YURKOV KOVÁCS ORSOLYA

KŐSZEGI ANDRÁS / onBRANDS
Amikor legelőször találkoztam a YURKOV névvel, azt gondoltam, volt egy olyan érzésem, hogy ez megint valamilyen új, trendi divatmárka. Nyilván a stílus miatt. De te nem egy ruhamárka vagy.

YURKOV KOVÁCS ORSOLYA
A YURKOV márka alatt valóban készülnek ruhák is. Olyan egyedi darabok, amikben gyakorlatilag kijavítjuk a hölgyeknél a konfekció által elrontott dolgokat. Kijavítotttuk a vállrészt, a derékvonalakat, a szoknyahosszakat, szabásvonalakat. Például a legtöbb hölgynek az áll a legjobban, ha térd alá ér a ceruzaszoknya, viszont a konfekcióban térd fölött vágják el. Ezek a pici apró centik azok, amik gyakorlatilag meghatározzák azt, hogy mi áll jól valakinek. Úgyhogy a vendégeink kérésére készítjük a ruhákat, alapdarabokat. A fő tevékenységünk azonban a stílustanácsadás. Nem szerettem volna a saját nevem alatt alapítani a szalont, mert mindvégig az volt a tervem, hogy nem egyedül fogom csinálni, hanem stílusszakértő kollégákkal.

Misszióm, hogy minél több emberhez jussanak el a stílus- információk,

amiket szerintem mindenkinek tudnia kellene, ezért nem a saját nevem alatt indítottam a vállalkozást – hogy más szakértők is tudjanak kapcsolódni a szervezethez -, hanem a YURKOV nevet választottam. Miért pont YURKOV?  Valamiért orosz hangzású nevet szerettem volna, de erről nincs romantikus sztorim. Kinyitottam az Oroszország térképet és Moszkvától kicsit dél-keletre van egy kicsi falu, amire éppen ráböktem, ez adta a nevünket.

Voltál már ott?

Nem voltam, lehet, hogy majd egyszer elmegyek. Az is lehet, hogy csalódás lesz. Egyébként Yurkova a falu neve, de akkor úgy gondoltam, hogy legyen YURKOV. Az olyan kerek volt számomra.

Van neked egy született neved is, Kovács Orsolya. A márkanévnél leragadva, a könyveden is ottvan, de mintha a YURKOV a neved része lenne. A vállalatodat és a ruhamárkádat is így hívják. Ezt hogyan tudod terelgetni?

Ezt már tudatosan húztam össze, miután elkezdtek Yurkov Orsinak hívni a piacon. Egyszer elmentem egy előadásra, és ott a plakáton átkereszteltek, úgy hirdették meg, hogy az előadó Yurkov Orsolya. Amikor megjelent a könyvem, akkor már tudatosan tettem bele, hogy Yurkov Kovács Orsolya, mert annyira a magaménak érzem, és szerintem ezzel is tudom építeni a márkanevet.

Amit te csinálsz az egy nagyon személyes műfaj.

Személyes és sokan mondták is korábban, hogy miért akarok én kollégákkal dolgozni, mikor hozzám fűződik és rám épül az egész. Óvaintettek: hozzám kapcsolódnak az ügyfelek, ne akarjak én céget építeni, elégedjek meg azzal, hogy én magam csinálom. Viszont én nem elégedtem meg azzal a mennyiséggel, ahány emberhez egyedül el tudom juttatni az információkat, hiszen akkor saját magam váltam volna a magam korlátja. A figyelmeztetések ellenére elkezdtem építeni a YURKOV csapatát. Az a jó, egyben rossz hír is, hogy nem ragaszkodnak hozzám az ügyfelek. Tehát abszolút elfogadják a stílusszakértő kollegáimat is.

Ez egy nehéz ügy. Minek után ez egy személyes műfaj, magadénak érzed a nevet is, és az egész arra épül, ami belőled ösztönösen és tudatosan megszületett. Trendi dolog a nagy karrier váltás.

Klasszikus karrierváltásból, igen, így jött az egész, hiszen 15 év informatika után vágtam bele a YURKOV-ba.

Oké. De a lényegi részét nem lehet megspórolni, amikor az ember valamit megszül, és akkor azt hogyan lehet tovább adni kollégáknak? Persze vannak márkaértékek, de ők nem mentek át ezen a folyamaton, hanem ők most már csatlakozni akarnak egy sikeres nőhöz, egy sikeres márkához, egy munkához, vagy egy életstílushoz, hogy eljussunk a stílus szóhoz is.

