Az eddigi cégvezér, Akio Toyoda az igazgatótanács elnökeként folytatja munkáját.
Miután 1992-ben csatlakozott a Toyotához, Koji Sato mérnöki területen szerzett egyre magasabb szintű tapasztalatokat és járta be a ranglétrát, legismertebb projektje pedig a 2017-ben bemutatott Lexus LC zászlóshajó kupé főmérnökeként vállalt szerep volt. Ezt követően Sato 2020 januárjában először a Lexus, ugyanazon év szeptemberében pedig a TOYOTA GAZOO Racing elnöke lett, majd a következő évben átvette a márkaépítési igazgatói (CBO) szerepkört Akio Toyoda elnöktől. 2021 óta Sato vezeti a hidrogénüzemű versenyautók projektjét, ezzel pedig élen jár a Toyota azon erőfeszítéseinek kommunikálásában, hogy hasonló gondolkodású partnerekkel közösen a hidrogéntechnológiát a karbonsemleges társadalom kialakítása érdekében fejlesszék tovább.
Miért választotta Akio saját utódjának Satót, és milyen tanácsokat adott a leendő elnöknek?
Yuta Tomikawa műsorvezető, valamint Akio Toyoda jelenlegi és Koji Sato jövőbeni Toyota elnök között folytatott vidám hangulatú televíziós beszélgetésből leiratából sok mindenre fény derül.
Az autógyártás szeretete
Tomikawa: Az imént levetített Koji Satót bemutató videóban az látható, amint Akio mellett élvezi az utazást.
Akio: Hát nem szép ez a mosoly?
Sato: Köszönöm!
Tomikawa: Ez igaz, az arca rögtön felderül, amikor autókról beszél.
Sato: Valószínűleg ez az első alkalom, hogy dicséretet kaptam Tőled. (nevet)
Akio: Nem dicsértelek meg. (nevet)
Tomikawa: Szereti az autókat, ugye?
Sato: Igen, de az autók iránti szerelmem inkább a megalkotásukban nyilvánul meg, míg Akio vezetni szereti őket. Nem tudja leplezni az autók iránti szeretetét: csak úgy árad belőle. Én pedig azt szeretném, ha az autók szerelmesei jó autókat vezethetnének. Mosolyt szeretnék csalni az arcukra. Ez az, ami nekem, mint autószeretőnek örömet okoz.
Tomikawa: Szóval még az autók szerelmeseinek is különböző fajtáik vannak.
Akio: Kicsit más a küldetésünk. Érzem a határaimat autógyártóként. Ő is autógyártó, de az a küldetése, hogy mobilitási vállalattá alakítson bennünket, és ezt egy fiatal csapattal tegye.
Felkérés a pálya mellett
Tomikawa: Mikor és hogyan ajánlotta fel Önnek Akio Toyoda úr az elnöki posztot?
Sato: Tavaly év végén egy hosszútávú versenyen vettünk részt a thaiföldi Buriramban, és megkérdezte, van-e egy percem… A pályán zajló izgalmak közepette megkérdezte: „Megtennél egy szívességet?” Azt válaszoltam: „Természetesen”. „Lennél elnök a kedvemért?” – nem tudtam, hogyan reagáljak. Először nem értettem, mi történik. Ha most visszagondolok rá, úgy gondolom ez egyfajta kedvesség vagy figyelmesség volt a részéről, nehogy túl komoly legyen a hangulat. Azt hittem, viccel. Ez egy olyan ajánlat volt, amitől elgondolkodtam, mi jöhet még ezután. (nevet)
Akio: Úgy gondolom, hogy szükség van az efféle privát beszélgetésekre. Azt hiszem, megvan a saját módszerem. Több időt töltünk az autókban vagy a gyáregységek mérnökeivel beszélgetve, mint az elnöki irodában döntéshozással. Ezért ahelyett, hogy felhívtam volna, hogy találkozzunk és beszélgessünk valahol, jobbnak láttam szívességet kérni tőle, ahogy általában szoktam. De nehezen találtam meg a megfelelő időpontot… Nem akartam az új évre halasztani, ezért Thaiföldre időzítettem a pillanatot.
Tomikawa: És mivel mindez egy versenypályán történt, biztos vagyok benne, hogy a motorok zúgása vette körül Önöket.
