„Nem csupán céget vezetni kihívás, hanem elengedni a főnöki státuszt, amikor eljött az ideje. Aki nem készül fel időben lelkileg a nyugdíjas korára, azt kockáztatja, hogy akár bele is halhat a mellőzöttségbe. – figyelmeztet Kósa Erika.
Évtizedek taposómalma után, mikor eljön a nyugdíjba vonulás napja, az egykori hajszolt cégvezető boldogan dől hátra és az tervezgeti, hogyan élvezi majd a nyugdíjas éveit.
Ez az idilli állapot azonban, sokszor csak néhány hétig tart
és túl gyakran történik meg, hogy néhány hónap vagy év múltán az egykori főnök temetésére gyűlnek össze a volt munkatársak.
Teljesen természetes, hogy aki évtizedekig szoros időbeosztás szerint élt, aki megszokta, hogy döntéseket hoz és hatalma van, nehezen éli meg, amikor már nincs rá szükség, amikor valaki más ül egykori székében. Hirtelen nem tud mit kezdeni a rászakadt temérdek szabadidővel és azzal a ténnyel, hogy
nélküle is felkel a Nap,
a munkatársak más vezetése alatt is sikeresek. Az egykori cégvezető lassan mély depresszióba süllyedhet, lelkileg és fizikailag leépül.
„Pedig nem törvényszerű, hogy ez így legyen. De ahhoz, hogy az ember – legyen bármilyen vezető pozícióban – ne pusztuljon bele a nyugdíjazásába, muszáj éveket tölteni azzal, hogy felkészüljön rá. Erre is, mint sok minden másra igaz, hogy a prevenció a legfontosabb.” mondja a népszerű üzletasszony, a Kósa Erika Akadémia tulajdonosa.
Egy ötvenet betöltött embernek el kell kezdeni azzal foglalkozni, hogy hogyan és mivel akarja tölteni az idejét, amikor eléri a 60-65 éves kort. Az életünk első 20-25 évében arra készülünk, hogyan töltjük majd a következő 40 évet. Amikor azonban a dolgos éveknek végeszakad, még mindig van jó esetben 20-25 évünk, amit ugyanúgy meg kell tervezni, mint a munkával töltött évtizedeket. A legtöbb embernél azonban ez sajnos elmarad.
A korábbi vezetők mentális felkészülésével foglalkozik a Kósa Erika Akadémia Senior Programja, amelynek során az üzletasszony – aki maga is betöltötte az ötvenet – egy olyan folyamaton vezeti végig a résztvevőket, amely során újra magukra találnak és tudatosan élik meg a nyugdíjba vonulás utáni évtizedeket.
„Egy hatvanas ember még évekig a társadalom fontos tagja marad, akkor is, amikor már nem dolgozik vezetőként napi tíz órát. A 90-es években karriert kezdett és mostanra cégvezetőként helyt álló férfiak és nők mostanában vonulnak nyugdíjba, ezért nagyon fontos, hogy megfelelően felkészüljenek az előttük álló időszakra, hogy boldogan élhessék meg életük ezen szakaszát is.” – mondja Kósa Erika.
( onBRANDS )