Kimondtad a kulcsszót, hogy csatlakozni akarnak a márkához, és a magukénak érzik a márka üzenetét. Csak ilyen kollégákkal tudok együtt dolgozni, és nem úgy, hogy csak feladok egy álláshirdetést és keresem a stílusszakértő kollegámat. Mindenki, akivel együtt dolgozom, itt tanultak velem, a szalonban, részt vesznek a mindennapjainkban, és így teljesen átszellemülten tudják a YURKOV filozófiát vinni. Fantasztikus emberek és fantasztikus szakemberek is egyben. Valószínűleg azért tudunk együtt dolgozni, mert

nem csak ők a márkához, hanem én is nagyon mélyen tudok hozzájuk kapcsolódni.

Teljes mértékben tudok rájuk támaszkodni, teljes bizalommal, és ezt valószínűleg az ügyfelek is érzik, hogy egyenértékűek velem. Sőt, én mindig azt mondom, hogy aki nálam tanult, ő sokkal többet tud, mint én. Mert ő megkapta az én tudásomat és ahhoz még hozzáteszi az övét.

Ez nagyon nagyvonalú gondolat, elegánsan elfogadjuk, de azért…

Gondolod? Én teljesen őszintén és mélyen hiszem, hogy ők transzformálják azt az alapfilozófiát, amit én átadok nekik, és valami többlettel viszik tovább.

A személyes tanácsadói munka egyébként is számos kihívással áll szemben, nagyon szenzitív terület. Itt azért arról van szó, hogy a végén valaki, kicsit, vagy sokkal jobban néz ki, mint előtte. Megtanul valamit talán a ruhákról és a stílusról. Talán egy kicsit magában is megtalál valamit és akkor ez már nem csak a külcsínről szól.

Abszolút. Mi kívülről dolgozunk befelé, míg egy terapeuta belülről dolgozik kifelé. Sőt, akkor hatásos ez az egész, hogy ha ezt valaki együtt csinálja. Tehát dolgozik az önfejlesztésen és dolgozik a külső részen is. Akkor valami hihetetlen, kirobbanó eredmény tud születni belőle.

Ez nagyon érdekes, hogy kívülről befelé és belülről kifelé. Az, hogy egy nő itt nálad igazán szexivé válik, az attól függ, hogy mihez hasonlít? Egy komor őszhöz, vagy egy zsongó tavaszhoz? Vagy, hogy ő belül a legmélyen valóban egy szexi nő, csak ez valamiért, nem jött ki, és akkor már a pszichológusnál járunk.

Igen. Ezért mi a stílust, mint filozófiát tanítjuk, és nem, mint kategorizálást, vagy mint szabályrendszert. Átadjuk az alapdolgokat, amibe bele tudnak kapaszkodni, például milyen stílus emeli leginkább, milyen színekhez érdemes nyúlni, milyen formák illenek a leginkább hozzájuk. Egyébként férfiaknak is. A testalkatukhoz milyen szabásvonalú ruha illik leginkább, mi az a stílusprofil, amit be tud építeni az életébe. De mindig hozzátesszük, hogy te nem egy kategória vagy. Ne kezd el csoportokba dobozolni magad.  A stíluselemeken, a színeken és formákon keresztül  mi azt a szemléletmódot adjuk át, hogy hogyan lásd meg azt, amiben jól érzed magad, és mi az, amiben nem. Pontosan tudd, hogy mire mondasz igent és mire nemet. Tehát a stílust mi úgy oktatjuk, hogy

