A hazai vállalatvezetők egyszerre szembesülnek erősödő rövid távú fenyegetésekkel és a technológiai átalakulás folyamatos kényszerével, amely hosszú távú, stratégiai fókuszt követel.
Bár
a világgazdaság kilátásaival kapcsolatban továbbra is optimisták, a hazai környezetben növekvő bizonytalanság uralja a vezetői gondolkodást.
A PwC Magyarország 15. alkalommal, 2025 őszén elvégzett vezérigazgató-felmérése szerint a magyar CEO-k idejük 60%-át egyévesnél rövidebb távú ügyekre fordítják – jóval többet, mint társaik világszerte –, és így kevesebb fókusz marad a vállalati életképesség, az innováció és az AI-adaptáció hosszabb távú, stratégiai kérdéseire, melyek egyre erőteljesebben kerülnek napirendre.
A növekedési várakozások kettőssége: világgazdaságot illető optimizmus, hazai óvatosság
A magyar vezetők jóval optimistábbak globális társaiknál, ha a világgazdaság növekedéséről van szó: 71% bízik annak élénkülésében, szemben a nemzetközi 61%-kal, és mindössze 5% számít lassulásra az előző év üteméhez képest. Ugyanakkor a hazai gazdasággal kapcsolatos kilátások már árnyaltabb képet mutatnak. A korábbi 60%-hoz képest idén csupán 53% vár gyorsulást, ami egyértelműen utal a bizalom romlására.
A vállalatok bevételi várakozásai is pesszimistábbak, mint az előző években:
a következő 12 hónapra vonatkozó árbevétel-növekedést Magyarországon mindössze 31% valószínűsíti, ami a felmérés másfél évtizedes történetének legalacsonyabb értéke. A hároméves horizont viszont már optimistább, itt a hazai (48%) és globális eredmények (49%) szerint is a vezetők mintegy fele optimista.
A vállalatvezetők makrogazdasági előrejelzései a forint átlagárfolyamára, az inflációra és a GDP-növekedésre szintén mérsékelt bizalmat tükröznek: az idei jóslatok 397 forintos átlagárfolyamot, 4,6%-os inflációt és 1,5%-os GDP‑bővülést jeleznek.
A hazai szabályozási környezet az új első számú kockázat
A fenyegetettségek megítélésében fordulat következett be:
2023 óta először nőtt érezhetően a vezérigazgatók kockázatérzeti szintje. Idén a hazai szabályozási környezet került a félelmek élére 51%-kal, megelőzve az inflációt és a makrogazdasági volatilitást (mindkettő (43%), és némiképp emelkedett a geopolitikai konfliktusoktól tartók aránya (a tavalyi 36-ról idén 37%-ra), a kiberkockázat pedig továbbra is a legjelentősebb fenyegetések között szerepel 37%-kal (globálisan 31%). Jelentősen csökkent az alapvető fontosságú készségek rendelkezésre állásától tartók aránya (44% → 32%) és a technológiai zavaroktól való félelem (35% → 24%).
A vámok körüli bizonytalanság új jelenségként került fel a listára: a magyar CEO-k 75%-a csekély vagy semmilyen hatást nem vár, ugyanakkor 12% szerint a vámok negatív irányba fogják befolyásolni a nyereséghányadot. A kutatás rámutat, hogy
a növekvő fenyegetések világában csökken a stratégiai kockázatvállalási hajlandóság.
Magyarországon a vállalatok 18%-a mondta, hogy a geopolitikai helyzet miatt kisebb valószínűséggel hajt végre jelentős beruházást – ez a visszafogottság sok ágazatban szemmel látható.