Akio: Voltak emberek a környéken, de nem hallottak minket. Viszont, ha ketten találkoztunk volna egy zárt szobában, akkor az emberek kíváncsiak lettek volna, hogy mi történik. Így hát megkérdeztem tőle, miközben a szokásos dolgainkat intéztük.
Sato: Először csak lazán közeledett felém, miközben néztük a pályán elszáguldó autókat. Ezt követően hosszasan beszélgettünk az autókkal kapcsolatos gondolatainkról, arról, hogyan vezette Akio a Toyotát, és az elvárásairól – mindeközben pedig a versenyautókat néztük. Ideje volt összeszednem a gondolataimat.
Tomikawa: Ez tökéletes módja a staféta átadásának az Önök esetében.
III. Videóinterjú Philip Cravennel, a Toyota igazgatótanácsának és a cég következő elnökét kiválasztó bizottság tagjával.
Nincs egyedül
Tomikawa: Egy egyenes kérdést szeretnék feltenni Akiónak. Miből gondolta, hogy Sato úr alkalmas következő elnöknek?
Akio: Először is azt hiszem, a fiatalsága okán. És persze az autók iránti szeretete miatt. Szeret olyan autókat készíteni, amelyek megmosolyogtatják a pilótáikat. Ezt a két dolgot tekintem minimális követelménynek. Valamint, hogy még egy okot mondjak, ő egy olyan személy, aki nagy erőfeszítéseket tett a Toyota filozófiájának, képességeinek és viselkedésének elfogadása érdekében az autógyártás terén. Ennek sokszor szemtanúja voltam. Azt akartam, hogy a Toyota legfelső pozíciójában lévő személy ezeket a gyártás szintjén testesítse meg. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy alkalmas erre a feladatra. Még egy dolgot szeretnék hozzátenni, és ezt közvetlenül neki is elmondtam. Kerülnie kell, hogy egyedül irányítsa a céget. Csapatként kell működni. Azt akarom, hogy építsen fel egy új csapatot, amely közösen kitalálja a jövőt, és együtt dolgozik a megvalósításért.
Tomikawa: Bár még csak kevesebb, mint egy éve kísérem közelebbről is figyelemmel, úgy látom nagyon jó érzékekkel rendelkezik. Amikor úgy érzi, hogy elérkezett a pillanat, azonnal cselekszik. Úgy érzem, ez a Toyota erőssége, és kíváncsi vagyok, hogy ezek az érzékek ezúttal is működtek-e.
Akio: A beosztások helyett mindig inkább a számukra megfelelő hely és szerep alapján ítélem meg az embereket, hogy a legtöbbet hozhassák ki személyiségükből. Úgy látom, hogy utódom – akárcsak a Toyota 370.000 alkalmazottja – csapatemberként dolgozik, és mint ilyen, szerintem jó választás lesz az elnöki posztra. Ami Satónak nagy lökést adott, az az, hogy átvette a vezetést tőlem, mint márkaépítési igazgató. Azt hiszem, átalakította a Lexust, új fejezetet nyitva a márka történetében. Sok mérnök is van körülötte. Míg egyesek szívesen dolgoznak Morizóval, egy nagy cégnél vannak olyanok is, akik nem szeretnek túl közel lenni. Ahogy mobilitási céggé alakulunk, a képességeim arra voltak elegendők, hogy idáig eljuttassam a céget. Ugyanakkor ahhoz, hogy a Toyota fenntarthatóbban és autonómabban fejlődjön, szükségünk van egy csapatra, amely a megfelelő emberekből áll, akik együtt dolgoznak, tőlem függetlenül. Szerintem ez az út vezet a továbblépés felé Itt jön be a fiatalság. Nagy dolgok várhatók az új csapattól.
Mindent beleadni a Toyota 370.000 alkalmazottjáért
Tomikawa: Hogyan reagált Sato úr Akio elnök úr ajánlatára?