merd hallani azt a természetes viselkedést és a természetes önmagadat,

ami igazán meg tudja magát mutatni akkor, amikor olyan darabok vannak rajtad, amiket igazán magadénak érzel. Azért szoktuk mondani, hogy igazából bárki bármit fölvehet, csak attól óvjuk az embereket, hogy véletlenül se öltözz föl ügyetlenül. Mert akkor elveszíted a saját erődet. Mert nincs benne tudatosság, nincs benne koncepció. Direkt felöltözhetsz bénán, mert abban már van koncepció. Abban már ott van az erőd, a rendíthetetlen döntésed, és az a kommunikáció, amit szeretnél kifele szavak nélkül megmutatni. És ahhoz, hogy te koncepciót vigyél bele, ahhoz sok minden információra szükséged van önmagadról, amit nem tanítottak meg neked az iskolában, és nem biztos, hogy ki tudod keresni az interneten, mert ez ugyanolyan, mint amikor van valami bajod. Diagnosztizálhatod magad az interneten, de kell egy szakember, aki a maga rutinjával egy picit a fókuszt be tudja állítani és irányba tud helyezni. A vendégeinkkel saját magukat fedeztetjük fel, a stílusukon keresztül. A tükör elé állítva mutatjuk meg nőknek és férfiaknak saját magukon, hogy mi az, amik közül ő tud választani. Mi igazából egy nagyon gazdag étlapot kínálunk fel, hogy nézd csak, ez a te étlapod, és a te tudatod döntésed lesz, hogy abból te az adott nap, az adott szituációnak és a céljaidnak megfelelően éppen mit választasz ki.

Szóval a tanácsadás az egy nagyon veszélyes és érzékeny dolog. Hol a határ, amíg azt mondjuk, hogy oké, válaszd ki magadnak, mi ezt kínáljuk. Miközben azért jönnek, hogy valaki mondja már meg, hogy fölvehetem, vagy nem. És itt bejön a divat, mint egy nagyon erős kényszer, nyomás, ami az emberekre nehezedik. És akkor tényleg kezdjünk el férfiakról és nőkről is beszélni. Bár nők többségében fordulnak meg nálad. Jönnek a divat hullámok, hogy most szűkre szabjuk az inget, rövid lesz a zakó, fölhajtsuk a nadrág szárát vagy ne, és az ember tényleg elveszik ebben a rengetegben. És akkor te meg azt mondod, hogy oké, ezek vannak, válaszd ki.

Döntsd el, itt a te étlapod. De úgy, hogy közben támogatunk, adunk neked egy csomó információt rólad, és akkor már szűkül a kör. Mondok egy példát: eljön az idő, amikor belenézünk az ügyfelünk a gardróbjába úgy, ahogy ő azt felépítette. Stílusszakértői szemmel, a vendégünk egyetértésével, vele egyeztetve kivesszük a gardróbból azokat a ruhadarabokat, amik nem illenek oda színben, formában, stílusban, mindenben…

Magyarul kidobtok mindent, ha már ide jött.

Hát, hogy őszinte legyek: Isten óvjon mindenkit ettől a szolgáltatásunktól. De egyébként 60-90% között kidobjuk a ruhákat (megy a szeretetszolgálathoz, hiszen nem viselik a tulajdonosaik)

Olvastam a könyvedet, igen, az a bizonyos gardrób.

Ennyi mindent nem viselni a szekrényünkben, ez több sebből vérzik. Pénzt költesz el és stresszel a saját gardróbod. Főleg nőknél  tele van olyan dolgokkal, ami szép és tetszik neki a vállfán, aztán reggel, fölveszi, leveszi, fölveszi, leveszi, majd nem megy ki benne az utcára. Szennyezed vele a környezetet, mert eleget teszel a fast fashion túlkínálatának. És ők erőszakkal kinyitják a szánkat és hetente öntik bele az újabb és újabb ruhadarabokat. Ez így nem jó irány. Ez azért van, mert

érzésből vásárolsz, nem tudatosan.

Erre mondom azt, hogy egy picit beállítjuk a fókuszt, mert megtanítunk saját magadra: a stíluselemek használatára, a a formáidra, szabásvonalaidra, a színek használatára, és arra, hogy hogyan tudod összerakni ezeket szettekbe. Amikor vásárolsz legközelebb, megint ott lesz az étlap. De akkor te már fogod tudni, hogy jó, akkor a barnát, meg a mustárt például – hiába szereted a föld színeket -, nem fogod megvenni, mert 10 évvel idősebbnek nézel ki benne és már tudni fogod, hogy pontosan milyen pulóvert vagy nadrágot válassz. Melyik inggel, hogyan tudod kiemelni úgy férfiként a testalkatodat, hogy az tényleg erőteljes férfiasságot kommunikáljon kifele a világba. Tehát mi YURKOV stílusszakértők nem rálegyintünk az emberekre, meg keresztet vetünk a fejük fölött, hogy azt veszel fel, amit akarsz. Nem. Ehhez adunk egy csomó információt és felnőtt emberként ebből ki tudják szűrni a vendégeink azt, hogy mire mondanak igent és mire nemet a szembe jövő trendekből.

