Csak óvatosan a digitális mankóval! Ahhoz képest, hogy a generatív AI-k (ChatGPT, Gemini, Perplexity stb.) megjelenésekor nagyon bizalmatlan voltam, ma már nehezen tudom elképzelni a napjaimat nélkülük.
Óriási segítséget jelentenek a munkában: Ugyan továbbra sem írják meg helyettem a cikkeket, blogposztokat, tanulmányokat, de sok részfeladatot végeztetek velük, és persze rengeteg keresés, összehasonlítás is áttevődött ide a Google-ról. Eddig szép is lenne a történet, de közben egyre jobban aggódom, hogy szép lassan elsorvadnak a „gondolkodó izmaim”. Sajnos, ahogy olvasom,
a félelmem nem alaptalan.
A kérdés: amikor az AI-val íratunk valamit, az agyunk vajon ugyanazokat a kritikus gondolkodási, memória- és kreatív folyamatokat aktiválja-e, mintha a nulláról hoznánk létre a szöveget? A lustáknak, akik nem olvassák tovább a cikket, a rövid válasz: NEM.
Ha eltekintünk az AI-val íratott tartalmak minőségétől – én nem tudok – , akkor is sejthetjük, hogy nagyon különböző folyamatokról van szó. A bizonyításhoz persze ennél több kell: Az MIT kutatói EEG segítségével megmérték a résztvevők agyi aktivitását „hagyományos” és ChatGPT-vel „támogatott” esszéírás közben. Az eredmény elgondolkodtató.
Kognitív kiszervezés = részleges „agyhalál”
A ChatGPT-vel végzett munka során az agyunk kevésbé dolgozik. A kísérletben a csökkent aktivitás az agyműködés több kulcsfontosságú frekvenciasávjában, így a memóriáért és a figyelemért felelős théta- és alfa-hullámok jelenlétében és intenzitásában is megmutatkozott, ami arra utal, hogy az agy mélyebb feldolgozási szintjei ilyenkor egyszerűen nem kapcsoltak be.
Az úgynevezett „kognitív kiszervezés” (cognitive offloading) fogalma régóta ismert. A kutatások szerint az agyi konnektivitás szisztematikusan csökken a külső támogatás mértékével: ha segédeszköz nélkül írunk, a legnagyobb a konnektivitás, ha AI-asszisztenssel, a legkisebb. (A Google keresésre támaszkodó munka valahol középen áll.)
Ha tehát az AI segítségével írunk, az agyunk kevesebb erőfeszítést tesz. Ez hosszú távon a mélyebb gondolkodási folyamatokért felelős neurális pályák gyengüléséhez vezethet, mivel azok az agyi „áramkörök”, amelyeket nem használunk, idővel veszíthetnek hatékonyságukból.
Rosszul hangzik?
(Szerintem igen.)
Csökkenő memória
Ha az AI segítségével írsz, gyorsabban felejtesz. Az idézett kutatás szerint a tesztalanyok 83,3%-a egyáltalán nem tudott helyesen idézni a saját esszéjéből.
Na, itt azért vitatkoznék a tudósokkal. Én az AI megjelenése előtt is hajlamos voltam elfelejteni a korábban írt szövegemet. (Volt, hogy egy cikkhez alapanyagot keresve meglepődve futottam bele egy korábbi írásomba.) A másik, hogy ügyfeleinknek a magasemelésű targoncáktól a NIS2 auditig rengeteg témáról írok. Amíg egy-egy cikken, esettanulmányon dolgozom, addig teljes a fókusz, de amint átállok egy másik témára, az előző cikket el kell felejtenem. (Nagyon másképpen működik egy saját cikk: Miután felmerül bennem egy téma, napokig, hetekig érlelődik a fejemben, így viszonylag hosszabb ideig meg is marad.)
Az írások egyhangúbbá válnak
A kutatók nemcsak az agyi aktivitást, hanem magukat az elkészült esszéket is elemezték természetes nyelvi feldolgozás (NLP) segítségével. Az eredmények azt mutatták, hogy
a ChatGPT használata a nyelvi homogenitás felé tolja az írásokat.
Az AI-csoport által írt esszék statisztikailag sokkal jobban hasonlítottak egymásra; a résztvevők gyakran ugyanazokat a szókapcsolatokat, érveket és példákat használták.
Ez a nyelvi homogenitás a csökkent agyi aktivitás és a gyengébb memória logikus következménye. Amikor az agyunk kevesebb erőfeszítést tesz az ötletek belső generálására (ahogy az EEG-adatok mutatták), és kevésbé mélyen kódolja az információt (ahogy a memóriatesztek bizonyították), természetes, hogy az AI által kínált legvalószínűbb, leginkább „átlagos” nyelvi fordulatokhoz nyúlunk.
Ez a kognitív adósságunkra fizetett kamat:
az egyéni kreativitás és az eredetiség rovására egyfajta „gondolati visszhangkamrába” kerülünk.
Igen, az AI unalmas stréber, „aki” ugyan jól felkészült a dolgozatra, de csak a tanultakat képes visszaböfögni, nincsenek önálló gondolatai. Csak az amatőrök és az internetet mérgező dömpingtartalmakat gyártók használják fel közvetlenül az AI-készítette tartalmakat. Szerintem az AI-t inkább úgy kell kezelni, mint egy szorgalmas gyakornokot: alapanyagot szállít, amit azután erősen meg kell szerkesztened.
Kognitív adósság
Az AI használatával „kognitív adósságot” halmozunk fel: A rövid távú kényelemért – azaz a feladat azonnali, kevesebb erőfeszítéssel járó elvégzéséért –
hosszú távú kognitív képességekkel fizethetünk.
Kísérletek szerint a rendszeres AI-használattal elkényelmesedett tesztalanyok egy későbbi kísérlet során „mankó” nélkül még gyengébben teljesítettek. Meglepett viszont, hogy amikor a korábban segédeszköz nélkül írók egy későbbi kísérleti szakaszban használhatták a ChatGPT-t, még a korábbinál is nagyobb agyi aktivitást mutattak, ami arra utal, hogy az agyuk nem passzívan kiszervezte a munkát, hanem aktívan integrálta az új eszközt a már begyakorolt belső képességeikkel.
AI-használat: Csak ésszel!
Az AI rendszeres használatának tehát nagy ára van:
A rövid távú nyereség hosszú távú kognitív adóssághoz vezethet, amely gyengíti a memóriánkat, tompítja a kreativitásunkat és negatívan befolyásolja agyunk alapvető működését.
Nem akarlak arra biztatni, hogy azonnal töröld a számítógépedről, telefonodról az AI-eszközöket, inkább azt javaslom, hogy – a saját érdekedben – próbáld meg korlátozni azok használatát. A függőségnek – ebben az esetben is – nagy ára van!
( Szerző: Pécsi Ferenc, B2B marketing content creator, LinkedIn expert, ContentPlus co-owner, former Tonmeister )