Főként Budapesten és nagyvárosban élő sofőrök ülnek ritkábban a volán mögé, így ők azok, akik sok esetben szorongást és félelmet is társítanak a vezetéshez – derül ki a Magyar Suzuki reprezentatív kutatásából. A megkérdezettek válaszaiból ugyanakkor úgy tűnik, a magyar autós társadalom attitűdje türelmes és támogató a kezdő vagy gyakorlatlan vezetőkkel, a közlekedéspszichológus szerint azonban mást lehet tapasztalni a mindennapokban.
Nagyobb a bizonytalansági arány a budapesti, illetve nagyvárosi sofőrök körében
A Magyar Suzuki „Együtt az utakon” közlekedésbiztonsági kampányában minden évben más közlekedési problémára fókuszálnak, ebben az évben a rutintalan, illetve kezdő sofőrökre koncentrálnak. Az a tapasztalat, hogy a társadalomnak sokkal megértőbbnek kellene lennie velük szemben. A kampány indulásakor azonban fontos megérteni, milyen attitűd jellemzi a gyakorlott autós társadalmat, ha például T-betűvel jelzett autóval találkozik, és miért kapcsolódik sok esetben a vezetéshez negatív érzelem a rutintalanok részéről?
A kutatásból kiderült, hogy a ritkábban vezetők körében magasabb a nők és a budapestiek aránya, illetve azoké, akik még csak néhány éve vezetnek. A kevésbé gyakori vezetés mögött többnyire a kényelmesebbnek tartott tömegközlekedés (26%) vagy a nem túl gyakori elfoglaltság (26%) áll. Minden ötödik megkérdezettnek nincs autója, minden tizedik jogosítvánnyal rendelkező pedig szorong a vezetéstől. A kutatásban résztvevők 10 százaléka azért nem vezet gyakrabban, mert tapasztalatlannak tartja magát, de olyanok is akadnak (6 százalékuk), akiket a környezetük nem enged a volán mögé.
Más vidéken megtanulni, majd nagyvárosban vezetni
A kérdés az, vajon miért párosul szorongás vagy félelem az autóvezetéshez? A tapasztalatlanság (68 százalék), a jogosítvány megszerzése során szerzett rossz élmények (21 százalék), átélt baleset (15 százalék), nem megfelelő egészségügyi állapot (14 százalék) is az okok között szerepel, akár csak az, hogy szülőként a gyerekekre is figyelni kell a vezetés során (12 százalék). De az is az indokok között szerepelt, hogy valaki vidéken tanult vezetni, azonban nagyvárosban kell a közutakon helytállnia (5 százalék). A rutintalanok majdnem felének a kisebb közúti forgalom (45 százalék) segítene, másik felének egy szakoktató (36 százalék) vagy pszichológus (28 százalék) segítsége lenne a leghasznosabb. Felmerült az is, hogy az érintettnek kellene jobb fizikai állapotba kerülni (14 százalék), de segítség lenne a támogató környezet is (11 százalék). Volt, aki nem tudta pontosan megfogalmazni (12 százalék) milyen negatív érzések gátolják az önfeledt vezetésben.
Idegességet okoz a T-betű
A kutatásból úgy tűnik, az autósok többsége semleges vagy pozitív attitűddel fordul a bizonytalanok felé. A támogató vagy türelmes magatartás jellemzőbb a nőkre, az idősebb generációra és a kisebb településen élőkre.
Azoknál, akik idegesek lesznek a T-jelzésű autóktól vagy a bizonytalan sofőröktől, úgy élik meg, hogy a közlekedés ezen résztvevői feltartják a forgalmat (64 százalék), vagy nem tudnak mit kezdeni a bizonytalansággal (26 százalék). A budapestiek egyébként a más településen élőkhöz képest kevesebb empátiát mutatnak (hidegen hagy 24%), a kisebb városok és falvak autósai jellemzően támogatóbbak (támogatni kell őket: városiak 74%, falusiak 77%). A megkérdezett rutinos sofőrök szerint, akik idegesek lesznek egy rutintalan sofőr láttán, megoldás lenne, ha a bizonytalanok csak rutinszerzés után mennének forgalomba vagy elzárt területen vennének pótórát. Közülük azonban minden negyedik autós úgy gondolja, nem kell mindenkinek autót vezetni, és közel ugyanekkora arányban vélekedtek úgy, hogy nem gondolják, hogy bármi megváltoztathatná a véleményüket a tanuló, vagy bizonytalan vezetők kapcsán.
Mennyire voltak őszinték a válaszadók?
A közlekedéspszichológus szerint a városi környezet, a megnövekedett forgalom és a rutin mind olyan zavaró kulcstényezők, amelyek az autósok között állandó stresszt és feszültséget generálnak.
„Hajlamosak vagyunk eltitkolni egy felmérés során az objektíven is agresszívnek minősülő magatartást. A tanulókkal szembeni negatív viselkedés pedig ebbe a kategóriába tartozik. A kutatás válaszadói saját felelősségüket ráadásul egyáltalán nem emelték ki, inkább a tanulók, bizonytalan vezetők képességeit említették, többségében a másik felet okolták. Ebből indirekt módon következik, hogy magukat nem, vagy kevéssé látják türelmetlennek, és a saját vezetési stílusukat tekintik alapnak, amelyhez a kezdők még nem alkalmazkodtak. Jellegzetes konfliktus a közúti forgalomban a sebességkorlátozást fegyelmezetten betartók és a “forgalom ritmusát felvéve” közlekedők örökös ellentéte” – reagált a kutatásra Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus.
( onBRANDS )