Ez a tanácsadónak rengeteg konfliktussal járhat. Tehát fölismeri, van igénye, hogy valamit kellene csinálni, és akkor megmutatod, hogy mi nem jó és milyen irányba kellene menni. Akkor jön a válasz, de hát én ezt így csinálom sok éve. Tehát, hogy eddig azért jó volt. Miközben kikérik a tanácsod, közben meg nehéz elfogadni, szembesülni a tanácsadó tapasztalatával.

Igen. Nagyon érdekes, mert valószínűleg más a fogalmunk a tanácsadásról, nekünk kettőnknek. Csupán abból kifolyólag, hogy te férfi vagy és másképp gondolkozol, én meg nő vagyok és másképp gondolkozom. Mi a YURKOV-nál csak hölgyek vagyunk stílusszakértők. Annyi finomságot tudunk belevinni, olyan érzékenységgel segítünk az ügyfeleknek, hogy nem is érzik azt, hogy tanácsot adunk, hanem úgy tudjuk irányítani igazi nőként, hogy fel tudják fedezni magukban azt, ami nekik nem jó, és ami jó. Mi pedig támogatjuk őket abban, hogy ami jó, azt hogyan tudják kiemelni. Tehát egy picit mi másképp adunk tanácsot. Az informatikai  múltamban 15 évig én is a férfi világban éltem. Az egy másfajta tanácsadás, ott megmondod, mit csináljon a másik, hogy jó legyen. Ez egy férfi hozzáállás. A női hozzáállás az az, hogy beszéltetjük, kutatjuk, keressük, nézzük, feltárjuk, segítünk, támogatunk.

Akkor az már egy coaching.

Így is nevezhetjük. Egyébként valóban érzékeny az egész folyamat. Tanítom is a leenedő kollégákat, tanítványaimat is arra, hogy véleményt csak akkor mondjunk, ha azt megkérdezik. Kritizálni, véleményt mondani csak úgy nem lehet. Gondolj csak bele milyen lenne, ha  szembe jönne az utcán egy rövidujjú inges férfi, és megállítanánk, hogy hát ember, mi van rajtad, ne vegyél föl rövid ujjú inget, mert esetlenül nézel ki benne! Vegyél föl hosszú ujjút, tűrd fel az ujját, sokkal szexibb és férfiasabb leszel. Nem. Tanácsot csak akkor tudunk adni, amikor elénk áll valaki, és megkérdezi, hogy mi áll jól. Akkor már van egyfajta nyitottság és könnyedén elfogadják a véleményünket.

Oké. A férfi tanácsadók itt most itt nyilván fölsikítanak. Freud is felszisszen most. Tehát felhorkannak a férfi stílustanácsadók ezen, hogy mennyivel praktikusabb egy hölgyet választani. Inkább nézzünk rá a férfi ügyfélre. Mert a folyamat gondolom az, hogy ez az ing most menő, ilyen a gallér, mandzsetta vagy nem mandzsetta, a zakó ilyen hosszú, átszabjuk és akkor így komfortos vagy, mehetsz. Ez a férfi folyamat. A férfi a férfival. De milyen a női tanácsadó férfi ügyféllel?

Elkezdjük tanítani. Nem megmondjuk neki, nem tanácsot adunk neki, hanem megtanítjuk saját magára. Nem azt mondjuk meg neki, hogy milyen szabású öltönyt vegyen fel, hanem megtanítjuk arra, hogy amikor vásárol, mire figyeljen oda. Hol legyen a váll vonal, hol legyen a zakótörzsnek a vége, meddig érjen a zakóujja. Hogyan tudja megnézni, hogy mi a jó öltöny számára.

Megtanítjuk a szemléletet és a mozdulatokat.

Hogy tudj válogatni a divatirányzatok között, mi neked a legjobb. Megtanítjuk a színek tudatos használatát, picit közelebb hozzuk nekik, hogy ezt a tudást bele tudják vinni az üzleti életbe, és tudatosan tudják használni egy tárgyalásra, ahol mindenképpen nekik kell győzni, vagy egy olyan tárgyalásra, ahol mondjuk hölggyel tárgyalnak. Milyen színeket, milyen fazonokat, milyen színtársításokat és szetteket vegyenek fel, hogy ezeket sikeresen tudják alkalmazni. Tehát, tanítjuk az ügyfelet. Akár elmegyünk vele vásárolni is.