Sato: A thaiföldi verseny után történt mindez (tavaly decemberben). Valójában nem volt ebben semmi ceremoniális, és a beszélgetésünk hivatalos felkérésnként szolgált. Azóta azonban sok időt töltöttünk azzal – néha szemtől szemben, néha online kommunikációs eszközökkel, mint a LINE és a Slack – az új irányítási struktúra elindításának előkészítéseként, hogy megvitassuk, mi járt Akio fejében a Toyota vezetőjeként, és miben látjuk a jelenlegi kihívásokat. Úgy gondolom, hogy a Toyoda elnökkel folytatott kommunikáció megalapozza a gyakorlati átmenetet. Kitérnék arra is, hogy mit éreztem a vezérigazgatói kinevezéssel kapcsolatban. A Toyota egy globális vállalat. Szorosan kapcsolódunk minden régióhoz és azok vásárlóihoz, miközben globális szinten gyártunk autókat. Úgy éreztem, emlékeztetnem kell magam, hogy ne felejtsem el ezt a tényt. És persze, hogy ennek a cégnek a vezetőjeként mindent bele kell adnom a Toyota 370.000 alkalmazottjáért. Az autógyártás csapatmunka. Egyedül nem tehetsz semmit. Ha csak egy ember hiányzik is, már nem tudsz autót készíteni. A Toyota legnagyobb értékét az alkalmazottai jelentik – az emberei. Úgy gondolom, hogy Akio elnök megközelítése ebben a pozícióban az, hogy szemtől szemben találkozzon az emberekkel, és mindent megteszek annak érdekében, hogy én is ezt tegyem.
Tomikawa: Sato Úr, milyen tanulságokat vont le, és miből merít bátorságot Akiót illetően?
Sato: Figyelve Toyoda elnök útját az elmúlt 13 évben, őszintén szólva nem hiszem, hogy képes leszek arra, amire ő képes volt. Miközben nyomást gyakoroltam magamra, hogy olyan legyek, mint ő, Akio azt mondta, hogy a magam módján kell csinálnom a dolgokat. Amikor a cég vezetésének átvételéről volt szó, arról is biztosított: „Nem egyedül neked adom át a stafétát, hanem egy csapatnak.” Az elmúlt 13 évet menedzsment filozófia tanulmányozásával töltöttem az „Akio Toyoda Egyetemen”, és olyan kollégák vesznek körül, akik ugyanazokat az értékeket vallják. Biztos szeretnék lenni benne, hogy tovább tudom vinni azokat az elveket, amelyek Toyoda elnök döntéseinek alapjául szolgáltak, hogy ha eltévednék, megingathatatlan kalauzként szolgáljanak számomra. A cég alapítója, Kiichiro Toyoda egy olyan széles körű autóipar kialakítására is törekedett, amely az ország jólétét szolgálja. Úgy gondolom, hogy a Toyota ereje abban rejlik, hogy alapítójának törekvései még mindig alapul szolgálnak. Bár soha nem fogok hátat fordítani ezeknek az alapelveknek, egy új korszak kihívásait is fel kell vállalnom. Az én megközelítésem Toyoda elnök alatt mindig az volt, hogy a cselekvéssel kezdjem, még akkor is, ha kétségeim vannak. Ha mozogsz, a táj megváltozik. A változáson túl egy másik tájjal találkozol. Az egész arról szól, hogy megismételjük ezt a folyamatot. A tanácskozás és az ülések megtartása nem visz előre semmit. Az „először is tegyünk egy próbát” gondolatmenettel dolgoztam. Toyoda elnök megnyugtatott, hogy „nem lehet hibázni”. A mérnökök számára a kudarc természeténél fogva kerülendő dolog. Technológiákat fejlesztünk a hibák elkerülése érdekében. Ha azonban technológiai fejlődésünket nem éri kudarc, akkor nem feszegetjük a határokat. A határok megközelítése a kudarc kockázatával jár együtt. De a korlátok megkérdőjelezése nélkül semmi újat nem lehet létrehozni. Ilyen környezetben szerintem óriási érték, hogy ez alatt a 13 év alatt a Toyotát egy olyan személy irányította, aki azt mondja: „Nem baj, ha hibázunk.” Remélem, hogy tovább tudom vinni ezeket a vezérelveket és gondolkodásmódot, miközben új kihívásokkal szembesülök.
Az egyre jobb autók gyártásának „soha véget nem érő kihívása”
Tomikawa: Mi kell ahhoz, hogy a Toyota mobilitási vállalattá alakuljon?
