Valaha a prémium minőség és a luxus a visszafogottság, a minőség és a stílus szinonimája volt.
Ma sok márka inkább a figyelemért versenyez, mint az elismerésért. Amikor egy BMW hűtőrács így világít, akkor ott számomra valami nagyon elromlott. Persze tudom, Kína, a kínai piac…
A luxus mindig szólt az önuralomról is. „less is more”. A kevesebb több volt, mert ott volt benne az érték és a magabiztosság. Ma a legtöbb márka úgy próbál „modernebb” lenni, hogy elveszíti a DNS-ét. A (m)érték helyett a túlzás, a karakter helyett a trend marad. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a mai generációknak, társadalmaknak, autós vevőknek mi jelenti az értéket?
Te mit gondolsz? Hol húzódik a határ a márkaérték és a giccs között?