Az csodálatos lehet.

Igen, nagyon szeretik, mert időt és pénzt spórolunk meg. Egy-két óra alatt komplett ruhatárat tudunk felépíteni a nőknek és férfiaknak, és közben tanítjuk, hogy hogyan vásárolunk. Sőt, nagyon sokszor van, hogy ilyenkor megkérjük, hogy jöjjön el a felesége / férje, vagy a párja, hogy a párját is megtanítsuk arra, hogy milyen logikával vásároljanak ketten.

Többször mondtad már a tanítjuk szót.  Agyon elemezgetik ezt a fogalmat, hogy mi is az a stílus. Lehet ezt tényleg tanítani? Stílust tanítasz, vagy ruha vásárlási technikákat? A stílus számomra a mai napig definiálhatatlan kifejezés. Egy kicsit hozod otthonról a stílust, kicsit hozod otthonról a stílustalanságot és közben rájössz, és fölszeded pont azért, mert otthon nem volt. A stílus mindig személyes és egyedi. A zakóhossz és a különböző trendi vonalak meg nem annyira. Lehet, hogy bonyolultan kérdezem, de talán érthető.

Ez a kis fűszer. Hogyne érteném. Itt arról van szó, hogy ha tíz embert megkérek, nőket, férfiakat, hogy vegyenek fel egy farmert fehér pólóval, akkor van, aki föl fog venni egy farmert fehér pólóval, de lesz olyan, aki belevisz valami mást. Fölhajtja a póló ujját, másként tűri be, felvesz hozzá valami kiegészítőt.

Valakinek meg pont az a legjobb, ha nem csinál vele semmit.

Pontosan! Nem véletlenül mondják azt, hogy a stílus az ember maga. Amilyen egyszerű ez a mondat, olyan nehezen érthető. Amikor egy egészen pici gyerekhez odamegy valaki, aki szimpatikus, arra ránevet, aki meg nem szimpatikus, elsírja magát. És ez a pici gyermek nem foglalkozik vele, hogy megfeleljen a másik embernek. Ő ezt érzi, neki ez a természetes viselkedése, a természetes stílusa. Aztán, amikor rászól az anyukája, hogy legyél kedves, meg köszönjél szépen, akkor föl fog venni egy tanult viselkedést, hogy eleget tegyen a környezetének Egy csomó ilyen fölvett , tanult viselkedéssel kezdjük el hagymahéjazni a mi természetes viselkedésünket, az alapstílusunkat. Ez az alapstílusunk, a mag, a mi természetes viselkedésünk. Maga a megkérdőjelezhetetlen önbizalom, az ősi, mélyről jövő magabiztosság. Hogyha definiálnom kellene a stílust, akkor én azt mondanám, hogy a stílus a megrendíthetetlen magabiztosság.

Ez egy szép definíció.

Azt mondtam korábban, hogy a lényeg, hogy véletlenül ne öltözzél fel ügyetlenül. Hiszen abban benne van, hogy valami külvilági dolognak akarsz megfelelni és próbálgatod magad. De amikor már beleviszel egy koncepciót – legyen az bármilyen stílus – ott az már egy megrendíthetetlen magabiztosságra tud épülni és annak hihetetlen ereje van, nőknél is, férfiaknál is. Megjelenik a stílus.

Ott van még a különböző irányzatok mellett, mondjuk úgy, hogy a klasszikus. Mert mindig van azért rajtunk valami nyomás. Nézzük a divatshow-kat, meg a számomra megfejthetetlen vastagságú női magazinok tartalmát. Az emberre dől rá a sokminden, és akkor egy picit úgy érzi, hogy oké, ez az én stílusom, de közben meg azt mondják, hogy idén a piros, vedd fel a pirosat. Tényleg kell az nekem? A környezetemben, ha fölvenném, lehet, hogy nem stílusosnak mondanának, hanem talán hogy trendi.  Vagy hülye.

Igen. Az, hogy divatosan felöltözöl, az nem biztos, hogy stílusos. Ott kétséges, hogy megjelensz-e te. Amint eltűnik a kifele való megfelelés, és tudod integrálni a trendeket a saját stílusoddal, akkor az már

egy megrendíthetetlen magabiztossággal megáldott stílus.