Sato: Kiindulópontunk az, hogy termékeinken, autóinkon keresztül boldogságot nyújtsunk minden vásárlónknak. Ebben a tekintetben nincs egy cél, amit el lehetne érni, és nincs válasz arra, meddig kell folytatnunk, hogy elérjük a célt. Amikor „egyre jobb” autók gyártásáról beszélünk, akkor egy soha véget nem érő kihívásról van szó. Új csapatunk központi témája a mobilitás. A mobilitás mozgást, emberek mozgatását és szívek mozgatását jelenti szoftveren és hardveren keresztül. Ez azt jelenti, hogy magát az autót kell finomítani, amely termékeink vonzerejének kiindulópontja, hogy több értéket adjunk hozzá. Bár még mindig sok tennivalónk van szoftver és hardver terén, úgy gondolom, hogy magát az autót továbbra is a társadalmi rendszer részeként kell elfogadnia a közvéleménynek. Olyan kihívásokkal is szembe kell néznünk, mint például az energiabiztonság, amelyet globális szinten kell kezelni. Egy másik példa a karbonsemlegesség elérésére tett erőfeszítéseink. Úgy gondolom, hogy mostantól az a feladatunk, hogy kitaláljuk, hogyan segíthetünk az autóknak a társadalmi rendszer részeként fejlődni anélkül, hogy szem elől tévesztenék értéküket.
Hobbitól a profizmusig
Tomikawa: Akio Úr, a leendő elnöknek adott tanácsaként átadhatja-e azt az egyensúlyt, amelyet a passzív és az agresszív álláspont között elért?”
Akio: Azt hiszem, ez egy olyan időszak volt, amikor nem volt világos a továbblépés iránya, nem volt követendő példa. A válság kezelésének módja az volt, hogy keményen dolgoztam, szenvedéllyel cselekedtem, és megtaláltam a túlélés módját a hibák ellenére. A folyamat során levont tanulságok mindegyike beépült az elveimbe, segítve az érzékeim folyamatos csiszolását, hogy mindig lépést tudjunk tartani a világ változásaival, a különböző emberek véleményével és tetteivel, valamint az autóipar trendjeivel. Ahelyett, hogy a Toyota elnökeként gondolkodtam volna, és arra összpontosítottam volna, hogy milyen volt a vállalat korábban, vagy mi a prioritásunk a természeti katasztrófák idején, józan eszemre alapozva hoztam meg döntéseket. Úgy gondolom, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy a Toyota olyan legyen, amilyen, és megerősítette versenyképességünket. Amikor elnök lettem, az emberek azt mondták, hogy csak hobbiból vezetek. Kiichiro Toyoda ránk hagyott szavaival élve: „Az autók nem csak egyetlen mérnök hobbija eredményeként születnek. Amit létrehoztunk, az alapos kutatás és sok ember által különböző területeken felhalmozott tudás, valamint hosszú éveken átívelő erőfeszítések és számos kudarc eredménye.” Jómagam is sokszor visszatértem ezekhez a szavakhoz. Nemrég tudtam meg, hogy a doraku szó (a szerkesztő megjegyzése: japánul hobbit vagy kikapcsolódást jelent, a doraku szót az „út” és a „szórakozás” karakterekkel írják) nyilvánvalóan egy buddhista kifejezés, ami azt jelenti, hogy „elviselni Buddha kemény kiképzését, és élvezni azt az állapotot, amikor megszabadulunk a világ minden szenvedésétől”. Megértettem, hogy a valódi jelentése nem negatív, hanem közelebb áll a „gyakorlat elsajátításához”. A mesterpilóta Morizóban és a hivatalba lépő Sato elnökben az a közös, hogy mindkettőjük célja olyan autók létrehozása, amelyek élményeket adnak. A korábban látott videón (tesztpályás vezetés) nem egy beállított jelent volt, amikor mind a ketten együtt mosolyogtunk. Szerintem ez a doraku lényege. Így lett a cégünk vezetője Sato, aki úgy gondolja, hogy a legnagyobb hajtóerőnk az a vágy, hogy olyan autókat készítsünk, amelyek megmosolyogtatják a pilótákat. És tekintettel az őt támogató csapatra, biztos vagyok benne, hogy sok kollégája lesz, akivel együtt élvezheti az autózást, még akkor is, amikor már elnök leszek. Ami engem illet, mint az autók és a vezetés szerelmese, továbbra is szeretném élvezni a vezetést – még jobban, mint eddig. Kérjük, továbbra is támogassák a Toyotát, és kísérjék figyelemmel a Sato elnök vezette új csapatot, hogy lássák a kihívásokat, az általuk megalkotott autókat és a mobilitás előtt álló jövőt.
( onBRANDS )