Sajnos, itthon kevés iskolában tanítják, foglalkoznak azzal, hogy hogyan is kell kiállni és izgalmasan megtartanunk az előadásunkat, prezentációnkat, vagy magával ragadóan elmesélnünk a történetünket.
Sokan felnőttként, kényszerből kezdenek kiállni és beszélni. És ez látszik is.
Sokan felnőttként, nem kényszerből kezdenek kiállni és beszélni. És ez látszik is.
Van ehhez kapcsolódóan egy karizmatikus szó, mégpedig a karizma. Vannak, akik ezt tanítják, képeznek erre, mert azt állítják, hogy a karizmatikusság tanítható, begyakorolható.
Én ebben nem hiszek!
Abban igen, hogy lehetsz magabiztosabb, lehetsz érdekesebb és főként felkészültebb előadó. Ehhez természetesen rengeteg eszközt, trükköt, tudást el lehet sajátítani. Sőt, karizmatikusságnak tűnő jegyeket is lehet alkalmazni, de
véleményem szerint a karizmatikusság egy isteni adomány, egy olyan energia, amit vagy megkaptál, vagy nem.
Sokam szeretik a TED előadásokat. Nem érdemtelenül. Elképesztően jó előadásokat lehet/lehetett látni, hallani. Vannak ikonikus vállalati, CEO előadások is.
De! Jött ezek másolása. Miközben jó hír, hogy sokan foglalkoznak az előadásuk kifaragásával, „tedesítésével”, de ez látszik is. „Tankönyvszerűen” sorjáznak a gondosan megírt, retorikai elemekkel és személyes történetekkel teletűzdelt monológszerűen visszamondott, felmondott előadások. Amellett, hogy minden tiszteletem a felkészülésé, ettől még a legtöbb előadás a „beépített humor, metafora, storytelling, érdekes tárgy a kézben, állandó mászkálás a színpadon stb.” okán mindegyik láthatóan tök egyformán lesz szerencsétlen.
Ez onnan jutott most eszembe, hogy a PlanAll Day tudatossági napon néhány előadó mennyire magával tudott ragadni.
Müller Péter egyszerűen egy órán keresztül csak csendesen beszélt. Igen, volt benne metafora, sorytelling és minden, de önazonosan, természetesen a sajátjaként. Karizmatikusan, a teret megtöltő energiával, hittel, szeretettel és harmonikusan.
Hallgattam még Szűcs Péter írót, akit férfiasan bevallom, nem ismertem, tehát semmiféle elvárásom nem volt, inkább némi félelmem. Mindenki, így hát ő is kénytelen volt azzal kezdeni az előadását – ami már velem is előfordult -, hogy Pál Feri után beszélni, mondjuk úgy, hogy kihívás. És mégis, semmi manír, leült egy bárszékre és csak beszélt. Saját érzéseit, megélt élményeit, gondolatait osztotta meg. Egyáltalán nem kellett pörögni a szavaknak, nem kellett látványosakat mondania és közben felszántania a színpadot, mégis magával tudott vinni. Még Pál Feri után, csendesen is!
Szóval a karunk izmát biztosan tudjuk erősíteni, akinek pedig megadatott az isteni adomány, a karizma, éljen vele felelősséggel és legyen érte hálás!
Ps.: Köszönöm Szilágyi Gábornak, hogy létrehozta a PlanAll Day-t és viszi a zászlót!
( Kőszegi András )