Nézd, a trendeket nem tudjuk elkerülni. Sok száz évvel ezelőtt rizsporos parókában ülnénk ugyanitt. Mert esélyünk nem lenne nem rizsporos parókában ülni, hiszen akkor az volt az irányzat. Most ha valaki nem követi a trendeket, akkor is kénytelen nagyjából a 21. századnak megfelelő divatnak megfelelően öltözni, mert nem kap mást a boltokban. Nem tudjuk tigrisbukfenccel kikerülni a divatot. Viszont azt meg tudjuk tenni, hogy ha megvan a tudatosságunk, a saját stílusunk, a saját forrásunk hozzá, akkor már saját döntésünk lesz, hogy akár trendi cuccok integrálásával is meg tudjuk valósítani a stílusunkat. A stílus a döntés szabadsága, és egy szabad embernél nincs erőteljesebb.

Foglalkozol magán ügyfelekkel és vállalati ügyfelekkel. Amikor idejön valaki hozzád, akkor milyen identitással keres meg?

Igazából az emberek szeretnék saját magukat megmutatni.

Attól tartok, hogy amit te csinálsz, az messze nem a ruha.

Nem. A stílus az nem ruha kérdése. Bár nagyon sokat tudnak segíteni a ruhák, mivel ez a legelső réteg, amit megmutatunk magunkból a többi embernek. Mindig van rajtunk ruha. Ha hazamegyünk, átöltözünk. Lefekszünk aludni, átöltözünk. Felkelünk, átöltözünk. Tehát annyira a részei az életünknek a ruhák, hogy stratégiailag nem nagyon tudunk elmenni mellette. Mi is volt a kérdésed? Elvitték a ruhák a gondolataimat!

Üzletember, identitás. Tehát, hogy milyen, amikor jön hozzád. Látod, én még a kérdésekre is emlékszem.

Azta! Ez bizonyítja milyen kivételes férfi vagy. Tudsz mindenféle színárnyalatokat mondani. Emlékszel a kérdéseidre. Emlékszel a válaszaimra.

Óriási. Ez lesz a kiemelés, hogy kivételes férfi vagyok.

Igen. Milyen jó cím: „Te kivételes férfi vagy.” Látod? Önbizalomért jönnek ide az emberek, és meg is kapják.

Mint a Főnix madár.

Pontosan! Visszatérve a kérdésedre: saját magukat szeretnék megtanulni és megmutatni. Azzal jönnek ide, ha nem is konkrét kérdés ez, de mindig az van mögötte, hogy kutatják, keresik magukat és ez egy állomása annak, hogy az önismeretben még mélyebbre menjenek.

Kicsit a pszichológusuk is vagy, nem? Vagy a dajkájuk. Mert azért itt szerintem sírnak, nevetnek és nyilván sorsokat is kezelsz.

Ez kőkemény terápia. Nők, férfiak egyaránt. Szerinted mért van itt az asztalon ez a sok papírzsebkendő?

Ne áruld el, hogy már elhasználtam egy csomaggal! Mondjuk úgy, hogy önbizalmat is árultok. Hol van ennek a határa? Meddig akarsz fejlődni? Milyen irányban, mint YURKOV brand? Azon túl, hogy van egy San Fransisco-i kaland is. Tehát ezt a fajta személyességet a kollegáidon keresztül is meddig lehet megtartani? Úgy hívják, hogy márkaépítés?

Nem véletlen az, hogy a Facebook-on hetente élő videókkal jelentkezünk és díjmentesen, missziószerűen tanítjuk a követőinket.  Heti több tízezer embert érünk el a közösségi médiában. Azt hiszem, hogy

a YURKOV-ban sokkal több van, mint amit én most látok,

nem is merem megbecsülni, hogy ez hova tud elmenni. Nem is szeretnék a saját magam korlátja lenni ebben. Nekem mindig következő, kitűzött céljaim vannak. Most éppen az online tréningünk, amin nagyon dolgozunk. Aztán az azt követőt is tudom. Van még jópár meglepetésünk a piac és az ügyvefeleink számára. Mindehhez pedig közben hozzá strukturálódnak a stílusszakértő kollegák, hozzá struktúrálódik maga a cégfelépítés is, és egy picit most ezt hagyom is, hogy nőjön magától.

Ez a San Fransisco-i kaland, ez mennyire komoly, vagy erős?

