A márkák különböző kontextusokban működnek, eltérő iparági, kulturális és üzleti valóságokban. Az azonban valóban közös, attól függetlenül, hogy ki mennyire lelkes vagy óvatos, hogy az AI ma már egy adottság.
A kérdés, hogy mire használjuk.
Egyre több vezető ismeri fel, hogy az ismeretlen területekhez nem elegendő belső tudásra támaszkodni. Külső nézőpontokra, értelmező partnerekre van szükség. Nem azért, mert kevesebbet tudnak, hanem mert a márkákat körülvevő dimenziók egyre komplexebbek lettek.
A nagy változásokban a rengeteg adat sokkal több következménnyel is jár.
Mindenki a jelenlétre és láthatóságra hajt, de ez nem nem azonos a jelentéssel és kötődéssel.
A vélemények megoszlanak abban, hogy az AI hogyan alakítja át a kapcsolatoknak, partnerségeknek az értékét, de egy dolog biztos: a márkahűség nem licencelhető és nem automatizálható.
A márka attól nem lesz szerethető, hogy oda tolakszik, ahol a figyelem van. Attól szerethető, releváns, hogy van mondanivalója, amikor ott van.