A VALÓSÁGSHOW-GYÁRTÁS KULISSZATITKAI

A kereskedelmi médiumok a valóságshow-ban legyárthatják saját celebjeiket.

Már elnököt is adhatott Amerikának napjaink egyik legvitatottabb műsorformátuma, a második aranykorát élő valóságshow. A műfaj már megnevezésében a leplezetlen valóságot ígéri a közönségnek, de valójában erősen szerkesztett műsorszámot kínál, amelynek alapvető céljai is homályosak. Friss kiadványában a ValóVilág 11 tudományos igényű elemzésével mutatja be a reality-gyártás világát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatudományi Intézete.

A valóságshow-készítés fontos médiagazdaságtani funkciója a

sztárgyártás

– olvasható a kötetben. Ezen műsoraikban a kereskedelmi médiumok legyárthatják saját celebjeiket, akiket utána különféle egyéb produkcióikban is tovább futtathatnak, amíg egy következő valóságshow ki nem neveli a hírességeik újabb generációját. A szereplők azonban hosszú távon többnyire mégsem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött ismertségükkel – bár időnként egy-egy reality-szereplő valóban képes meglovagolni a hirtelen jött népszerűségét. Hazánk egyik legismertebb ilyen szereplője VV Majka, vagyis Majoros Péter volt a ValóVilág első évadából, aki hirtelen ismertségére építve mára egy, az egykori villalakói szerepétől teljesen elkülöníthető zenei karriert is befutott.

Nemzetközi kitekintésben Donald Trump amerikai elnökké válásában is nagy szerepe lehetett annak, hogy előtte számos valóságshowban szerepelt, többek között a „The Apprentice” című –Magyarországon jelenleg „Az álommeló” néven futó– üzleti realityben, amely kidomborította a nézők és későbbi szavazók előtt Trump minden olyan képességét, amely mind egy sikeres üzleti, mind egy sikeres politikai vezetőnél elengedhetetlen.

A kötet kiemeli, hogy a reality-műsorok időről időre fontos közéleti témákra is ráirányíthatják a figyelmet: az alkotók az 1990-es évektől rendszeresen beemeltek a műsoraikba olyan figyelemre érdemes topikokat, mint a kisebbségi jogok kérdése vagy a HIV-vírus terjedése. A médiumok ezeket az izgalmas és gyakran megosztó témákat természetesen elsősorban a nézettségük növelése érdekében mutatták be, de vitathatatlan, hogy ezzel hatékonyan formálták a társadalom valóságérzékelését és a kulturális közbeszédet.

A kiadvány felidézi, hogy a reality-gyártás a 2010-es években háttérbe szorult, de kiemeli, hogy napjainkban a második aranykorát éli: mind a gyakran megújuló műsorkínálatot követelő közönség, mind a Covid-járvány a viszonylag könnyen, olcsón és gyorsan előállítható, izolált környezetben és kevés ember bevonásával leforgatható produkciók felé terelte a média- és a streamingszolgáltatókat.

A tartalomgyártók így ma is előszeretettel készítenek reality-műsorokat,

a ValóVilág sokéves nézettségét elemezve mégis az látható, hogy a műsor televíziós népszerűsége óriási mértékben beszakadt: a 2002-es indulás óta a milliós napi nézőtábora százezer fő alá csökkent. Ennek hatására a műsor 2014-15-ös évada már az RTL másodcsatornájára szorult, az aktuális széria egy jelentős része pedig az online térbe került. Az RTL internetes felületeinek látogatottságát vizsgálva látható, hogy az online közvetítések rövid távon ugyan növekedést hoztak, de az ingyenes időszakot követően az online térben is visszaesett a látogatottság és csak időszakosan, egy-egy jelentősebb esemény idején tudott újra emelkedni.

Ugyanakkor a multiplatformos tartalomkihelyezés, a televízió mellett a streaming felületeken és a közösségi platformokon történő megjelenés, az új formai vagy műfaji keretbe helyezett tartalmak újracsomagolása sikeresen terelte a nézőket a socialmédia felületeire, erősítve a közösségi-televíziózást.

Elemzést olvashatunk a műsorban megjelenített fizikai és verbális agresszióról is, valamint azon esetekről, amikor a szereplők megalázó helyzetbe kerültek. Azt is megtudhatjuk, hogyan jelenítette meg a nemi szerepeket a showműsor, milyen társadalmi üzeneteket közvetítettek ezzel a készítők és hogyan próbálták maximalizálni a nézettségüket e témák behozatalával. Olvasható a valóságshow-szereplők sorsára és életüknek alakulására fókuszáló írás is, a kötet utolsó munkája pedig a műsorok szereplőire és műsorvezetőire fókuszálva elemzi a ValóVilág 11 és a BeleValóVilág műsorát.

A kiadvány újdonságszerűségét emeli, hogy számos szövege olyan fontos kérdéseket boncolgat, amelyeket hazai vizsgálat célirányosan mindeddig nem válaszolt meg. A kötet így nem csak kommunikációs szakemberekhez és médiatudósokhoz szól, hanem mindenkihez, aki szeretné közelebbről is megismerni és megérteni a kortárs médiakultúra és médiagazdaság aktuális jelenségeit és változásait.
( onBRANDS )