Erős. Az elmúlt 3 évben nettó egy évet biztos, hogy kint voltam az ügyfeleimmel. Ott még olyan fázisban van, mint itt 6 évvel ezelőtt. Ott egyedüli stílusszakértőként építem egyelőre. Amikor nem vagyok ott, akkor Skype-on konzultálunk és úgy segítem őket. Már Skype-on, vagy Messenger-en is vásároltam itthonról San Fransisco-ban úgy, hogy ott volt online az ügyfél, és megbeszélgettük, hogy mit vegyen meg, mit nem. Vagy küldenek egy fotót – mint ez legutóbb is történt – hogy egy komolyabb eseményre két szett közül melyik a jobb, vagy hogy megveheti-e azt az Armani öltönyt vagy sem.

Gondolom a problémák, feladatok ugyanazok. Mindegy, hogy távoli Amerika vagy a budapesti kalandok.

Igen. Ugyanaz. Mindegy hogy Amerika vagy Európa : szeretné magát megmutatni, szeretne magabiztosabban kinézni. Férfiak férfiasabbnak, nők meg nőiesebbnek.

Nem akarom a me too szót használni, mert nem akarom a beszélgetést elvinni ilyen irányba, de ma ebben a nagyon érzékeny, nagyon zaklatott és érzékeny világban ez egy nagyon erős mondat. Helyén való, de nagyon erős és fontos, hogy a nők nőknek érezzék magukat, a férfiak pedig férfiaknak. Ez nem egy hímsoviniszta észrevétel a mondatodra. Erről mit gondolsz?

Ez nekem egy nagyon erős missziós vonal, a nőket a nőiességükben emelni, a férfiakat férfiasságukban erősíteni. Én magam is nagyon sokat dolgoztam, és a mai napig is dolgozom magamon és a saját nőiességemen, saját harmóniámon, és amit tudok, tovább adok az ügyfeleknek. Ahogy meséltem, az informatikából jöttem, egy rendkívül elférfiasodott világból, emlékszem, arra a pontra, amikor éreztem, hogy nem akarok már abban a férfi világban elzombiasodott nő-férfiként működni tovább. Az én világomban ma már ez nem szimpatikus, nem komfortos. Azt szeretném tovább adni a hölgyeknek, hogy hogyan tudják

nőként a nőiesség ajándékát tovább emelni,

hogy nőként a kifinomultságot, azt a harmóniát adják tovább, ami egyébként szerintem önmagában is meg is tudná váltani a világot. A női kiegyensúlyozottság. És férfiként meg hogyan tudod a teremtő energiádat, azt a fantasztikus,

hihetetlen erős férfi erőt tovább vinni.

És ez a kettő hogyan tud szépen egymással működni. A ruhákon keresztül én így látom. Persze ez egy külön interjú-téma, egy külön szakértővel.

Nem kell ehhez külön szakértő, hiszen ezt csinálod.

Igen, a magam módján, a ruhák segítségével.

Ez egy nagyon sokrétegű téma, és amit mondasz, hihetetlen fontos. Mert nyilván ezen keresztül is megmutatják az emberek az önbizalommal a nőiességüket, férfiasságukat, és az a nagy baj, hogy a férfiasságot összekeverik, durvaságnak vélik. A nőiesség pedig a kiszolgáltatottság és a védtelenség.

Vagy a közönségesség. Még ez az, amivel keverik a hölgyek a nőiességet.

Az egyenrangúságot meg keverik elég vastagon az egyformasággal. Tehát amit mondasz, hogy a nők – bocsánat, itt a nők talán egy kicsit erősebben vannak ebben a játékban -, akarnak férfiasabbak lenni, vagy talán férfias játékokat űzni, és akkor itt mindenkitől bocsánat, akinek ez nem tetszik.

Nagyon egyetértek és szerintem a nőnek az egész lényében a szolgálat van, a szó legnemesebb értelmében. Ahogy egy igazi Kriálynő szolgálja a népét és Királyát.

Ez egy annyira szép, annyira nőies, annyira finom dolog, szolgálni, óvni.

Szolgálni a férfit is. Ugyanis valójában így tud teremteni a férfi. Így tud megvalósítani. De egyébként ez a nőiesség, férfiasság szerves része a divatnak és nemi identitástól függetlenül ki lehet hozni az egészből azt az ősi erőt, a ruhák segítségével. Mindkettőt a maga módján.
( onBRANDS – Kőszegi András )

Az onBRANDS interjúk hangfelvételének gépelését partnerünk az OGDI készíti el.