Bizonytalan az AI megtérülése, az erős alapok nélkülözhetetlenek
A vezérigazgatók számára ma az a legfontosabb kérdés, hogy elég gyorsan alakítják-e át a vállalkozásukat ahhoz, hogy lépést tartsanak a technológia változásaival, beleértve az AI-t. Annak ellenére, hogy az AI-korszaknak még a korai szakaszában vagyunk,
a szervezetek már számos területen kísérleteznek a technológiával,
de a vállalati szintű integráció még kevéssé elterjedt. Magyarországon az AI-t a megkérdezettek nagy vagy nagyon nagy mértékben a keresletgenerálás (18%), az ügyfélélmény (17%) és a támogató szolgáltatások területén (12%) használja.
A mérhető üzleti eredmények szintén korlátozottak: mindössze 13% számolt be többletbevételről az AI‑bevezetések eredményeként, és a költségcsökkentés terén sem sokkal jobb a helyzet. A felmérésben részt vett hazai vállalatok 77%-a szerint pedig nem tapasztalható sem költségcsökkenés, sem bevételnövekedés a mesterséges intelligencia alkalmazásából.
A kutatás hangsúlyozza az erős AI‑alapok szerepét: akik rendelkeznek stabil technológiai környezettel, felelős AI‑keretrendszerrel és integrált ütemtervvel, háromszor nagyobb valószínűséggel realizálnak pénzügyi előnyöket (bevételnövekedés az elmúlt 12 hónapban 9% vs. 28% az erős alapokkal rendelkezők javára Magyarországon, a költségek csökkenése 12% vs. 33%). Annak ellenére, hogy a stabil AI-alapok tekintetében nincs lényeges eltérés a globális és a hazai minta között,
a hasznok vonatkozásában a különbség látványos: sokkal kevesebben realizálnak előnyöket itthon.
Míg Magyarországon mindössze 6% azok aránya, akik bevételnövekedésről és költségcsökkenésről is beszámoltak, addig nemzetközi viszonylatban ez 12%.
„A mesterséges intelligenciának már nem csak jövője, hanem múltja is van, ezért egyre több összefüggésre derül fény. Az idei felmérés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az AI-felkészültség megléte itthon kevesebb eredménnyel járt. Kérdés, hogy ugyanazt értjük-e felkészültség alatt, illetve amennyiben erre a kérdésre igen a válasz, úgy milyen más okok húzódnak meg a szerényebb eredmények mögött? Most csak találgathatunk, de a következő években izgalmas megállapítások jöhetnek, amik visszahatnak a mesterséges intelligencia alkalmazására” – érvelt Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.
Iparági transzformációk
A vállalatok egyre inkább felismerik, hogy
a növekedéshez szükséges a hagyományos iparági határok átlépése.
A magyar vezérigazgatók 35%-a, a globális vezetők 42%-a versenyez ma már új szektorokban az elmúlt öt év adatai alapján. Mindeközben a recessziós félelmek miatt a terjeszkedési kedv érezhetően alacsonyabb, mint világszerte.
Azok, akik a következő három évben legalább egy jelentős felvásárlást terveznek, hasonló arányban (Magyarországon 34%, globálisan 44%) várnak ügyleteket a meglévő ágazatukon vagy iparágukon kívülről. Tavaly ez a szám Magyarországon 42%, globálisan 60% volt.
„A versenyképesség megőrzéséhez több út is lehetséges, ezek egyike a más ágazatokba való átlépés. Ennek szándéka egyértelműen látszik világszerte és Magyarországon is, mértékét azonban itthon vélhetően jelentősen befolyásolta a növekedési kilátásokkal kapcsolatos óvatosság. A technológiai szektor vonzereje viszont Magyarországon kevésbé tapasztalható” – mutatott rá Mezei Szabolcs.
Ahogyan a PwC egy korábbi kutatása is rámutat, a következő évtizedben
az iparágak a fogyasztói igények változásának megfelelően fognak átalakulni,
mindez pedig a hagyományos ágazati határvonalakon átívelő új területek kialakulásához vezet.
„A gazdaság szerkezetének átalakulásával az értékteremtés egyre inkább olyan szervezetektől fog származni, amelyek felismerik a hagyományos iparágak közti kapcsolódási lehetőségeket. Az üzleti vezetők óriási növekedést érhetnek el, ha a változó ügyféligényekre összpontosítanak és a legfrissebb technológiák mentén alakítják üzleti tevékenységüket” – mutatott rá Radványi László, a PwC Magyarország vezérigazgatója.
