szabad ezt tovább terhelni. Oké?
Kell, hogy legyen egy optimista verzió, de nem az a kincstári,
hogy te most valamit szajkózol, hanem olyan, amiben hiszel és olyan, amiért teszel. Hogyha mi leülünk majd egyszer a karosszékbe és egymásra nézünk, hogy békés lelked van, hogy te mindent abból a lehetőségből, ami neked adott volt, mindent megtettél, én elég zöld energiát biztosítottam, olyan újdonságokat hoztunk be, ami egy kicsit segített a karbonlábnyomunkon, vagy tudtam úgy innoválni, ami emberibbé tett dolgokat és generációknak segített. Hogyha minden egyes ember így érzi, akkor szerintem sokkal közelebb vagyunk a megoldáshoz. #it’s on us, mondjuk mi az E.ON-nál!
Egy fontos üzleti dolgot mondtál, hogy hinni kell!
Igen, hinni, bízni és tenni kell, de nagyon sokat. Legyen erre pozítiv energiánk!
Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.