Innováció: ambíció és valóság között
Az innováció a magyar vezérigazgatók 53%-a szerint
vállalatuk üzleti stratégiájának kritikus eleme, ám a konkrét gyakorlatok terén jelentős szakadék mutatkozik.
Magas kockázatot az innovációs projektek terén a vállalatok alig egyötöde tolerál (18%), ahogy az esetlegesen alulteljesítő K+F projektek leállítására szolgáló rutinszerű folyamatok is ritkák (16%).
A stabil innovációs alapokkal rendelkező vállalatok ugyanakkor gyorsabb árbevétel‑növekedést és magasabb nyereséghányadot érnek el, ami alátámasztja a hosszú távú és következetes innovációs stratégia szükségességét. A PwC szakértői kiemelik: a vállalati megújulás nem elszigetelt ötletekkel, hanem rendszerszintű építkezéssel valósulhat meg.
Bizalom és fenntarthatóság: új elvárások, változó prioritások
A bizalommal kapcsolatos aggályok világszerte és Magyarországon is erősödtek.
A hazai CEO-k 81%-a szerint vállalatuknál az elmúlt évben legalább mérsékelt mértékben megjelentek az olyan területekhez kötődő bizalmi kihívások, mint az AI-biztonság, adatvédelem, transzparencia vagy a klímaváltozás hatásai. Eközben
a klímakockázatok rendszerszintű integrációja még mindig alacsony szinten áll:
mindössze minden harmadik magyar vállalat rendelkezik megfelelő folyamattal a fenntarthatósági szempontok beépítésére. A PwC elemzése szerint a vállalatok nagy része ma inkább az energiaigényekre, az ellenállóképesség növelésére és a változó ügyféligényekre koncentrál – a trend azonban egyértelmű: a fenntarthatósági jelentéstétel és a kapcsolódó elvárások erősödnek.
Radványi László, a PwC Magyarország vezérigazgatója hozzátette: „A vezetők visszajelzései is megerősítik, hogy bizonytalanság idején minden szervezetnek a saját értékeire és közösségére kell támaszkodnia. A bizalom, a transzparencia és az együttműködés azok a pontok, amelyekhez akkor is vissza tudunk nyúlni, amikor gyorsan változik körülöttünk a világ. A hosszú távú versenyképességhez most az kell, hogy tudatosan fűzzük szorosabbra a kapcsolatot az ügyfeleinkkel, és merjük átírni a régi működési mintákat. Ha jól használjuk ki ezt az időszakot, nemcsak alkalmazkodunk, hanem előnyt is kovácsolunk belőle.”
A vezérigazgatók mindennapjai: a rövid táv uralma
Az időhorizontok közötti feszültség a kutatás egyik legmarkánsabb üzenete. A vezetők világszerte idejük 47%-át fordítják egyévesnél rövidebb távú tevékenységekre, Magyarországon ez az arány 60%. Hosszabb távú, 5 évnél távolabbi ügyekre mindössze munkaidejük 10%-át tudják fordítani. A PwC szakértői szerint ez a rövid távú fókusz érthető a jelenlegi gazdasági helyzetben, ugyanakkor
a stratégiai fejlődés egyik legnagyobb akadálya is lehet:
a vállalatoknak időt kell szánniuk a hosszú távú transzformációs programokra, különösen az AI és az innováció területén.
„Ma a vezérigazgatóknak egy beruházási szempontból alapvetően kedvezőtlen környezetben kell kezelniük egy távlati, technológiai indíttatású transzformációt. A halogatás egyre kevésbé opció. A mesterséges intelligenciába vetett bizalom ma már nem kérdés, a döntésképesség, a megfelelő felkészültség és helyes alkalmazás viszont óriási kihívást jelent” – hangsúlyozta Radványi László.